31. fejezet

Zayn szemszöge

-          Kelj feeeeeeeeeeeeeeel!! –ugrált az ágyon Dorka. Erre keltem. Gondolhatjátok, milyen kellemes lehetett.

-          Nem! –tiltakoztam.

-          Jó, akkor le fogjuk késni a repcsit. –mondta, majd letérdelt hozzám.

-          Nem érdekel! –morogtam. –Nem így gondoltam hogy kelts fel! –nyafogtam tovább.

-          Akkor így? –kérdezte, majd belecsókolt a nyakamba.

-          Ja, valahogy így! –mosolyogtam, majd belefúrtam a fejem a párnába.

Dorka szemszöge

Mivel Zayn nem akart felkelni, más módszerhez kellett folyamodnom. Igen, leöntöttem egy pohár vízzel.

-          Mi történt! –mondta, én meg szinte összeestem a röhögéstől. –Te gonosz boszorkány! –mondta mérgesen, majd felállt és kergetni kezdett. Sikítva kiszaladtam a szobából, majd bementem Louisékhoz.

-          Srácok, segítsetek!! –mondtam.

-          Mi? –kérdezte Harry félálomban. Zayn nyomta az ajtót, én meg elbújtam az ajtó mögé, így amikor kinyitotta nem látott meg.

-          Hol van? –kérdezte, majd dühösen beszaladt a fürdőbe. Kaptam a lehetőségen, majd kiszaladtam a szobából, és bementem a húgomhoz.

-          Bebújtam a szekrénybe, ne szólj Zaynnek! –mondtam a félig még álomban lévő húgomnak. Nem sokkal később kivágódott az ajtó.

-          Hol van? –kérdezte.

-          Asszem a szekrényben. –mondta a húgom. Ezért még megölöm. Próbáltam elbújni egy hosszított ruha mögé, ami sikerült is. Zayn kinyitotta a szekrényt, majd belépett. Visszacsukta maga mögött az ajtót, így már nem láttam semmit.

-          Tudom hogy itt vagy! –mondta, de nem reagáltam semmit. Nem látott meg szerintem, meg semmi. Nem sokkal később kezét éreztem derekamon.

-          Ugye tudod hogy véged van! –súgta, majd belecsókolt nyakamba. –Este meghalsz! –mosolygott. Vagyis gondolom.

-          Nem fogok! –súgtam.

-          Elintézlek! –mondta, majd megcsókolt. Nekinyomott a szekrény oldalának, majd melltartóm pántját piszkálta, majd elengedett. –Gyere, már vár rád valaki! –mondta, majd megfogta a kezem. Átmentünk a szobámba, onnan a fürdőmbe.

-          Na ne! Ugye nem gondolod komolyan? –mondtam, amikor a zuhany felé tolt.

-          Dede! –tolt be, majd megnyitotta a csapot, így telibe locsolt hideg vízzel. Gyorsan sikítva elzártam, majd vacogva kiléptem a kabinból, és becsavartam magam a törcsimbe.

-          Széétfagyok!! –vacogtam, majd hozzábújtam Zayn meleg testéhez.

-          Bocsi kincsem, de valahogy visszakellett adnom! –mosolygott önelégült fejjel.

-          Máshogy nem lehetett volna? –kérdeztem, mire csak megvonta a vállát. –Bunkó vagy, utállak! –mondtam.

-          Tényleg? –mosolygott kacéran, majd a falhoz nyomott.

-          Nem hatsz meg! –súgtam, de igazából már rég meghaltam belül. Sokáig szemezett velem perverzül, majd megcsókolt. Ekkor végem lett, térdeim megremegtek, majd amikor ez észrevette, elmosolyodott, majd megharapta alsó ajkam. Ha nem tart meg, bizony isten összeesek!!!!

-          Na? –kérdezte. Én még mindig használhatatlan voltam, csak halkan sóhajtoztam. – Még mindig utálsz, vagy tovább kínozzalak? –kérdezte. Összeszedtem magam (inkább csak próbáltam) majd megszólaltam.

-          Öhm…készülnünk kell! –mondtam, majd el akartam menni.

-          Ahhoz hogy elmenj kell az én engedélyem is baba! – mondta.

-          Oké. Kiengedsz? –kérdeztem.

