61. fejezet

Ez a rész kicsit érzelemdúsra sikerült, de Dorka kedve megegyezik az én kedvemmel szóval ez van. Na de befogom, olvassatok nyugodtan és komizzatok is! ^^ 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki puszilgatja az arcom. Szinte biztos voltam benne hogy nem Eleanor volt az.

-           Szia kicsim! –mondtam.

-           Szia szívem. –motyogta a bőrömbe.

-           Hogy vagy? –nyitottam ki a szemem, majd mosolyogva ránéztem.

-           Vettem be bogyót úgyhogy jól! –mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra. Felültem, majd vetettem egy pillantást a nyugodtan alvó barátnőmre.

-           Kicsim várj meg felöltözöm. –ültem fel.

-           Várj! –mondta, majd felkapott az ölében és odavitt a szekrényhez. Nevetve kiválasztottam a ruhákat amiket fel akartam ma venni, majd amikor végeztem bementünk a fürdőbe. Letett a földre, mire vigyorogva ránéztem.

-           Köszönöm kincsem! –mondtam, majd elkezdtem kifele tolni a fürdőből.

-           A-a! Maradok! –makacsolta meg magát vigyorogva, majd leült a földre.

-           Ajj nemáár! –mondtam, mire ez csak felröhögött.

-           Kincsem, amúgy haragszom még rád. –mondtam.

-           Miért? –kérdezte.

-           Mert babynek hívtad tegnap Eleanort és nagyon de nagyon perverz voltál. –mondtam, majd lassan ránéztem.

-           Igen? – kérdezte. –Nem is emlékszem. De kincsem, tudod hogy nem direkt volt. –mondta. Odamentem hozzá, majd lehajoltam és megcsókoltam. Megfogtam a kezét, majd felhúztam. Felemelt, én meg a dereka köré kulcsoltam a lábam és úgy csókoltam. A hajába túrtam, ő meg megharapta az alsó ajkam, mire felnyögtem. Még mindig csókolóztunk, amikor El benyitott.

-           Dorka itt vagy? –jött be. –O-ó bocsi téves szoba. –nevetett, majd kiment. Kuncogva elváltam Zayntől, majd leszálltam róla.

-           Ne haragudj rám jó? –nézett rám mosolyogva, majd megsimogatta az arcomat.  

-           Jó! –mosolyogtam vissza rá, majd nyomtam a szájára egy puszit.

-           Felöltöztethetlek? –kérdezte mosolyogva.

-           Nem.

-           Mért nem?

-           Mert perverz vagy. –mondtam, majd megböktem az arcát. Nevetve a mellkasomra hajtotta a fejét, majd kulcscsontomra nyomott egy puszit.

-           Visszafogom magam. –nézett rám azzal az elbűvölő mosolyával.

-           A-a ezt már nem veszem be. –nevettem fel.

-           De vedd be! –nevetett ő is, majd feltett az asztalra és megcsókolt. Lehúzta a pizsi nadrágom, majd simogatni kezdte a combomat. Belenyögtem a csókunkba, mire ő mosolyogva megmarkolta a fenekem. Egy pillanatra elváltak ajkaink, majd mosolyogva megfogta a bugyimat, majd felhúzta a térdemig. Ott felemelt, majd teljesen felhúzta, majd visszatett a fenekemre és megint megcsókolt. Amikor kezei az oldalamra csúsztak és csikizni kezdett, visongva nevetni kezdtem.

-           Nee Zayn hagyd abbaaaa!! –nevettem fel.

-           Csak azért hagyom abba, mert nem akarom hogy az történjen ami tegnap. –kacsintott rám.

-           Bocsi kicsim, tudod hogy vé.. –kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem hanem megcsókolt. Lehúzta a pizsi felsőmet is, majd elhúzódott tőlem és csillogó szemekkel nézett végig rajtam, majd lehajolt és nyomott egy puszit a hasamra. Visszatért az arcomhoz, majd oda is nyomott egy puszit.

-           Nagyon szeretlek titeket és soha de soha nem akarlak elveszíteni titeket. Mindennél jobban szeretlek titeket és remélem minél több időt el tudunk majd együtt tölteni és soha nem foglak elhagyni titeket oké? –súgta a fülembe. Magamhoz öleltem majd kifolyt néhány könnycsepp a szememből.

