43. fejezet

Nos, ez a rész eléggé rövid lett, de annál inkább szomorú, úgyhogy ezeket ajánlom hozzá:

Reggel arra keltem hogy szép nyugodtan kelteget Zayn.

-          Kicsim kelj fel! –mondta szinte suttogva, majd megpuszilta a nyakamat. Kinyitottam a szemem, majd felkönyököltem az ágyon.

-          Végre hogy felkeltél kincsem! Hoztam neked reggelit! –mosolygott.

-          Tényleg? –kérdeztem meglepetten. –Köszönöm! –mosolyogtam, majd megcsókoltam.

-          Szívesen kicsim! –mondta kedvesen, majd megsimogatta az arcomat.

-          Kérsz? –nyújtottam neki villán a tojásrántottát.

-          Aha! –mondta, majd bekapta a falatot. És ekkor megcsörrent a telefonja. Egy kis ideig beszélt valakivel, majd letette és gyorsan öltözni kezdett.

-          Randizni mész? –cukkoltam.

-          Haha. Nem. Interjúra kell mennünk! –mondta majd megcsókolt. –Szeretlek, sietünk haza. –mondta, majd kiment és elmentek. Én azért bekajoltam amit hozott nekem, majd lementem és betettem a mosogatóba a tányért. Felhívtam a családomat és hívtam őket skypera.

-          Sziasztok!! –köszöntem a kamerába, amikor fogadták a hívásomat.

-          Szia! –mondták.

-          Mondani szeretnék valamit… - kezdtem.

-          Mondd kicsim! –mosolygott apu.

-          Nos az van……hogy……Zaynnel kisbabát várunk. –mondtam. A szüleim arcáról lefagyott a mosoly, de a tesóim ugrándozni kezdtek.

-          Mi???? –akadt ki anyum. – Nem! Megtiltom! Nem lehet gyereked még! 22 éves vagy! És főleg nem egy szupersztártól! –mondta kiabálva.

-          Mi? Anya, nehogy már ne döntsem el hogy akarok e gyereket vagy nem 22 éves koromban!! –akadtam ki én is.

-          Nem érdekel! Ülj gépre és gyere haza most azonnal!

-          Nem teheted ezt! –fakadtam sírva.

-          De tehetem az anyád vagyok!

-          Biztos hogy nem megyek haza! –mondtam a kamerába egy gúnyos mosoly kíséretében.

-          Tényleg nem? Akkor elmegyünk érted! –mondta anya, majd lecsapta a kamerát.

-          MÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ??? –kiabáltam sírva. A lépcső felől dobogást hallottam, majd benyitottak a lányok a szobánkba.

-          Miaz? Mi történt? Kit üssek le? –mondta Eszter. Igen ő csak ilyen. Néha bunkózik meg idegbeteg, de a barátaiért bármit megtenne.

-          Anyáék eljönnek értem mert nem engedik hogy gyerekem legyen Zayntől. –mondtam zokogva.

-          Micsoda? –mondta Danielle, Eleanor, Eszter, Perrie és Vani egyszerre. Erre még jobban sírni kezdtem.  

-          Felhívom Zaynt! –mondta Vani.

-          Nem lehet! Interjún vannak! –mondtam.

-          Ez fontosabb!! –mondta, majd a füléhez tette a telefont.

*Zayn szemszöge*

Épp az interjú közepén tartottunk, amikor csörgött a telefonom.

-          Elnézést! –mondtam, majd felvettem. –Mondd! –mondtam Vaninak.

-          Fú bazdmeg nagyon gyorsan húzd haza a segged baromi nagy vészhelyzet van!! –ugatta a telefonba.

-          Mi? Mitörtént? Nyögd már ki!! –ugattam vissza.

-          Dorka szülei eljönnek érte mert nem engedik hogy gyereke legyen tőled!! Siess!

-          Hogy mi? –mondtam felháborodottan. –Jó, máris indulok. –mondtam, majd lecsaptam a telefont.

-          Srácok, muszáj elmennem. –mondtam, majd már szaladtam is le Paulhoz.

-          Paul! Vigyél haza gyorsan! –mondtam, és már indultunk is. Egész úton az ujjaimat tördeltem és vissza kellett fognom magam hogy ne sírjak. Ezt nem tehetik meg velünk. Amint hazaértünk, kiugrottam a kocsiból, berontottam a házba és egyenesem a szobám felé vettem az irányt. Ott is kitéptem az ajtót, majd leültem a zokogó barátnőm mellé.

