58. fejezet

Másnap arra ébredtem, hogy ugrálnak az ágyon a lányok.

-           Kejjé mán more! –röhögött Eszter, majd lehuppant az ágyra.

-           Kelek na. –mondtam, majd felültem. Megdörzsöltem a szemeimet, majd a lányokra néztem. –Csináljunk már egy olyan „most keltünk fel” képet. –nevettem, majd elővettem a telefonomat. Hát mondhatom, remek kép lett. Karikás, álmos szemek, kócos haj, no smink! Csodálkozom, hogy mikor felkelek Zayn nem rohan vissza sikítva az anyukájához. Mert megérteném. Mindegy. Miután kifotózkodtuk magunkat a kómás fejünkkel, lementünk reggelizni. Vagyis jobban mondva rendeltünk pizzát. Reggeli után elviselhető külsőt varázsoltunk magunknak.

-           Csajok, elmegyünk vásárolni? –vetettem fel az ötletet.

-           Aha, jó lenne! –mosolygott Vani. Elkészültünk, majd hívtunk egy taxit.

-           Olyan nagy már a hasad! Amúgy még nem jött rá a média h kicsitek lesz?

-           Nem mondtuk senkinek se, szóval nem hiszem. De ha már látszani fog nagyon csak rájönnek. Már úgy várom h megtudjam a nemét. –vigyorogtam.

-           Remélem lány lesz! –mosolygott Vani.

-           Hát én is inkább lányt akarok. Zaynből elég egy is! –röhögtem. Eközben megérkezett a taxi, úgyhogy kulcsra zártuk az ajtót és beültünk a kocsiba. Amint odaértünk a plázához, kifizettük a fuvart, majd bementünk a plázába. Elég sok ruhát vettem:

    

                          

Miután megvolt a nagybevásárlás, hazafelé vettük az irányt.

-           Hallod gyertek már át aludjatok nálunk! És siessetek mert mindjárt kezdődik a koncert! –mondtam nekik.

-           Ööö okéé! Akkor 15 perc és ott vagyunk! –mondta Eszter. Gyorsan hazarohantam, majd üdvözöltem a lányokat. Felszaladtam a szobánkba, majd lepakoltam a cuccokat, majd lementem a lányokhoz.

-           Úúú úgy várom hogy lássuk a koncertet! –huppantam le El mellé egy tál popcornnal.

-           Én is! Úgy hiányzik Lou! –hajtotta szomorúan a vállamra a fejét.

 -           Nekem meg Zayn! –hajtottam a fejem az ő fejére. Még szomorkodtunk egy kicsit, majd csöngettek. Villám gyorsan szaladtam az ajtóhoz, majd kinyitottam.

-           Hali! –engedtem be vigyorogva a lányokat. Gyorsan bementünk a nappaliba, majd miközben vártuk hogy hívjanak a srácok, beszélgettünk. Amikor elkezdett csörögni a telefonom, felkiáltottam.

-           Danielle, kapcsold be a tv-t! –mondtam, majd felvettem.

-           Szia szerelmem! – mondtam vigyorogva.

-           Szia kincsem! 10 perc és indulunk! –mondta.

-           Már tűkön ülünk! Várjuk nagyon. –mondtam, majd kimentem a nappaliból.

-           Oké! Tetszeni fog! –nevetett fel.

-           Hiányzol! –mondtam szomorúan.

-           Te is kincsem. Figyelj csak kitaláltam valamit. Na! Az lenne, hogy hazaszökök koncert után.

-           Ne! Kicsim ne!

-           Mért ne?

-           Pihend ki magad. Ne keverd már magad megint bajba. Nem vezethetsz álmosan, még a végén történik valami veled.

-           Nem kincsem, minden oké lesz! –mondta nyugodt hangon.

-           Nagyon vigyázz magadra. Nem szívesen engedem.

-           Tudom. Vigyázok.

-           Rendben. Nagyon szeretlek.

-           Én is kincsem! Mennem kell, 5 perc és kezdünk. Szeretlek! Puszi, szia.

-           Oké, énis. Puszi szia! –mondtam, majd sóhajtva letettem a telefont. Félek hogy lesz vele valami. Amilyen kis hülye…. Mindegy, bementem a nappaliba, majd vártam a kezdést. Ahogy elkezdődött ugrottam egyet, majd tágra nyílt szemekkel néztem amíg vége nem lett a koncertnek. Tudom, hogy Zayn álmos, ezért se akarom hogy hazajöjjön. Miután vége lett, elmentem fürdeni, majd lefeküdtem. Alig bírtam elaludni, nagyon aggódtam Zayn miatt.