-           Mi is nagyon de nagyon de nagyon de nagyon szeretünk téged Zayn! –húzódtam el tőle, majd rámosolyogtam. Ő is elmosolyodott, majd lepuszilta az egyik könnyem. Elhúzódott tőlem, majd hozott zsepit hogy ki tudjam fújni az orrom.

-           Ne sírj szerelmem. –mondta, majd homlokomat az övének támasztotta. Hülyeségeket kezdett mondani, mire felnevettem. –Így így. Nevess. –mosolygott.

-           Szeretünk. –motyogtam a pólójába.

-           Én is titeket. –simította meg a hasamat. –Na folytathatjuk az öltözést?

-           Majd felöltözöm egyedül. –mosolyogtam rá.

-           Oké! –mosolyodott el, majd leült a fal mellé. Felvettem a melltartómat, majd a nadrágom és a pólómat is. Gyorsan fogat mostam, majd a hajamnak nevezet szénakazalt befontam, majd tettem fel egy kis szemceruzát és szempillaspirált.

-           Készen vagyok! –mosolyogtam rá Zaynre. Kuncogva fölkelt a földről, majd összekulcsolta az ujjainkat még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, nyomtam egy puszit a szájára és szorosan magamhoz öleltem.

-           Ma bújós kedved lesz? –kérdezte.

-           Ahha! –nevettem fel.

-           Szuper! –kapott fel, én meg átkulcsoltam derekán a lábam. Vállára hajtottam a fejem, majd kimentünk az ajtón.

-           Szia El! –nevettem fel.

-           Végre hogy kijöttetek már azt hittem meghalok.

-           Mért nem mentél át Lou-hoz?

-           Túl kanos. –adta a rövid magyarázatot, majd eltűnt a fürdőben. Zaynre néztem, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.

-           Leviszel? –kérdeztem, amikor abbahagytuk a röhögést.

-           Aha. –mosolygott. Nyakába fúrtam az arcom, majd vártam hogy leérjünk. Amikor leértünk, végig néztem a házon. Az összes fiú takarított.

-           Ügyik vagytok kincseim, csak így tovább.

-           Héé!! –szólt rám Zayn.

-           Mi van? –néztem rá.

-           Én vagyok a kincsed! –biggyesztette le ajkait.

-           Tudom! –csókoltam meg.

-           Féltékeny leszek. - súgta a fülembe.

-           De sosem voltál féltékeny a fiúkra.

-           Tudom de…..most mégis. Nem akarlak elveszíteni.

-           Semmi baj. Én sem. Soha. –nyomtam egy puszit az orrára, mire mosolyogva rám nézett.

-           Csinálsz nekem kávét? –kérdezte.

-           Ha beviszel a konyhába, igen. –nevettem. Felemelt, én meg vigyorogva vitettem magam. Amikor letett, gyorsan csináltam neki egy kávét én meg ittam egy pohár tejet.

-           Hm…mit tervezel mára? –kérdezte, majd átölelte a derekamat.

-           Csak veled és a srácokkal akarok lenni. –mondtam.

-           Jó! Én arra gondoltam, hogy megnézünk csak ketten egy filmet, utána meg a srácokkal elmegyünk valahova. –csókolt a nyakamba.

-           Oké, benne vagyok. –mosolyogtam.

-           Haver, beszélhetünk? –jött oda hozzánk Lou.

-           Aha. Menj fel, mindjárt megyek én is. –nyomott egy puszit a homlokomra.

-           Oké, siess. –mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn. A lépcső tetején megálltam és hallgatózni kezdtem.

-           Mondd!

-           Haver. Ugye tényleg szereted őt? –kérdezte Lou.

-           Persze Lou, mindennél jobban, ő az én kis kincsem. –hallottam Zaynt, mire elégedett mosoly terült szét az arcomon.

-           Mert ő mindent meg tenne érted. Mindennél jobban szeret. Amikor meghallja a neved…. tesó, akkora mosolyt nem láttál még. Amikor megöleled, látom hogy karjait még jobban összehúzza körülötted. Amikor rád néz, annyira csillog a szeme. Ő nagyon szeret téged, és nem akarom, hogy olyan hülyeséget csinálj, hogy elveszítsd. Ha elhagy, megyek vele most mondom. –fejezte be Lou a monológját. És annyira igaza van. Tényleg nagyon szeretem Zaynt.

-           Tudom Lou. És nagyon örülök neki. Én is mindennél jobban szeretem. Amikor elmegyünk, kimondhatatlanul hiányzik. Még most is beleremegek a csókjába. Nagyon szeretem.