-          Kicsim! –mondtam, majd magamhoz öleltem, és nekem is kifolyt egy könnycsepp a szememből.

-          Zayn! Nem akarok hazamenni! –zokogott, majd még jobban hozzám bújt.

-          Kincsem, nem hagyom hogy elvigyenek! –mondtam, majd az ölembe ültettem.

*4 órával később, Zayn szemszöge*

Már mindenki itthon van, és eddig még nem jöttek Dorka szülei, de bármikor beronthatnak. Dorka az ablak mellett áll azóta is, és figyeli hogy mikor jönnek.

-          Megjöttek!! –szaladt oda hozzám sírva, majd a nyakamba ugrott. Amikor csöngettek, mindannyian összerezzentünk.

-          Nyugi gyerekek nem lesz semmi baj! –mondta Louis, majd ajtót nyitott.

-          Na jó erre most azonnal magyarázatot kérek! Nem lehet gyereked ennyi idősen! –jött be dühöngve Dorka anyukája.

-          Anya, 22 éves vagyok, most már eldönthetem hogy mit csinálok!!

-          Nem hiszem én azt! Kislányom, nem veszed észre? Zayn híres, mindig menni fog, sose fog tudni rátok időt szakítani, aztán meg majd jössz haza az apátlanul maradt gyerekeddel!! –mondta.

-          Én sose tennék ilyet vele! –védtem magam.

-          Az a baj hogy nem te döntöd el sajnos hogy mikor mit csinálsz, ez a hírnév ára. –mondta az anyukája. – Na, indulás felfelé pakolni!

-          De anya én nem akarok haza menni!! –zokogott Dorka, majd még jobban hozzám bújt.

-          Sajnálom kislányom!! –mondta, majd felment és összerámolta Dorka néhány cuccát, majd lejött.

-          Gyere kislányom indulunk! –mondta.

-          Anya én nem megyek sehova Zayn nélkül!!! –mondta.

-          De jössz! –mondta, majd elrángatta mellőlem.

-          Elfogok menni érted! –súgtam alig hallhatóan a fülébe, majd megcsókoltam. Még utoljára visszanézett, majd elindultak.

-          Ezt nem hiszem el!!!!!!! –ütöttem a falba egy akkorát, hogy majdnem beszakadt.

-          Zayn nyugodj le minden rendben lesz! –mondta Eszter, majd megölelt.

-          Félek hogy nem! –sóhajtottam egy nagyot.

*Dorka szemszöge*

Már a repülőn ülök, készülünk a leszálláshoz. Hogy lehetnek nekem ilyen aljas szüleim. Amint leszálltunk a repülőről, hazafelé mentünk.

-          Kislányom, meg kell értened, mindenkinek jobb lesz így! –mondta anyukám.

-          Hogy mindenkinek? Mi az hogy mindenkinek? Az én érzéseim nem számítanak? Nem számít, hogy most szakítottatok el életem szerelmétől? Attól, aki eddig mindig megvédett? Attól, aki soha egy újjal sem mert volna hozzámérni? Attól, aki mindennél jobban szeret? Attól, aki mindig megvédett? Aki gyereket szeretne tőlem és családot alapítani velem? Aki örökre együtt akar velem lenni? Szerintem senkinek se lesz ez így jó!! Max. neked, mert mindig az van amit te akarsz! Sose számított hogy én mit érzek! –mondtam, eközben meg már hazaértünk így kipattantam a kocsiból és berontottam a házba, fel egyenesen a szobámba.

Csak lefeküdtem az ágyamra és zokogtam. Nem sokkal később kopogtak és bejött anya.

-          Felhívtam az orvost, és azt mondta 4 nap és mehetsz elvetetni a kisbabát! –mondta.

-          Hogy mi? Biztos hogy nem fogom elvetetni! Menj ki!! –mondtam, majd kilökdöstem az ajtón és bezártam. Nem sokkal később lementem és ettem egy kicsit, majd visszamentem, lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba… és próbáltam elaludni…..

*Zayn szemszöge*

Már most hiányzik Dorka, nem fogom bírni nélküle, holnap után megyek is érte, elterveztem, de nem fogom szólni senkinek se, csak úgy lelépek. Nem történhet ez pont velünk. Mindegy, megyek és lefekszem, de nem fogok egy fikacnyit se aludni az tuti……