44. fejezet

*2 nappal később, Dorka szemszöge*

Nagyon kivagyok. Alig ettem valamit az elmúlt két napban. Csak a baba miatt ettem, mert ha nem eszik még a végén valami baja lesz. Délután van, félek a holnaptól. De én nem fogom elvetetni a kicsit. Isten ments. Tovább szomorkodtam az ágyamon, ettem egy kicsit meg zenét hallgattam.

*Zayn szemszöge*

Most indulok. Elindultam a repülőtérre, és már ott is vagyok, várom a becsekkolást. Egyszer csak csörög a telefonom.

-          Mondjad kincsem!

-          Zayn! Apáék el akarják vetetni a kicsit! Holnap akarnak vinni az orvoshoz.

-          Mi? Jó, próbálok sietni, most vagyok a reptéren. Nyugodj le kincsem, megyek amint tudok!

-          Jó, de siess! –mondta sírva. –Szia, szeretlek!

-          Szia, én is! –mondtam, majd letettem a telefont. Tovább várakoztam, amíg egy hang el nem kezdett mondani valamit.

-          Figyelem figyelem! A magyarországra tartó repülő járatát törölnünk kellett a közeledő vihar miatt. –mondta. –A következő repülő 3 nap múlva megy oda! Köszönöm figyelmüket! –mondta, majd abbahagyta a beszédet.

-          Mivan????? –kiáltottam fel teli torokból. Fogtam a cuccomat, majd sietve a kocsimhoz mentem. Úgy látszik kocsival kell mennem, a magánrepcsi nem fog engem egyedül elvinni. De így csak holnapra érek oda. Mindegy, muszáj oda érnem, különben vége az életemnek.

*Másnap délelőtt, Dorka szemszöge*

Indulunk a kórházba, de Zayn nem jött még meg. Nem hiszem el!!! Ha elkésik, elveszik a kicsikénket. De abba én belehalok.

-          Kicsim, gyere, indulunk! –mondta anya. Egész nap győzködtem, de nem enged. Már a kocsiban ülök, és most indulunk a kórház felé…..

*Zayn szemszöge*

Körülbelül 5 perc és megérkezem Dorkáék házához. Amint megérkeztem, csöngettem, majd a húga nyitott ajtót.

-          Szia! Nővéred? –kérdeztem.

-          Szia! 5 perce mentek el a kórházba.

-          Mi van?? –mondtam. Kocsival nem érek el oda olyan gyorsan, túl sok a kerülő. –Köszi. –mondtam, majd futni kezdtem. Nincs olyan messze a kórház, futva 10 perc. Már látom a kórházat, és látom Dorkáék kocsiját is. 2 perc és odaérek. Épp most szállnak ki a kocsiból. Ez az, nem késtem el. Fú már nagyon kifáradtam.

-          Állj!! –kiáltottam, mire az én kis szerelmem megfordult.

-          Zayn!! –kiáltotta el magát, majd elkezdett szaladni felém. Ekkor én megálltam, már nem bírtam futni, ő meg a nyakamba vetette magát.

-          Hát mégis eljöttél! –mondta sírva.

-          Mondtam hogy eljövök érted! –mondtam, majd magamhoz szorítottam.

-          Zayn! Te mit keresel itt? –kérdezte Dorka anyukája.

-          Nézd! –kezdtem bele. –Tudom, hogy féltitek a lányotokat, de mellettem biztonságban van. Sosem bántanám, még a víztől is féltem, mindentől megvédem. Mindennél jobban szeretem. Szeretnék tőle gyereket és családot. Kérem, értsétek meg hogy szeretem! És engedjétek vissza hozzám. Nem tudok élni nélküle, amint kilépett az ajtón, már akkor hiányzott. –mondtam. –Lemondták a tegnap esti járatot, így kocsival kellett jönnöm, de amikor odaértem hozzátok, már nem voltatok otthon, így tőletek ideáig futottam.

-          Tényleg? –nézett rám csillogó szemekkel Dorka.

-          Igen szerelmem. –mosolyogtam.

-          Én megértem Zayn, hogy szereted! De nem lehetsz mindig mellette. Mindig mész! Nem akarom hogy apátlan legyen a kicsi.

-          Esküszöm, nem lesz apátlan, mindig velük leszek! Viszem magammal őket. Gondolod, hogy kibírnék nélkülük 1 hónapot? –mondtam, majd itt mosolyra húzódott a szám. -2 napot se.