*Hajnalban*

A telefonom egyre hangosabb csörgésére keltem. Szememet dörgölve kikeltem az ágyból, majd felvettem.

-           Halló? –szóltam bele.

-           Jó napot kívánok. Dr. Constenics vagyok, a Londoni kórházból telefonálok! –mondta. Erre a mondatára rögtön kipattantak a szemeim és felélénkültem.

-           Igen?

-           A London felé vezető úton Zayn Malikot súlyos baleset érte. Állítólag akik látták, elaludt az autóban, majd karambolózott és az árokban kötött ki az autójával. –mondta, mire sírásba törtem ki és a földre zuhantam. –Sajnálom. Most itt van a kórházban, az állapota jelenleg stabil. –mondta.

-           Értem. És meg lehet látogatni? –kérdeztem, miközben sírva öltözni kezdtem.

-           Igen, meglehet.

-           Jó, azonnal indulok! –mondtam, majd kinyomtam a telefont. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, átfésültem a hajamat, majd elindultam. 10 perc alatt odaértem a kórházba. Ilyenkor mindig megbánja az ember ha bármi rosszat mondott/tett az adott személlyel. Gyorsan lezártam a kocsit, majd berohantam a kórházba.

-           Jó napot. Zayn Malikot keresem. –mondtam kisírt szemekkel.

-           2. emelet, 4. kórterem.

-           Köszönöm. –mondtam. Nem vártam meg a liftet, hanem gyorsan felrohantam az emeletre. Amikor már harmadjára rohantam végig a kórtermen, zokogni kezdtem. Kijött Zayn kórterméből az orvos, majd bevitt a terembe.

-           Nyugodjon meg, minden jóra fordul! Az egyik bordája tört el, a jobb karja és a bal lába. Ja és agyrázkódása lett. –mondta az orvos.

-           Köszönöm. És belső sérülése nem lett? –kérdeztem, miközben odamentem Zaynhez.

-           Szerencsére nem, szerencséje volt. –mondta. –Most beadtunk neki altatót, szóval csak reggel kel fel. –mondta az orvos.

-           Oké, de egész végig maradok. –mondtam. Az orvos magunkra hagyott minket. Zayn ágya mellé húztam az egyik széket, majd az ép kezét megfogtam és összekulcsoltam az ujjainkat. Szörnyű volt így látni. Gipszelve volt a keze- lába, a feje is be volt kötve, infulzió volt a karjában….Borzasztó érzés volt.

-           Látod milyen hülye vagy? Meg mondtam hogy ne gyere haza. Nem szabadott volna engednem. És akkor most nem lennénk itt. Szeretlek kicsim. –mondtam, majd nyomtam egy puszit a kezére. Nem tudom hogy, de elaludtam.

*Reggel*

Reggel nyöszörgésre ébredtem. Szemeim azonnal kipattantak, majd az ébredező Zaynre pillantottam.

-           Kicsim! –mondtam, mire nagy nehezen rám nézett.

-           Szia! –mosolyodott el halványan.

-           Hogy érzed magad? –kérdeztem, miközben megnyomtam a nővér-hívót.

-           Jól vagyok szerelmem. –fogta meg a kezem. Nem sokkal később a nővér is bejött a kórterembe.

-           Jó reggelt. Hogy érzi magát? –ment oda Zaynhez, majd vizsgálni kezdte. –Állapota stabil, jól van, holnap hazamehet. Csak ugye segíteni kell neki, ápolni.

-           Persze, segítek és ápolom, minél hamarabb meggyógyuljon. –mondtam, majd megsimogattam a fejét.

-           Rendben. Én most magukra hagyom önöket, nem sokára hozzák Zayn reggelijét. –mondta a nővér.

-           Köszönjük. –mondtam, majd visszaültem mellé.

-           Kicsim…mért kellett ilyen hülyeséget csinálni? Mondtam, hogy várd meg a reggelt.

-           Tudom, sajnálom. Csak már nem bírtam nélküled. Be akartam bújni melléd az ágyba, átölelni téged és megcsókolni.

-           Hát ez nem jött össze. Tudod mennyire aggódtam érted?

-           Sajnálom. –mondta. –Puszit kapok? –kérdezte.