-          Nem! –mosolygott, majd közeledett. Átbújtam alatta, majd beszaladtam a szobámba és öltözni kezdtem. Pont vettem volna fel a pólóm, amikor ki kapta a kezemből.

-          Na! Add vissza!! –mondtam.

-          Nem! –mondta. –Nem öltözhetsz fel! –mondta.

-          De most mért nem? –kérdeztem.

-          Mert nem!! –mondta.

*Kopp-kopp*

Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Harry volt.

-          Szia Harry, mondd! –mondtam. Nem kell mondanom, eléggé megnézett.

-          Szia! Csak azért jöttem hogy megkérdezzem mi volt reggel. Tudod, aludtam. –mosolygott.

-          Ja semmi, csak úgy keltettem Zaynt mint titeket és egy kicsit pipa lett de semmi komoly! –mosolyogtam.

-          Ja, oké! Mit tett veled? –kérdezte.

-          Betolt a hideg zuhany alá. De túléltem.

-          Oké! –röhögött. –Nem zavarok! –mondta, majd elment. Visszamentem, majd pakolni kezdtem a cuccaimat. Az jó hogy 1 óra múlva kell menni a reptérre, de sehogy sem állunk. Zayn mögém jött majd átkarolta a derekamat.

-          Törődj velem! –mondta.

-          Zayni, szeretnék, de most nem lehet. 1 óra múlva indul a repülő. –mondtam, majd tovább pakoltam. –Ha bepakolsz magadnak és nem nekem kell akkor lehet hogy tudok rád is időt szakítani. –mondtam, de igazából azt se tudtam hol áll a fejem.

-          Szaladok! –mondta, majd dobálni kezdte a cuccait a bőröndjébe.

-          Zayni baba így nem jó!! Normálisan! –szóltam rá.

-          De az sok idő! –mondta.

-          Kérlek baba! –mondtam könyörögve. Tényleg könyörögtem, mert tényleg késésben voltunk.

-          Jóvanna! –mondta, majd szépen kezdett el pakolni. Fél óra alatt bepakoltam, majd 20 perc alatt elkészültem.

-          Ugye milyen jók vagyunk? Még van 10 percünk! –lépett hozzám közelebb.

-          Igen, jók vagyunk! –hátráltam, amíg el nem értem a falat. –Ajjaj! –mondtam. Ekkor ő csak kajánul elmosolyodott, majd hozzám nyomódott és belecsókolt a nyakamba és meg is harapta.

-          Auu!! –súgtam. –Kicsim fáj! –mondtam, mire csak elmosolyodott, majd még egy kicsit harapdálta nyakamat, de utána csak óvatos puszikat adott rá. Még mindig fájt a nyakam. Amikor elengedett, csak elégedetten mosolygott.

-          Élvezted? –kérdezte.

-          Nem! Fájt! –mondtam.

-          Akkor jobb, ha hozzászoksz, mert nem ez volt az első és az utolsó. –mondta, majd rám kacsintott.

-          Tényleg? –néztem rá kétségbeesetten.

-          Ahham! –mondta, majd hosszasan megcsókolt. Egy kicsit jobban lettem, már nem éreztem annyira, addig amíg megint el nem kezdte harapdálni.

-          Auu kincsem kérlek szépen ne könyörgöm fáj! –mondtam, mire elmosolyodott és belecsókolt.

-          Szokd meg baba! –mondta. Megint közeledett, hogy megharapjon, de meg mentett Liam.

-          Srácok, indulnunk kell jött a limó. - mondta.

-          Ó úgy hallom mennünk kell! –mondtam, majd kibújtam volna keze alól, de nem engedett. Szenvedően néztem, de ő csak mosolyogva megcsókolt. –Egy percet tudnak várni! –súgta. Beletúrt a hajamba, majd megint harapdálni kezdett. Én is beletúrtam a hajába, majd éreztem, hogy elmosolyodik.

-          Baba, nem érted, hogy fáj? –kérdeztem.

-          Nem fájhat, csak piciket harapok! –mondta.

-          Azt gondolod? –mondtam. –Megmutatom! –mondtam. Nekinyomtam a falnak, majd harapdálni kezdtem a nyakát. Beletúrt a hajamba, meg nagyokat sóhajtozott. Abbahagytam, majd vártam reakcióját.

-          Ez kellemes volt és nem fájdalmas! –mondta.

