73. fejezet

Lehet hogy rövidebb, de szerintem nagyon romantikus résszel érkeztem. Most elbúcsúzok egy ideig, lehet hogy a két ünnep között felteszek egy-két részt, de nem biztos, mindenesetre jan. 6.-tól újra aktív leszek. Kellemes Karácsonyt, és Boldog Új Évet nektek, szeretlek titeket, puszi xx!

Beigazolódott a megérzésem. Borzalmasan fájt a fejem amikor felkeltem, azt se tudtam hol vagyok és hogy élek e még. Pár percig csak homályosan láttam, és amikor felálltam, megszédültem és visszahuppantam az ágyra.
-Soha többé nem iszok ennyit. –motyogtam magamban. Betámolyogtam a fürdőszobába és vettem egy gyors zuhanyt. Megtörölköztem, kiszálltam a kabinból, majd megfésülködtem és felkaptam egy kékes fürdőruhát. Szerintem a mai napot is a hajón töltjük. Visszamentem a szobába, ahol már Zayn is ébredezett.
- Utálok másnapos lenni. –nyűglődött.
- Én se rajongok érte. –mondtam, majd leültem az ágy szélére és nyomtam a homlokára egy puszit. Elmosolyodott, majd felült mellém. Sokáig néztünk egymásra, majd nem sokkal később Zayn nyomott az arcomra egy puszit és ő is elment lezuhanyozni. Ma egy különleges dolgot terveztem, így amíg Zayn zuhanyozott keresem egy tetkós embert és bejelentkeztem hozzá 5re. Ma megcsináltatom életem első tetkóját. Persze Zaynnek nem mondom el. Meglepi lesz. Kimentem a fedélzetre, ahol a reggeli nap gyéren világított. Kifeküdtem az egyik napágyra, amikor megláttam Hazzát, aki szintán kijött és lefeküdt mellém.
- Hogy vagy? –kérdeztem.
- Szarul. Te? –nézett rám.
- Dettó. De jó este volt. –nevettem fel.
- Ja. –nevetett ő is.
- Hazz…..segíts.
- Mit?
- Délután 5-re megyek tetkót csináltatni, de Zaynnek nem akarom elmondani, hogy szökjek el?
- Elkísérlek.
- Jó de mit mondunk nekik?
- Majd kitalálom.
- Ha elfejelted megöllek.
- Oké. –nevetett. Nem sokkal később Zayn is kijött hozzánk, majd a többiek is megérkeztek. Leültem a hajó szélére és onnan lestem a tájat, amikor Niall megint jött a „képet akarok csinálni” mániájával, úgyhogy belevigyorogtam a kamerába:   
- Köszii! –vigyorgott a szöszi.
- Nincs mit! –nevettem. Még 3 órát hülyültünk a hajón, de utána leszállítottak minket. Elmentünk egy közeli étterembe, mivel egy óra volt, megebédeltünk, majd visszamentünk a szállodába.
- Gyere szerelmem! –ragadta meg a karomat Zayn, majd behúzott a szobánkba. Miközben vadul csókolt elkezdett megszabadítani a ruháimtól. Kuncogva elhúzódtam tőle egy kicsit, majd gondolni kezdtem az ingjét és megint megcsókoltam. Nyelveink egy hosszú csatát vívtak, mígnem az ágyon kötöttünk ki.
- Szeretlek! –súgtam.
- Én is! –motyogta, majd melleimet kezdte el puszilgatni. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, amikor a központomhoz ért. A többit nem részletezem, az a lényeg hogy fantasztikus volt a délutánunk.
- Akarsz zuhanyozni? –kérdeztem.
- Ahha! –súgta, majd felhúzott az ágyról és bementünk a fürdőbe. Megnyitottuk a csapot, majd elmosolyodtam. Zayn vigyorogva magához húzott és megcsókolt. Gyorsan lefürödtünk, majd felöltöztem. Fél 5 volt. Kimentünk a nappaliba, ahol mindenki ott volt. Harry biccentett egyet, majd beszélni kezdett.
- Srácok, el kéne menni vásárolni! Ki jön? –kérdezte. Szerencsére csak én jelentkeztem. Összeírtunk egy kamulistát, majd Zaynhez léptem.
- Szia szerelmem, majd jövünk! –vigyorogtam, majd megcsókoltam.
- Oké, szia kicsim. –mondta, majd elengedett. Kiléptünk az ajtón, majd megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Köszönöm Harry.
- Nincs mit. –vigyorgott, majd lementünk a lifttel és fogtunk egy taxit. Elvitettük magunkat a helyre, majd félve beléptem.
- Szevasztok! –köszöntött egy vidám, teletetovált ember.

- Helló! –köszöntem félénken, Harry pedig kezet fogott a csávóval.

- Biztos hogy akarod ezt? –súgta Harry.