-          Zayn! Én bízom benned! De ígérd meg, hogy gondjukat viseled!

-          Ígérem! Nem lesz semmi bajuk soha! –mondtam.

-          Biztos? –kérdezte.

-          Az életemet adom rá! –mondtam komolyan. 

-          Hmm…..- sóhajtott fel. –Ez esetben nem bánom! –mondta. Alig hittem a fülemnek. Két nappal ezelőtt elrángatta Dorkát Londonból, most meg megengedi hogy visszajöjjön.

-          Köszönöm anya! –borult Dorka a nyakába.

-          Akkor várjatok meg itt, amíg lemondom az orvost. –mondták Dorka szülei, mi meg addig beültünk a kocsiba.

-          Szerelmem, tényleg ennyi mindent megtettél értem??? –mosolyodott el.

-          Értetek! –mosolyogtam, majd óvatosan megcsókoltam.

-          Hál istennek hogy ideértél! –mondta. –Ha nem érsz ide akkor….

-          Ne gondolj arra hogy mi lett volna ha… - mondtam, majd megpusziltam a kezét. –Most már minden oké lesz. –mosolyogtam, majd megcsókoltam. Épp nyúltam be a pólója alá, amikor megjöttek a szülei, így gyorsan szétröppentünk. Hazafelé úton nem beszélgettünk, csak simogattam Dorka kezét.

*Dorka szemszöge*

Amint hazaértünk, berontottunk a házba, és megölelgettük a tesóimat, és elmondtunk nekik mindent.

-          Akkor menjünk fel. –mondtam. Amint mentünk fel Zayn megfogta a fenekem, amitől egy kicsit megijedtem. Nem számítottam rá.

-          Hiányoztál szerelmem! –mondta, amint beléptünk a szobámba. Kulcsra zárta az ajtót, majd felém hajolt az ágyamon.

-          Mért zártad be? –kérdeztem.

-          Hidd el, kelleni fog! –mondta, majd rám kacsintott. Kezét levezette a csípőmön, nadrágom kezdetéig, majd elkezdte felfelé tolni a pólómat. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amint feltolta. Egész végig vigyorgott, de amint megérezte, hogy van rajtam melltartó, arca elkomorodott.

-          Nem kell az oda! –mondta, majd levette rólam.

-          Ajj te kis hülye! –szorítottam meg az arcát, majd megcsókoltam. –Szeretlek! –mondtam csukott szemmel, miközben orra az arcomat csikizte.

-          Én is! –harapott a nyakamba, mire felszisszentem. Csókolgatta a nyakamat, majd visszatért a számhoz. Kezét a pólóm alá dugta, majd egyre bentebb csúsztatta. Amint megtapintotta melleimet, elmosolyodott. Felmászott mellém, de a pólóm alatt hagyta a kezét. Csak nézett, meg arcomat simogatta, én meg becsuktam a szememet és élveztem hogy velem van. Éreztem hogy mocorog és közelebb mászik hozzám, majd arcát a nyakamba temeti és puszilgatni kezdi.

-          Zayn! –nyúltam a nyakamhoz, amikor harapdálni kezdte, de csak mosolyogva eltolta a kezemet.

-          Nyugi van baby! –mosolygott kajánul, majd megcsókolt. Egy kis ideig feküdtünk egymás mellett, majd felültem.

-          Kicsim, lezuhanyzom! –mondtam.

-          Jöhetek?? –kérdezte.

-          A-a! –ráztam meg vigyorogva a fejem, majd bementem. Vártam hogy utánam jöjjön, amit meg is tett.

-          Már azt hittem sose jössz! –öleltem meg.

-          Jöttem! –vigyorgott. Levetkőztünk, majd beálltunk a forró zuhany alá. Amikor végeztünk, fogat mostunk, majd amikor vettem a számba a vizet, hogy kiöblítsem a számat, Zayn megmarkolta a fenekemet, mire kiköptem a vizet, az a hülye meg csak röhögött.

-          Ez nem vicces! –mondtam, majd bementünk a szobámba.

-          Tudod hogy az! –vigyorgott. –Baba, aludjunk, álmos vagyok. 2 napja nem aludtam.

-          Jó kincsem! Jó éjt! Szeretlek! –simítottam meg az arcát.