-           Aha! –mondtam, majd felé hajoltam és adtam neki egy hosszú nyelves csókot. Amikor el akartam húzódni, fél kezével visszarántott és tovább csókolt. Kezemet végigvezettem oldalán, majd hajába túrtam. Ajkát egy halk nyögés hagyta el, mire elmosolyodtam. Egy percre elhúzódtam tőle, majd lihegve a szemébe néztem.

-           Ehhez bezzeg törött lábbal is van eszed. –kuncogtam, majd nyakát csókoltam.

-           Még szép. –kacsintott rám rosszfiúsan. Ajj ilyenkor olyan szexi :$$$$$.

-           Mire gondolsz?

-           Hogy most mennyire hagynám hogy az ágy felé vonszolj…. –mondtam, majd beharaptam az ajkam. Hangosan felnevetett, majd szájához húzta a fejem.

-           Hidd el megtenném ha lehetne. –mondta, majd fülcimpámba harapott. Kuncogva kezdtem el nyakát harapdálni, mire furán kezdett el nyögdécselni, ami miatt mindig nevetnem kellett.

-           Hagyd már abba! –nevettem.

-           Méért? –nézett rám aranyosan.

-           Mert azt hiszik hogy egy szülő víziló van itt.  

-           Hééé!! –mondta, majd hisztisen elfordult, amennyire tudott.

-           Ajj te hülye nem úgy értettem. –mondtam, majd visszafordítottam. –Szeretlek! –mondtam, majd megcsókoltam. Természetesen visszacsókolt, és a hisztije is mű volt.

-           Én is! –vigyorgott, amikor elengedtem. Pár perc múlva kopogtak, majd bejött egy másik nővér.

-           Jó napot. Segítsek, vagy boldogulnak? –kérdezte.

-           Boldogulunk! –mosolyogtam, majd elvettem a tálcát és visszaültem a székemre.

-           Rendben. Jó étvágyat! –mondta, majd kiment.

-           Öhm Zayn…. ezt tuti meg akarod enni? –kérdeztem nevetve.

-           Nem? –nevetett ő is.

-           De muszáj lesz. Tele van vitaminnal.

-           De rosszul néz ki! –mondta.

-           Nem baj. Nyisd a szád. –mondtam. Durcizva engedelmeskedett, majd bele diktáltam a kaját.

-           Milyen? –néztem rá kíváncsian.

-           Szar. –mondta.

-           Jó ha én is eszek belőle megeszed? –kérdeztem, mire vadul bólogatni kezdett. Úgy csináltuk mint az oviban. Egy harapást én, egyet ő. Aztán végülis elfogyott a kaja.

-           Meddig maradsz? –kérdezte Zayn.

-           Meddig maradjak? –kérdeztem mosolyogva.

-           Ebédre menj haza. Pihenned kell és enned és megfürödni és minden. Utána ha tudsz gyere vissza.

-           Jól van kicsim. De felhívom a többieket. –mondtam, majd tárcsázni kezdtem Lou-t.

-           Szia Lou! Bejöttök Zaynhez a kórházba? –kérdeztem.

-           Ahha. 10 perc és ott vagyunk.

-           Jó, de csak ti gyertek. Nem lehetnek sokan egyszerre, meg amúgy is holnap Zayn is jön haza. És hozzatok neki néhány ruhát légy szíves. Csak a holnapi cuccát. –mondtam.

-           Oké, sietünk! –mondta, majd megszakította a vonalat.

-           Na, jönnek. Elmegyek a büfébe veszek magamnak kaját. –mondtam, majd nyomtam egy puszit a fejére.

-           Siess! –mondta.

-           Oké. –mondtam, majd kimentem. Becsuktam az ajtót magam mögött, majd elmentem a büfébe és vettem magamnak egy szendvicset és 2 csokit. Visszamentem Zaynhez, majd odaadtam neki a csokit.

-           Imádlak! –mosolygott.

-           Én is kicsim! –kuncogtam, majd kibontottam a csokimat és megettem. Utána pedig a szendvicset. Zayn mosolyogva figyelt, miközben ettem, és a kezemet simogatta.

-           Ne less! –fordultam el, de lefogta a karom.

-           Ne! Aranyos vagy. –mosolygott.

-           Nagyon. –nevettem. Miután megettem a szendvicset, bekaptam egy rágót, majd nyomtam egy puszit Zayn homlokára. Még egy kicsit beszélgettünk, majd beléptek a srácok.