- 1000%. –mondtam ki, majd beültem a székbe. A csávó mondta, hogy mit kérek, én meg csak annyit mondtam, hogy egy szívet a mellkasom fölé, beleírva hogy „Zayn” meg „Dami”. Röpke fél óra alatt kész voltunk a tetkómmal. Körülbelül annyira fájt mint a szülés. Na jó annál enyhébb volt, de akkor is megszorongattam Harry kezét. Még mindig csinálta a csávó, amikor Zayn hívott.

- Szia Zayn bocsi most nem érek rá. –mondtam, majd egy aprót sikítottam a fájdalomtól.

- Nyugi Zayn, minden oké. Nem soká otthon vagyunk. –mondta Hazz, de Zayn lecsapta a telefont. Ohh basszus félreértette. Lehet hogy úgy hangzott mintha khhmmmm….de semmi ilyesmi nem volt. Félek haza menni, Zayn kiborult. Kifizettem, majd elhagytuk a helyet és hazafelé mentünk.

- Zayn nagyon pipa lesz.- húztam el a számat.

- Eszter is. –fogta a fejét Harry. Amikor felmentünk a lifttel és beléptünk az ajtón, a két említett az ajtóban állt.

- Hol vannak a szatyrok? –kért számon Eszter.

- Figyeljetek, félreértitek. –motyogtam.

- Mit lehet azon félreérteni hogy belesikítasz amikor Harry veled van? -mondta Zayn majd közelebb lépett és felpofozott. Éreztem, hogy a könnyeim rögtön utat engednek maguknak, majd zokogva a szobánkba rohantam és az ágyra dőltem és csak sírtam.

- Kicsim! -kopogott pár perccel később Zayn az ajtón. Lefagytam, és csak mozdulatlanul meredtem az ajtóra. -Engedj be beszélnünk kell! -dörömbölt hangosabban Zayn. Olyan ijesztő volt. 
- Hagyjál! -szóltam ki erőtlen hangon, de abban a pillanatban valahogy kibirizgálta az ajtót és az kinyílt. Becsukta maga mögött és rámnézett. A szemeiben megbánást láttam. 
- Mondta Hazz hogy mi volt. -motyogta halkan. 
- Oké. -mondtam, majd kifújtam az orrom.
- Ezt meg kell beszélnünk. -ült le az ágy szélére. 
- Köcsög vagy Zayn. 
- Tudom. És bunkó és féltékeny és hülye idióta. 
- Ahogy mondod. 
- Nem akartam balhézni csak.
- Zayn ez így nem fog menni hogyha állandóan féltékenykedsz. Az egyik legjobb barátodra, akinek szintén van barátnője. 
- Félreértés volt. 
- Akkor is Zayn. Tényleg félreérthető a helyzet de meg lehet beszélni, nem kell rögtön megütni. 
- Sajnálom. Megnézhetem? 
- Mit? 
- A tetkót.
- Nem. 
- Mértnem? 
- Mert bunkó voltál. 
- Sajnálom szerelmem. -mászott mellém, majd összekulcsolta az ujjainkat. -Megbocsájtasz? 
- Nem. -húztam el a kezem.
- Naaa, mértnem? -hajtotta az ölembe a fejét, majd megcsikizett.
- Hagyjáál! -nevettem. Odahajolt, és megcsókolt. Elökhettem volna, de nem akartam. Ahogy puha ujjai a hasamat cirógatták, a szívem kihagyott egy ütemet. Lehet hogy most ütött meg, de akkor is kibaszottul szeretem. 
- Gonosz vagy. -mondtam nevetve, mikor elhúzódott. 
- Ha ez kell hogy megbocsáss akkor igen, gonosz vagyok! Látni akarooom. -hisztizett.
- Oké na! -kuncogtam, majd megmutattam neki. 
- Szerelmem ez nagyon szép! -ragyogott fel Zayn szeme. 
- Tetszik? 
- Nagyon! -vigyorgott, majd egy óvatos puszit nyomott rá. 
- Jujj de jó! -vigyorogtam én is. 
- Ugye nem bántad meg? 

- A-a. -ráztam nevetve a fejem. Kimentünk a többiekhez, majd felszólaltam.

- Mutatnom kell valamit! –vigyorogtam, majd lejjebb húztam a felsőm és mindenki megnézhette a tetkómat.

- Ez…. –mondta El.

- Azért hívtam magammal Hazzát, mert ő jártas az ilyenekben.

- Nagyon jó! –visongott Vani.

- Köszi. – vigyorogtam. A srácok is megdicsérték, majd a nappaliba tömörültünk és filmezni kezdtünk. Zayn néha nyomott a tetkómra egy puszit, amin csak halványan elmosolyodtam. Az unalmas film után (borzalmas-nyálas-szerelmes történet) vacsit csináltunk, mégpedig gofrit. Tudom hogy az reggeli kaja, de megszavazták. Vacsora után a csajokkal elmosogattunk, miközben röhögtünk, beszélgettünk és elterveztünk hogy holnap vásárolunk. Vacsora után Zaynnel bedőltünk az ágyunkba és beszélgettünk.