-           Jól van. Örülök neki hogy minden jó közöttetek.

-           Én is, nagyon. És veletek mizu? –kérdezte Zayn.  

-           Minden oké, meg vagyunk mi is! –mondta Lou. –De tényleg nagyon vigyázz rá. Mert ha te nem, más megteszi.

-           Azt nem hagyom Lou! Ő az enyém. És senki másé. Csakis az enyém. –mondta Zayn.

-           Oké, így legyen. –mondta Louis.

-           Így lesz. De most megyek mert már vár. És köszi Lou!

-           Nincsmit! De menj mert vár! –mondta Lou. Amikor lépcsődobogást hallottam, gyorsan berohantam a szobánkba, majd bebújtam az ágyunkba. Pár másodperc múlva Zayn is belépett.

-           Add ide a pulcsid! –mondtam.

-           Neked is szia! –mondta, majd lekapta magáról a baseball dzsekijét, majd a kezembe nyomta. –Szeretlek! –nyomott egy puszit a számra. 

-           Én is kicsim. –mosolyogtam, majd belebújtam a pulcsijába. Olyan jó Zayni illata van. Amint bebújt az ágyba, magához húzott és megcsókolt. A film már ment, még amikor bejött, akkor rakta be. Lefeküdtünk, de engem nem nagyon érdekelt a film és ahogy észrevettem Zayn-t sem.

-           Megcsókolsz? –kérdezte.

-           Ahha! –vigyorogtam, majd megcsókoltam. Nyelvét a számba dugta és magához húzott. Testünk teljesen egymáshoz simult, és örültem hogy együtt vagyunk. Amikor elengedtem, ragyogó szemeivel rám nézett.

-           Szeretlek. –motyogtam.

-           Én is. –mondta. Összebújtunk, majd nem sokkal később elaludtunk.

*******

2kor keltünk fel. Nyafogósan felkeltem, majd összefogtam a hajam.

-           Kelj már fel. –húztam le Zaynről a takarót. Nem igaz már 10 perce keltegetem.

-           Jól van na! –ült fel, majd szemét megdörzsölve rám mosolygott. Megforgattam a szemeimet, és gyorsan lementem a lépcsőn. Ő meg utánam.

*Zayn szemszöge*

Dorka után mentem, majd ahogy leértem, összeütköztem Lou-val.

-           Mi van a csajoddal? –mutatott a Niallel kiabáló lányra.

-           Terhes. –legyintettem, majd bementem a nappaliba.

-           Kicsim nyugi! –mondtam.

-           Hagyjál már te is! –mondta, majd kirohant a kertbe.

-           Hagyjátok rá, terhes és hisztis! –mondtam nevetve. Utána mentem a kertbe. Épp az egyik napágyon ült szomorúan.

-           Kincsem minden oké? –kérdeztem óvatosan.

-           Nem. –válaszolta. –Ideges vagyok de nem tudom mi miatt. –nézett rám.

-           Ez a terhességgel együtt jár. Épp ezért nézek el neked mindent. –ültem le mellé mosolyogva.

-           Köszi kicsim, ez egy nehéz nap. –hajtotta a fejét vállamra. –De menjünk be mert fázok. –állt fel, majd felhúzott engem is. Amint felálltunk, vigyorogva a falhoz toltam, majd megcsókoltam. Kuncogva eltolt magától, majd kézen fogva bementünk a házba.

-           Bocsi srácok hogy olyan bunkó voltam, nem direkt volt. –mondta és leült a kanapéra. –És bocsi Nialler hogy kiabáltam veled.

-           No para, minden oké! –mosolygott Niall. Én is leültem, majd ölembe vettem a kincsemet.

-           Nagyon szeretlek! –motyogta a pulcsimba.

-           Én is! - mondtam, majd nyomtam egy puszit a fejére. Liam telefonált, majd kapkodva bejött hozzánk.

-           Fotózás gyerekek. –mondta, majd megcsókolta Dan-t.

-           Most? Ne hagyj itt! –nézett rám Dorka, majd könnybe lábadtak a szemei. –Kérlek ne hagyj itt. –mondta, majd kitört belőle a sírás. Szegénykém eléggé ki van.

-           Nyugi nem hagylak itt! –sóhajtottam fel. –Mit csináljunk? –kérdeztem.

-           Ő is eljöhet. –mondta Lou.

-           Oké akkor menjetek várjatok meg minket. –motyogtam. –Kicsim. –húztam el magamtól, majd ránéztem. –Gyere el velünk.