-           Hol voltál? Normális vagy? Minek szöktél el? Látod mi lett belőle! –mondta neki mérgesen Hazza. –Nagyon hülye vagy.

-           Tudom és sajnálom.

-           Srácok! Ezt ne itt és ne most oké? –pattantam fel én is. Nem igaz hogy basztatják, szegény így is mekkora bajba keveredett.

-           Jó, bocsi! –mondta Harry. –Amúgy hogy vagy? –kérdezte, majd leült mellé.

-           Jól, köszi. És köszi hogy bejöttetek. Hoztátok a cuccom? –kérdezte Zayn.

-           Aha, itt van. –adta neki oda Niall.

-           Köszi srácok. Amúgy….Paul mérges?

-           Annyit mondok, hogy jobb ha nem találkoztok egy darabig. –mondta Lou.

-           Upsz… - nézett rám Zayn, de én tanácstalanul vállat vontam.

-           Nyugi csak lenyugszik. –mondtam végül.

-           És amúgy nem lett semmi komolyabb baj?

-           Bordatörés, lábtörés, kartörés és agyrázkódás. –soroltam. –De amúgy semmi.

-           A telómnak és a kocsimnak annyi. –húzta el a száját Zayn.

-           Kit érdekel? Örülj hogy élsz! –mondtam.

-           Igaz. –mondta Zayn. –De akkor is gáz. De ugye eljössz velem telefont venni? –nézett rám.

-           Aha. Ééééés végre én vezethetek!!! –vigyorogtam.

-           Ja. –nevetett fel. Még sokáig beszélgettünk a srácokkal, majd 2kor indulni készültünk.

-           Sziasztok srácok! –köszönt nekik Zayn.

-           Menjetek, a parkolóban találkozunk. –mondtam, majd kizártam őket. –Holnap reggel jövök. –hajoltam Zayn fölé, majd simogattam a haját.

-           Oké kicsim. Holnap találkozunk. –mosolygott, majd ajkamba harapott, mire hajába túrtam. Ajkaink súrolták egymást, majd megcsókoltam. Nyelveink sokáig játszottak együtt. Az idilli pillanatot a telefonom csörgése zavart meg.

-           Haló. –vettem fel.

-           Hol vagy? –kérdezte Lou.

-           2 perc és ott vagyok. –mondtam.

-           Jó siess szia. –mondta, majd letette.

-           Mennem kell. –hajoltam vissza fölé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

-           Tudom. Holnap találkozunk. Szeretlek. Szia! –mosolygott.

-           Oké. Én is. Szia! –nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd felkaptam a táskám. Visszaintettem még az ajtóból, majd elmentem. A srácok már a kórház előtt a kocsiban várakoztak, úgyhogy gyorsan bepattantam és elindultunk. A hazafelé utat végigröhögtük, majd amikor hazaértünk, éhesen rohantam a konyhába.

-           Hali. Kész a kaja? – kérdeztem amikor megéreztem a mennyei sült hús szagot.

-           Aha. –vigyorgott Eleanor. –Jól van Zayn? –kérdezte.

-           Aha, megvan, holnap haza jöhet, mert stabil az állapota. –mondtam, majd megterítettem. Ebéd után felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, majd bedőltem az ágyba és elaludtam.

*****

Olyan délután 4 körül keltem fel. Rendbetettem magam, majd lementem a lépcsőn.

-           Sziasztok! –mondtam. –Ki jön el velem valahova? Unatkozok. –mondtam.

-           Vigyük el sétálni Bellust. –vetette fel Hazza.

-           Oké. Ki jön? –kérdeztem. Végül Hazzával és Louval mentem. Hazza a nyakába vett, míg Lou a kutyát hozta.

-           Na jó hova menjünk? –nézett fel rám Harry.

-           Fagyizni? –vetette fel Lou.

-           Oké! –vigyorogtam. A fagyizó felé vettük az irányt, miközben beszélgettünk. A fagyizó előtt Harry levett a nyakából, majd bementünk.

-           Heló! –köszöntem a lánynak. A srácok is odaköszöntek neki, majd választottunk fagyit. A fagyizás után elmentünk a parkba megsétáltatni a kutyát, majd hazamentünk. Az ajtó előtt elengedtem Bellát, aki gyorsan beszaladt a házba. Röhögve utána mentünk a srácokkal, majd bementünk a nappaliba.