-          Jó, neked lehet hogy nem fáj, de nekem igen! –fogtam meg a bőröndömet, majd kiviharzottam a szobámból.

-          Anya, Bellus cuccai? –kérdeztem. Rábíztam hogy pakolja össze.

-          Tessék! –adta oda.

-          Köszönöm, szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra! –mondtam, majd körbe pusziltam mindenkit.

-          Sziasztok!! –köszöntünk az ajtóból.

-          Jeeee indulunk hazaaa!!! –mondtuk.

-          Louis, kérlek ülj mellém! –néztem rá könyörgő szemekkel.

-          Jó, de miért? –kérdezte, mire megmutattam neki a nyakam, de csak kiröhögött.

-          Zayn tette? –kérdezte.

-          Aham! – mondtam.

-          Zayn, állítsd le magad!! –mondta neki.

-          Nem akarom! –mondta, miközben a bőröndöket pakolta a kocsiba.

-          Louis! –öleltem meg.

-          Nyugi! Nem kell félned, amíg Superman melletted van. –kacsintott rám. Beültem a kocsiba, majd Louis beült mellém.

-          Köszönöm! –mondtam.

-          Nincs mit. –mosolygott. –Vadállat? –kérdezte röhögve.

-          Az! –mondtam. –Nem érti meg hogy fáj, elmebeteg! –súgtam neki, nem akartam hogy mindenki hallja. Elindultunk a reptérre. Hálistennek. Tuti, hogy be fog gyulladni a nyakam. Mi a leghátsó sorban ültünk Harryvel, Zayn meg a sofőr mellet, szóval nem kellett félnem. Amint megérkeztünk a reptérre, rám tört a félelem. Kiszálltunk a limóból, majd gyorsan kivettem a bőröndöm, és indultam a becsekkoláshoz.

-          Szia! –jött mellém Zayn.

-          Ide ne gyere vagy sikítok!! –mondtam.

-          Nyugi baba nem bántalak! –mondta, majd megcsókolt. Kezdett áttérni a nyakamra, de megfogtam a fejét.

-          Eszedbe ne jusson! –mondtam, majd tovább mentem. Amint becsekkoltunk, már szálltunk is fel a magánrepcsire. Leültem valahova, majd figyeltem az ablakból, amint jönnek a többiek is.

-          Nem menekülsz előlem! –hallottam Zayn hangját, majd leült mellém.

-          Ha megint csinálod, sikítok! –mondtam, mire közeledni kezdett, én meg sikítani kezdtem.

-          Minden oké? –kérdezte Liam.

-          Igen, persze! –mondta Zayn, az én számat meg befogta. Ölébe ültetett, majd megcsókolt. Egy férfihang mondta, hogy kezdődik a felszállás.

-          Ajj ne Zayn vissza kell ülnöm engedj el! –mondtam.

-          Nem baba nem kell! –mondta. Áthúzta rajtunk az övét, ami szerencsére végig ért, majd becsatolta.

-          Semmi baj! –súgta a fülembe.

-          Jó! –mondtam, majd szorosan hozzábújtam. Amint bemondta a férfihang, hogy most már lehet mozogni, ki akartam szállni Zayn öléből, de nem engedett.

-           Baba, maradj! –mondta, majd valami hideget tett a csuklómra.

-          Te megbilincseltél? –mondtam.

-          Cssss!! –tette ujját a számra. –Igen. –mosolygott.

-          Óóó Zayn Malik ezt nem fogod megúszni szárazon azt garantálom! –mondtam mérgesen.

-          Jó, de addig kiélvezem az időm!! –mosolygott, majd megcsókolt. Nyakamat simogatta, majd hasamat simogatta.

-          Szeretlek baba! –mondta.

-          Akkor mért bántasz? –kérdeztem.

-          Nem bántottalak, csak vadultam egy kicsit! –mondta, majd megpuszilta a vállam. Tovább puszilgatott, majd áttért nyakamra. Éreztem, hogy egy picit beleharap.

-          Au baba! –mondtam. Bilinccsel a csuklómon nem jutottam sokra.

-          Nem akarod? –kérdezte.

-          Bocsi de nem, fáj! –mondtam.

-          Jó, akkor nem csinálom, bocsi! –mondta.

-          Semmi baj! –mondtam. –Na, most már le veszed a bilincset? –kérdeztem.

