15. fejezet

Dorka szemszöge

Ma reggel 9kor keltem, Zayn karjában. Mosolyogva megpusziltam, mire még közelebb magához húzott. Feljebb húztam a takarónkat, majd teljesen bebújtunk alá. Belecsókolt a nyakamba, és meg megpusziltam. Amikor elengedett, kimentem a fürdőbe, és rendbetettem a fejemet. Ami rémes volt. Végre mutattam valami emberi formát…..vagy olyasmit. Visszamentem Zaynhez, majd ujjaimat az övére kulcsoltam. Ő még félig aludt, de azért megcsókolt. Ehhez persze még félálomban is van esze! Megöleltem, és abban a percben azt éreztem, hogy nem akarom elengedni sose. Megsimította a hátamat amitől melegség öntött el. Mosolyogva megpusziltam, majd szemébe néztem. Teljesen elmélyültem barna szemeiben, alig bírtam elszakadni tőlük. Közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Amikor elengedett, leszálltam róla, és hagytam hogy elkészüljön, én meg pakolni kezdtem a ruháimat egy dobozba. A bútorok maradnak, hiszen azok eddig is itt voltak. Nagyjából összepakoltam a cuccomat, még rengeteg minden van (edények, kutyusom dolgai, fürdőből kipakolni, stb.) Amikor összepakoltam az összes ruhámat, és dolgaimat, lementem a konyhába és ott is összepakoltam mindent. Amikor végeztem nagyjából, a fürdőmben is összepakoltam mindent. Délután négyre végeztem. Lefeküdtem az ágyamra, és betakaróztam. Nem sokkal később Zayn bejött a szobámba, és lefeküdt mellém. Magához húzott, belecsókolt a nyakamba.

-          Mindent összepakoltál?? –kérdezte.

-          Igen, végeztem.

-          Lemegyünk a parkba megsétáltatni Bellát? –kérdezte. Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni.

-          Még 5 percet maradjunk, utána mehetünk okés??

-          Rendben van. –mosolygott. Mellkasára hajtottam a fejem és pihentem. Olyan hamar eltelt az 5 perc!!

-          Na gyerünk! –keltem fel, majd kivettem Bella dobozából a pórázt. Nagy nehezen rátettem (az a kutya mindig izeg-mozog) majd végre elindultunk. Egyik kezemmel Bella pórázát fogtam, a másikkal Zayn kezét. Belluska néha el akart szaladni, de aztán megszokta hogy pórázon megy, és nyugodtan ment. Ahogy elértünk a parkhoz, odamentünk a szökőkúthoz, mert Bella odarángatott.

-          Ez de szép!! –mondtam.

-          Igen az! –ölelt meg Zayn, majd megcsókolt. Zaynhez odajött néhány rajongó, autógrammot kérni. Én arrébb álltam, és mosolyogva figyeltem őket. Egyszer jött egy cuki rajongó, aki engem is odahívott maga mellé hogy fotózkodjunk. Amikor indultunk haza, megláttam egy fagyizót.

-          Ó, menjünk el oda! –mondtam.

-          Ajj most ne! –nyafogott Zayn.

-          Miért? –kérdeztem.

-          1. Álmos vagyok. 2. Nem kívánom a fagyit.

-          Jó! Akkor fogd meg a Bellust én meg veszek egyet! –mondtam, majd odaadtam neki a pórázt, és elmentem fagyit venni. Visszamentem Zaynékhez, majd kértem hogy vigye ő a Bellust.

-          Otthon alhatsz, megígérem. –mondtam, mert már nagyon nagyokat pislogott. Amikor hazaértünk, Zayn feltámolygott a szobába aludni, én meg lent maradtam a többiekkel meg Bellával.

-          Holnap költözünk csajok! –mondtam izgatottan, majd lehuppantam Harold mellé.

-          Várom már! –ujjongott Vani, majd megpuszilta Niall-t. Ő kedvesen rámosolygott, majd megcsókolta.

-          Olyan bunkók vagytok! –jelentettem ki.

-          Mi? Miért? –kérdezték értetlenül a srácok.