-           Én szerintem elmegyek Zaynhez. –mondtam, majd felkaptam a kocsi kulcsot és elindultam. Magabiztosan sétáltam át a folyosókon, majd benyitottam Zaynhez. Egy váratlan vendég is ott volt.

-           Te meg mit keresel itt? –csaptam be magam mögött az ajtót.

-           Meglátogatom Zaynt. –mondta nyugodt hangon, majd visszaült a székére.

-           Takarodj innen. Addig amíg nem balhézok. –szűrtem a fogaim között.

-           Perrie most menj el jó? –mondta Zayn.

-           Nem is kell visszajönni. –mondtam flegmán.

-           Pff….ha te is ezt akarod… - mondta, majd felállt a székről, majd megindult felém. –Még nem nyertél. –mondta, miközben felém jött, majd a vállamnak jött, így meglökve engem. Kiment a szobából, majd becsukta maga mögött az ajtót.

-           Zayn, már megint mit keresett itt ez a ribanc? –vontam kérdőre a barátomat. –Azt mondtad nem találkoztok többé.

-           Tudom. Nem tudom mért jött és honnan tudja egyáltalán. De köszi hogy elküldted. –mosolygott rám. Fittyet hányva rá az ablakhoz sétáltam, majd néztem kifelé a semmibe.

-           Ne durcizz már kérlek. Nem tudtam hogy jön. –mondta, majd felült az ágyban. –Gyere ide. –mondta. Megfordultam, majd odasétáltam hozzá. Leültem mellé az ágyra, majd ő a kezemre tette a kezét, és ujjaival simogatni kezdte a kezemet. Összekulcsoltam az ujjainkat, majd ránéztem. Ő is rám emelte a tekintetét, majd félmosoly ült ki az arcára.

-           Szeretlek! –döntötte homlokát az enyémnek.

-           Én is szeretlek! –mosolyodtam el. Ajkai az enyémek felé közeledtek, majd megcsókolt. Nyelvét csak 3-adik próbálkozására engedtem be, mire elégedetten felnyögött és nyelvét a számba tuszkolta. Amint elengedett, nyakamat kezdte el puszilgatni, szívogatni. Halkan felnyögtem, mire kuncogni kezdett.

-           Na! –toltam el magamtól, amikor fogdosni kezdett.

-           Most mért ne? –kérdezte.

-           Mert ne. –mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

-           Oké. Alig várom hogy hazamenjek. De tolókocsit kapok. Mint egy rokkant.

-           Az vagy. –nevettem fel.

-           Hé!! –nevetett ő is. –Szeretem amikor nevetsz. Olyan….aranyos. –mosolygott, majd kereste a szemkontaktust.

-           Én is szeretem amikor nevetsz. Az is aranyos. És vicces, amikor összehúzod az orrod közben. –kuncogtam.

-           Tudom. –mosolygott, majd megfogta a kezem és a gyűrűinket vizslatta. –Még mindig szépek.

-           Azok. –mosolyodtam el, majd összekulcsoltam ujjainkat. –Hány óra van? –kérdeztem.   

-           6. –mondta. –Nemsoká hozzák a kajámat, utána pedig megfürdetnek. Tuti fogdosni fognak. De majd mondom hogy egyedül is menni fog. –mondta, mire hangosan felnevettem.

-           Mond hogy a barátnőd nem engedi hogy fogdossanak. Csak én fogdoshatlak. – mosolyogtam, mire felnevetett.

-           Oké. De én se engedem hogy fogdosson senki se.

-           Azokkal a majmokkal ha találkozok mindig fogdosnak. –húztam el a számat. –Múltkor is összefutottam velünk, akkor is fogdosni kezdett az egyik, de elküldtem a francba.

-           Jól tetted kicsim! Büszke vagyok rád! –mosolygott, majd megcsókolt. Miután elengedett, mosolyogva megöleltem.

-           Nem akarsz kimenni az utcára egy kicsit? Csak egy kicsit levegőzni.

-           De mehetünk! –mondta. Odatoltam mellé a széket, majd beleült, én meg kitoltam a kórteremből. Bementünk a liftbe, majd lementünk.

-           Elnézést, hova mennek? –kérdezte a recepciós nő.

-           Csak egy kicsit kiviszem Zaynt levegőzni. Kérem, csak 10 perc.