-          Dehogy veszem le! –mondta. – Fog az még kelleni! –mosolygott pimaszul.

-          Hát jó! –mondtam. Fejét nyakamba hajtotta, majd halkan szuszogott. Néha nyomott egy puszit oda, vagy harapott egy picit. 2 óra múlva megérkeztünk.

-          Vedd le a bilincset! –mondtam.

-          Nem nem!! –mondta.

-          De Zayn a bőröndömet vinnem kell. –mondtam.

-          Majd én viszem neked!! –mosolygott, majd adott egy szájra puszit. Elindultam hátra, hogy le tudjak szállni.

-          Veled meg mi lett? –kérdezték röhögve.

-          Ez az idióta megbilincselt! Segítsetek plíííííz! –mondtam.

-          Nála van a kulcs!! –mondta Louis.

-          Francba! –mondtam, majd leszálltam a repülőről. Beültünk a kocsiba.

-          Zayn könyörgöm, vedd le ezt a szart rólam! –kiabáltam.

-          Jó! –mondta, majd levette. Végre.

-          Köszönöm! –mondtam közömbösen. Amint hazaértünk, kipattantam a kocsiból, majd kivettem a bőröndömet és Bella cuccait, majd pórázon vittem őt is az ajtóhoz.

-          Menjüüünk bee!! –mondtam. Zayn kinyitotta az ajtót, majd berontottam a házba.

-          Végre itthon vagyunk! – ugrottam a nyakába.

-          Igen! –mondta, majd letett. Olyan boldog voltam, felvettem Bellust, majd rohangálni kezdtem vele a házban. Szegény kutya xd. Gyorsan tárcsáztam Susan számát.

-          Szia! Na megjöttünk, gyertek át!! –mondtam.

-          Jó, 10 perc és indulunk! Szia. –mondta, majd letette a telefont.

-          Skacok! Csináljunk bulit ma! –mondta Louis.

-          Oké! –mondtam. Meghívtuk Susanéket, meg még másokat is, majd kezdődött a buli. Már eléggé beivott mindenki, csak mi voltunk még józanok Susannal. Csöngettek, majd Susan kinyitotta az ajtót, én meg tovább figyeltem a bulizó tömeget. Egyszer csak megláttam egy eléggé nem kívánatos személyt.

-          Őt te engedted be? –kérdeztem Susant.

-          Kit? –kérdezte. Visszanéztem, de már nem volt sehol. Biztos csak képzelődtem, hogy Perrie is itt van. Azért nem voltam biztos benne.

-          Mindjárt jövök. –mondtam, majd elindultam. Benéztem a fürdőbe, a szobákba, sehol senki. Az, hogy a konyhába benéztem, életem legjobb döntése volt azt hiszem. Zaynen le volt tolva a nadrág, és éppen akkor vette le Perrie-ről a melltartót.

-          Mi folyik itt? –kérdeztem könnyes szemekkel. Ha 5 perccel később megyek be…ahh bele se merek gondolni.

-          Baba…mi csak.. –jött oda Zayn.

-          Hozzám ne érj! –mondtam, majd letettem az asztalra a gyűrűt, és ajtót becsapva mögöttem sírva felszaladtam az emeletre. Bezártam a szoba ajtaját, majd bebújtam a szekrénybe, és kitört belőlem a zokogás. Hogy tehette ezt velem? Végeztem, nem fog tovább játszani velem. Tegnap még elhittem neki, hogy „véletlen” csókolta meg Edinát..de most már azért ezt nem foghatja a véletlenre. Így ültem a szekrényben zokogva.

-          Hahó! Itt vagy Dorka? –hallottam Zayn hangját. Nem válaszoltam, csak még jobban zokogni kezdtem, de visszafogtam magam, nem hallhat meg.

-          Figyelj, nem tudom mi ütött belém, sajnálom, gyere ki kérlek! –mondta. Tudja mikor. Egyáltalán hogy állhat szóba egy olyannal, aki elrabolt engem meg ilyenek? Nem válaszoltam, csak halkan sírtam tovább. Hogy dőlhettem be neki ennyire? Orromnál fogva vezetett. Halkan kimásztam a szekrényből, majd kikerestem telefonomat a táskámból, és visszabújtam a szekrénybe. Nem érdekel semmi. És senki…..