-          Még sose énekeltetek nekünk! –mosolyogtam.

-          Ha felkel az álomszuszék, fogunk! –mosolygott Louis.

-          Ajánlom is. –mondtam, majd felmentem megnézni Zayn alszik e még.

-          Alszol kicsim? –léptem be a szobámba, és láttam, hogy alszik. Bebújtam mellé a takaró alá, majd megöleltem. Közelebb húzott magához, majd megpuszilt, de utána rögtön visszaaludt. Én is sikeresen elaludtam. És akkor még én csodálkozok hogy nem tudunk aludni este?? Vagyis ez nem igaz, mi mindig tudunk J. 7kor keltem fel. Zaynt is felkeltettem, majd lementünk a többiekhez. A srácok valami játékkal játszottak a tv-n, a lányok meg a szurkoltak.

-          Hali! –köszöntem, majd leültem Harry mellé.

-          Na, énekeltek nekünk? –kérdezte Vani.

-          Adjatok még 10 percet, amíg teljesen felébredek. –mondta Zayn, majd leült mellé és átölelt.

-          Nem aludhatsz vissza!! –mondtam.

-          Nyugi baby nem fogok! –mondta, majd megcsókolt. Amint Liam és Louis végzett a menetükkel, átmentünk a srácokhoz, mert hát ugye náluk vannak a cuccok, és persze Bellát sem hagytuk otthon egyedül. Leültünk a lányokkal a kanapéra, a fiúk meg összeszerelték a hangfalat, mikrofonokat. Az első szám a „What makes you beautiful” volt. Nagyon cukik voltak a srácok. Én egyfolytában Zaynnel szemeztem. Utána jött az „I wish”. Sikeresen visszatartottam a könnyeimet, de már majdnem sírtam. Utána az „Everything About You” amit végigbuliztunk a lányokkal. A következő a „Tell me a lie” volt, ami azért is az egyik kedvencem, mert szinte csak a Zayn énekli. Nem teljesen, de majdnem. Mosolyogva figyeltem ahogy énekel. Utána egy nagyon szép szám jött, a „Little Things”, amit nagyon szeretek, mert nagyon őszinte és kedves dal. És zárás képpen nem  fogjátok kitalálni mi. A Live While We’re Young, amit szintén végig ugráltunk a lányokkal. Amikor végeztek a srácok, mosolyogva odamentem Zaynhez, átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam.

-          Köszi ezt a csúcs estét, nagyon jók voltatok. –mosolyogtam.

-          Tudjuk! –mosolygott. –Na srácok! Mi legyen a következő napirendi pont? –kérdezte.

-          Szerintem menjünk el a parkba! –mondta Niall.

-          De már sötét van! –mondtam.

-          Nyugi, ki van világítva, meg mi is jövünk! –mosolygott Liam.

-          Oké, akkor menjünk. –mondtam, majd felvettem a kabátomat és ráadtam Bellára a pórázt. Még akkor nem gondoltam, hogy ez lesz életem legrosszabb estéje. Amíg a parkhoz értünk minden oké volt, és akkor jött a baj. Észrevettem azokat a barmokat, akik múltkor kikezdtek velünk a discoban. Minden oké lett volna, ha Bella nem kezd el ugatni.

-          Ajjaj! –mondtam. Láttam, hogy jönnek felénk. Biztos, hogy be voltak rúgva, úgy támolyogtak.

-          Na, srácok itt vannak a kurvák akikkel múltkor találkoztunk! –mondta az egyik idióta.

-          És velük vannak a homárok is!! –röhögött fel a másik.

-          Jól vigyázz a szádra haver! – lépett közelebb hozzá Zayn. Lehet, hogy Zayn magasabb volt nála, de az a majom izmosabb. Féltettem Zayn-t.

-          Mert különben mi lesz? –kérdezte a majom.

-          Ne akard megtudni! –mondta Zayn. Éreztem. Éreztem hogy botrány lesz.

-          Na gyere haver! –mondta, majd bevert Zaynnek egyet.

-          Uramisten!! –tettem a szám elé a kezem, majd sírva fakadtam.