-           Jó, kimehetnek. –legyintett, majd visszatért az újságához. Kinyitottam az ajtót, majd kispuriztunk.

-           Csak ne jöjjön senki. –mondta aggódva Zayn.

-           Csak nem. –hajoltam előre hozzá, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Sétáltunk egy kicsit a parkolóban, és Zayn is volt egy kicsit a friss levegőn, de 10 perc után be kellett tolnom. Amint bementünk a kórtermébe, már hozták is neki a vacsorát. Mint a reggelit, ezt is nehezen tudtam belé diktálni, de csak sikerült.

-           Én szerintem megyek kicsim! –álltam fel.

-           Okés. Holnap délbe jöhettek értem. –mondta.

-           Szerintem csak én jövök és elmegyünk telefont venni. Vagy a többiek is jöjjenek? –kérdeztem.

-           Elég ha te jössz. –mosolygott rám. Lehajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Nyelveink sokáig harcoltak egymás ellen. Amikor próbáltam elhúzódni tőle, megharapta az alsó ajkam és nem engedte el.

-           Zayni! –mondtam, miközben ujjaim a hajába csúsztak és egy kicsit meghúztam.

-           Ne kínozz. –mondta. –Nem akarom hogy elmenj. –mondta, miközben a szemembe nézett.

-           Oké. Maradjak, és akkor megfürdesselek? –kérdeztem, mire vigyorogva bólogatni kezdett.

-           Igen igen igen plííííz! –mondta, mire végre elengedett.

-           Oké. De nem hiszem hogy engedni fogják?

-           Jogom van ahhoz, hogy el döntsem ki fogdoshat. –mondta.

-           Ja! –nevettem. Még beszélgettünk, hülyültünk egy kicsit, majd bejött a nővér.

-           Gyere Zayn fürdeni.

-           Szeretném ha ő fürdetne! –fogta meg a kezem. –Nem akarom hogy fogdossanak. –mondta, mire belőlem kitört a röhögés.

-           Felőlem……de óvatosan kérem. –nézett rám a nővér.

-           Óvatos leszek. –mondtam, miközben alig bírtam visszafogni a nevetést. Kitoltam Zaynt, majd követtük a nővért.

-           Hülye vagy. –súgtam a fülébe.

-           Kössz. –mondta vissza ’durcisan’.

-           Na itt vagyunk. Minden van, ha bármi baj van szóljanak, segítek. –mondta.

-           Köszönjük. –mondtam, majd miután kiment, bezártam az ajtót.

-           Ugye nem csak fürdetsz.

-           De Zayn, csak fürdetlek. –mondtam.

-           Oké. –mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Levettem róla a pólót, majd ajkamat beharapva néztem végig rajta.

-           Szexi lehetek tele gipsszel.

-           Te mindenhogy az vagy. –súgtam a fülébe, majd megharaptam a fülcimpáját, mire felnyögött. Kuncogva tovább vetkőztettem. Levettem a gatyáját és a boxerét is.

-           Még mindig csak fürdetni akarsz?

-           Igen Zayn! –toltam be a zuhany kabinba. –Most én is tiszta víz leszek mi? –kérdeztem, miközben mindent kipakoltam a zsebemből. Megnyitottam a vizet, majd beállítottam megfelelőre. Bevizeztem Zaynt mindenhol, majd nyomtam a kezemre tusfürdőt, és megmostam a karját, lábait, mellkasát, hasát és a hátát.

-           A többit te csinálod. –mondtam, majd nyomtam a kezébe tusfürdőt és kimentem.

-           Kész vagyok! –kiáltott ki Zayn. Beadtam neki a törölközőt, majd amikor megtörölközött, kitoltam. Feladtam rá egy pólót, majd a boxerét is. Visszatoltam a szobájába, majd befektettem az ágyába.

-           Most már tényleg megyek, 8 óra van. –mondtam, majd adtam neki egy gyors csókot.

-           Jól van kicsim. Délbe gyertek értem.

-           Oké. –mondtam nevetve.

-           Jó éjt kicsim! –nyomtam a homlokára egy puszit.

-           Neked is! –mosolygott.

-           Szia!

-           Szia! –mondta, majd elmentem. Gyorsan hazahajtottam a kocsival, majd ettem egy kicsit.

Jó éjt gyerekek! –szaladtam fel a lépcsőn. Gyorsan lezuhanyoztam, majd bedőltem az ágyamba és elaludtam.