-           Nem zavarok? –szipogott.

-           Nem, dehogyis. Gyere. –mondtam, majd felálltam. Átöleltem, majd kimentünk a kocsiba. Lovagló ülésben az ölembe ült, elfordulva a többiektől.

-           Hagyjátok, most ilyen! –súgtam a fiúknak, majd tovább csitítgattam.

-           Semmi gond. Nem zavar. –mosolyogtak.

-           Zayn adsz egy zsepit? –súgta a fülembe.

-           Persze. –mondtam, majd kértem Haz-tól egyet. Kifújta az orrát, majd eltette a zsebébe. Amint megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd a stúdióba mentünk. Minket rögtön elraboltak a stylistok, sminkesek és a fodrászok, Dorka pedig unottan ücsörgött a kanapén amíg elkészültünk.

-           Mizu kicsim, minden oké? –mentem oda Dorkához, majd nyomtam egy puszit a fejére.

-           Ühüm, jól vagyok. Szeretlek. –húzott magához, majd megcsókolt.

-           Zayn, gyere már! –mondta Niall.

-           Mennem kell. –váltam el tőle kelletlenül.     

-           Oké, majd figyellek titeket. –kacsintott rám.

-           Szeretlek! –mondtam még oda.

-           Én is! –mosolygott, majd odaállt Paul mellé. A képek szerintem tök jók lettek. Az 1D+OD fotózás volt ma. 

  Amikor végeztünk a képekkel, odamentem Dorkához.

-           Óóó kincsem olyan ari voltál a képeken. –vigyorgott, majd nyomott egy puszit a számra.

-           Köszi szívem. –mosolyogtam rá, majd összekulcsoltam ujjainkat és kimentünk az épületből.

-           Vigyünk haza a csajoknak kaját. –mondta Niall, majd beültünk a kocsiba.

-           Figyi srácok sajnálom hogy nem hagytalak titeket nyugodtan dolgozni, én csak…. –kezdett bele.

-           Ajj hagyd már, örülünk hogy eljöttél. –mondták a srácok.

-           Tuti? –bújt hozzám még jobban.

-           Aham. –vigyorogtak.

-           Akkor jó. –mosolyodott el ő is. Megérkeztünk a Nando’s-ba, majd mindenki bement rajtam és Dorkán kívül.

-           Ha hazaértünk, megvacsorázunk, lezuhanyozunk és egész este puszilgatni foglak. –kuncogtam.

-           Oké, benne vagyok. –nevetett fel, majd megcsókolt.

-           Kicsim…..

-           Hm? –nézett rám nagy barna szemeivel.

-           Most már jobban vagy? –kérdeztem.

-           Igen, minden oké és még egyszer sajnálom.

-           Jajj hagyd már. –nevettem fel. –Örülök neki. –simítottam meg az arcát, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Még egy 10 percet beszélgettünk, majd kijöttek a srácok is és elindultunk haza. Végigbeszélgettük az egész utat, majd őrjöngve és röhögve csörtettünk be a házba.

-           Gyerekek hoztunk kaját! –kiabált nevetve a barátnőm. Örülök hogy jó kedve van megint. Röhögcsélve leültünk az asztalhoz, majd befaltuk azt a rengeteg kaját. A végén már mindenki tele hassal ücsörgött az asztalnál, már csak Nialler csipegetett.

-           Menjünk aludni. –bújt hozzám Dorka.

-           Oké kincsem. –mondtam. –Jó éjt gyerekek! –mosolyogtam rájuk, majd felmentünk az emeletre.

-           Szívem, gyorsan lezuhanyozok oké?

-           Nem mehetek veled? –kérdezte kutyaszemekkel.

-           Gyere! –nevettem, majd magamhoz öleltem. Gyorsan lezuhanyoztunk, közbe sokat beszélgettünk és nevettünk. Amint végeztünk, felvettük a pizsinket, majd csókolózva bearaszoltunk a szobába. Bebújtunk az ágyba, majd hozzábújtam és puszilgatni kezdtem a nyakát. 30 percig csókolóztunk, beszélgettünk és röhögcséltünk.

-           Kicsim, aludjunk. –mondta, majd még utoljára megcsókolt.

-           Oké szívem jó éjt! –nyomtam egy puszit a fejemre, mire közelebb húzódott és fejét a mellkasomra hajtotta.

Neked is. –morogta, majd nyomott a mellkasomra egy puszit, majd nem sokkal később elaludtunk.