- Mit gondoltál rólam amikor először megláttál? –kérdeztem.

- Azt, hogy nekem kell ez a lány. Ahogy ott álltál és a telefonodat nyomkodtad, teljesen elbűvöltél. Láttam, hogy téged nem a pénz és a hírnév vonzana, hanem hogy milyen vagyok. És ez tetszett. Amikor a szemeidbe néztem, teljesen szétestem, kiestem a szerepemből. Olyan közvetlen voltál, ahogy fordítottál Vaninak. Mintha évek óta ismernél minket. Teljesen lefagytam, és nem tudtam beszélni se. Amikor elmentetek, utánad rohantam volna, de nem engedtek. És akkor nagyon beparáztam, hogy elveszítelek. De amikor hoztál nekünk sütit, mint új szomszéd….hatalmas kő esett le a szívemről hogy „te jó ég még van remény”. Pontosan emlékszem az első randink dátumára. Június 22. Az volt életem egyik legszebb napja. És az első csókunk…..különösen nem volt a legemlékezetesebb, mert nem szerettük egymást annyira, így alig volt érzelem benne, de akkor is nagyon jó volt. Örültem, amikor elfogadtad a kérésemet, miszerint legyünk együtt egész nap és akkor rájöttem, hogy…..beléd szerettem. Bele szerettem a lényedbe, a kisugárzásodba, a mosolyodba, a szemeidbe, a nevetésedbe. Aztán amikor másnap megcsókoltál és mondtad hogy szeretsz. Nagyon boldog voltam. Egy átlagos lány azonnal a karjaim közé borult volna, de te várattál AZZAL, és ez nagyon tetszett. Még jobban kajtatni kezdem utánad. Örültem, amikor elmondtad, hogy én leszek az, aki megfoszt a szüzességedtől. És nagyon jó volt az első éjszaka. Tudom, hogy fájt, de végigcsináltuk és jó volt. Amikor kettesben voltunk Hawaii-n, még jobban beléd estem és azt éreztem hogy sose tudlak elengedni. Feszengtem, hogy ki merjem e jelenteni hogy babát akarok tőled és amikor megtettem és te beleegyeztél, akkor el is sírtam magam. De meg lett a gyümölcse. Egy gyönyörű kislányunk született. Még nagyobbra nőttél a szememben, amikor végigcsináltad és megszülted a kicsit, miközben tudom, hogy mennyire fájt. Éreztem, mivel majdnem eltörted a kezemet. És amikor a babának gügyögtél, játszottál vele és fürdetted, etetted, altattad. Még jobban beléd szerettem. Sokszor veszekedtünk, de te nem hagytál el, végig szerettél. Az volt életem legborzalmasabb 3 hónapja, amikor elhagytál. Alig aludtam éjjelente, volt hogy elaludtam az interjún, vagy a szobámban ültem és sírtam. Nem bírtalak elfelejteni, lemondani rólad mert kibaszottul szerettelek és tudtam, hogy ott van a gyerekünk veled és én abba belehaltam volna hogyha nem bocsájtasz meg. De szerencsére megtetted. És nézd meg itt vagyunk. Jegyesen, egy babával, szerelmesen beszélgetünk egy hotel ágyában Bora-Bora-n. Azt hiszem jobbat nem is kívánhatnék. Szeretlek szerelmem. –mondta, majd letörölte a könnyeimet, mert időközben elbőgtem magam. Nem tudtam mit mondani Zayn hosszú, romantikus szerelmi vallomása után. Csak azt tudtam, hogy minden egyes szava után újra beleszerettem.

- Nagyon szeretlek! –sírtam, majd megcsókoltam. Elhúzódtam tőle, majd a szemébe néztem.

- Én is nagyon szeretlek. –mosolygott, majd adott egy zsepit. Kifújtam az orrom és letöröltem a szemeimet, majd bemásztam mellé a takaró alá.

- Annyira nem érdemellek meg és te mégis szeretsz.

- De megérdemelsz. Nagyon szeretlek, tudod te is.

- Persze hogy tudom. –mosolyodtam el. –Soha nem engedlek el. –súgtam a fülébe, majd a nyakába csókoltam. Fejemet a mellkasába hajtottam, ő szorosan körém fonta a karjait. Nyomtam egy puszit a mellkasára, majd egy utolsó „Szeretlek Zayn” „én is kicsim” után megpróbáltam Zayn karjai között elaludni. Fél órát gondolkoztam még azon, amit mondott, majd sikerült elaludnom. A szerelmemmel.