46. fejezet

Bocsi hogy megint nem lett valami eseménydús a fejezet, csak elkezdtem egy másik sztorit is és azt is írom. Ha akarjátok feltehetem blogba :)) 

*Dorka szemszöge*

Reggel már 7kor felkeltem, úgyhogy lementem a lépcsőn. Nekiláttam a reggeli készítésnek, amikor csöngettek.

-          Szia! Te ki vagy? –mosolyogtam az ismeretlen csajra.

-          Szia! Zayn itthon van? –kérdezte.

-          Igen, miért?

-          Zayn barátnője vagyok, ő hívott át.

-          Hogy mi van? –kérdeztem. –Én vagyok Zayn barátnője. –mondtam.

-          Nekem azt mondta hogy szakítottatok, de akkor mindegy, majd beszélek vele máskor! Szia! –vigyorgott, majd elment. Fogtam magam, megkerestem a kocsi kulcsot, majd elmentem, sírva. Nem bírtam visszatartani a sírást, egyszerűen nem ment. Elmentem a tópartra, ahol először randiztunk. Ekkor még jobban sírni kezdtem, képkockák ugrottak be az első randinkról. Nem megyek haza, itt maradok…

*Zayn szemszöge*

Reggel 8kor keltem, de Dorka már nem volt mellettem. Elkészültem, majd lerobogtam a lépcsőn, hátha a konyhában van, de sehol se találtam.

-          Szia! –mentem be a nappaliba Vanihoz. –Dorka?

-          Nemtudom, azt hittem veled van, de akkor nincs itthon.

-          Hát jó! –mondtam. Vártam, de egész nap nem jött haza, így kezdtem aggódni, úgyhogy 5 órakor tárcsázni kezdtem a számát. Kinyomta. 5.-dik próbálkozásomra felvette.

-          Mi van? –kérdezte sírva.

-          Mi a baj? Hol vagy? Mért mentél el? Mért nem szóltál hogy elmész?

-          Zayn, téged az ne érdekeljen….. –mondta elcsukló hangon.

-          De érdekel.

-          De ne érdekeljen, mert megcsaltál! –üvöltött, majd kinyomta. Jó tudni róla! Kivel, mikor és hogyan?

-          Srácok elmentem! –mondtam, majd bepattantam volna a kocsimba, csak hogy nem volt a garázsban.

-          Louis! –rohantam vissza a házba. –Add már ide a kocsid! –mondtam.

-          Jól van! –mondta, majd odadobta a kulcsot.

-          Kösz! –mondtam, majd kiviharzottam a házból, és elindultam. Mindenhol kerestem a kocsimat, de sehol se találtam. De éreztem valamit. Vonzott valami. Valami mintha jelezte volna nekem, hogy a tópartra kell mennem ahol először randiztunk. Így hát arra vezettem a kocsit, és lám, ott volt. Odarohantam, majd beültem mellé a kocsiba. Szeme ki volt sírva, de nem nézett rám, kerülte a tekintetemet.

-          Figyelj! El mondanád miről van szó? –kérdeztem.

-          Arról hogy haza megyek! –válaszolt egy kis idő után.

-          De te itthon vagy! Velem! –mondtam.

-          Nem Zayn…….nekünk most már semmi közünk egymáshoz. –mondta.

-          Mért ne lenne? –kérdeztem. –Ne tedd ezt kérlek! Én nem csináltam semmit. És főleg nem csaltalak meg. –mondtam.

-          Nem Zayn……elegem van. Először Perrievel csalsz meg majdnem, majd meg beállít egy lány, hogy a barátnőd és te hívtad át. Nekem ebből elegem van, nem fogsz tovább szívatni. Kérlek menj el. –mondta.

-          Mi van? Ki? Milyen csaj? Figyelj! Nem tudom miről van szó. De egyben biztos vagyok. Hogy sose csalnálak meg szándékosan. És ezt elhiheted. Kérlek! Biztos valami őrült rajongó volt, aki össze akar ugrasztani minket. Nézz rám! Higgy nekem. –kérleltem.

-          Biztos? –fordult felém.

-          100% - mosolyogtam. –És kérlek ha legközelebb ilyen van, akkor ne menj el meg ne veszekedjünk, hanem beszéljük meg jó? –simítottam meg a karját.

-          Jó…. –sóhajtott. –De ez olyan rossz… és….nem akartam elmenni csak összejöttek a dolgok és sok volt nekem… - mondta, majd megint sírni kezdett.

-          Nyugi kincsem, mindent megoldunk. Ketten együtt. –kulcsoltam össze az ujjainkat, majd nyomtam egy puszit a kezére és rákacsintottam. Magamhoz húztam és megöleltem, majd megcsókoltam.

-          Szállj ki! Otthon találkozunk. –mosolygott.

-          Jól van! –mondtam, majd kipattantam. Amint hazaértünk, Dorka rögtön felment a szobánkba, gondolom nem volt kedve a társasághoz.

-          Bocs gyerekek, majd mesélek! –mentem utána én is. Bement a fürdőbe, majd felsikított.

-          Hogy nézek ki te jó isten! Ne nézz rám. –mondta, majd lemosta az arcát.

-          Te így is szép vagy kicsim! –simítottam meg a hátát.

-          Nem igaz. –mondta, majd megtörölte az arcát és hozzám bújt. –Szeretlek! És ne haragudj rám kérlek. –nézett rám boci szemekkel.

-          Én is kincsem, rád nem lehet. –csókoltam meg. –De máskor beszéljük meg rendben? –simítottam meg az arcát.

-          Ühüm! –bólintott, majd belecsókolt a nyakamba. –Kicsim…

-          Hm? –kérdeztem.

-          Álmos vagyok! –nevetett. –Le akarok zuhanyozni. Ki mész? –kérdezte.

-          Oké! –mondtam, majd megcsókoltam és kimentem. Amíg zuhanyozott csináltam neki egy kis kaját.

-          Szia Zayni! –jött ki. –Ezt nekem csináltad? De cuki vagy! –mosolygott, majd megpuszilt.

-          Köszi. –mosolyogtam. –Adsz? –kérdeztem.

-          Adok! –mondta, majd villán nyújtotta a rántottát. Közösen megettük a kaját, majd elmentem én is lezuhanyozni. Egy szál alsóban jöttem ki, mire elvigyorodott, majd lehúzott maga mellé az ágyra és megcsókolt. Áttért a nyakamra, majd ott puszilgatott.

-          Szeretlek! –sóhajtottam.

-          Én is! –túrt bele a hajamba. Magamhoz öleltem, majd még néhányszor megcsókoltam, majd nem sokkal később elaludtunk.