-          Ne hidd hogy olyan nagy ember vagy! –mondta Liam, majd ő is bevert neki egyet. Verekedni kezdtek. Zayn is felállt, majd bevert annak a köcsögnek egyet. Megérdemelte. De utána odajött hozzám.

-          Ne sírj kicsim! Nincs semmi baj! –mondta, majd hallottam hogy jönnek a rendőrök. Gyorsan kiszálltak, és beültették azokat a barmokat a kocsiba.

-          Menjünk kórházba gyorsan! –mondták a srácok.

-          Oké, induljunk! –mondta Niall, aki kimaradt a verekedésből. Jól tette, valakinek kell vezetni. Amint odaértünk a kórházba a fiúkat ellátták mindennel. Már mindenki kijött, enyhébb sérülésekkel, csak Zayn nem.

-          Mi van Zaynnel? –mondtam.

-          Nem tudjuk! Azt mondták várjuk meg kint.

-          Oké! –mondtam, de az idegtől alig bírtam beszélni. A sírás is kitört belőlem.

-          Jól van! Ne sírj! Nem lesz semmi baj! –mondta Harry, majd átölelt és megpuszilta a fejemet. Jólesett hogy ilyen kedves volt velem. Nem sokkal később kijött Zayn, ilyen rögzítővel az orrán. Azonnal felálltam Harry mellől és óvatosan megöleltem.

-          Jól vagy? –kérdeztem.

-          Persze, minden oké, csak eltört az orrom, rendbe jön. –mosolygott.

-          Ajj nem hiszem el hogy ez is velünk történik meg! Remélem lecsukják azokat a majmokat.

-          Nyugi! Nem lesz semmi baj!

-          Istenem én mindig csak bajt hozok rád!

-          Ne mondj ilyet! Semmi nem lett volna, ha nem kötnek belénk!

-          Tudom! Ne haragudj!

-          Nincs miért! –mondta, majd megölelt.

-          Gyerünk srácok.

-          Oké! –mondtam, majd megfogtam Zayn kezét, meg Bella pórázát.

-          Csak azt nem tudom hogy foglak majd megcsókolni! –súgtam Zaynnek. Felnevetett, majd válaszolt.

-          Majd valahogy megoldjuk! –mondta, majd rám kacsintott. Amikor hazaértünk, gyorsan ettük egy kis vacsorát, majd elmentünk zuhanyozni. Bebújtam a takaró alá, majd vártam hogy Zayn visszajöjjön. Olyan bűntudatom volt. Végre visszajött, és bebújt mellém a takaró alá.

-          Kicsim, olyan bűntudatom van miattad. –mondtam szomorúan.

-          Mi? Miért? –kérdezte.

-          Miattam volt ez az egész most is.

-          Nem miattad volt. Mért lett volna miattad?

-          Mert….

-          Ne érezz bűntudatot, nem a te hibád. Egyébként sem nagy dolog.

-          Szerinted nem nagy dolog hogy eltörték az orrodat??

-          Na mindegy, majd beforr.

-          Remélem.

-          Biztosan. –mosolygott, majd óvatosan megcsókolt. –Na mondtam hogy megoldjuk. –mosolygott, én meg elnevettem magam.

-          Igazad volt. –mondtam, majd megcsókoltam. –Olyan vicces ez az orrögzítő. Meddig lesz rajtad? –mosolyogtam.

-          Nem tudom, de ha annyira röhejes remélem hamar leszedik.

-          Aranyos. –mosolyogtam, majd megöleltem. Már tizenegy óra biztos volt, de még nem voltunk álmosak.

-          Hülye köcsögök mért kell belénk kötni? Nem is ismernek minket. –mondtam.

-          Igazad van, de láttad hogy ittasak voltak.

-          Jó de akkor sem kell ilyen barbár módon viselkedni.

-          Igaz! De mi az már hogy lekurváznak?

-          Nem tudom. De olyanokat is a fejemhez vágtak ott a discoban, hogy csak a pénzért vagyok veled, meg hogy csak kihasznállak.

-          Én tudom hogy nem így van. Érzem hogy szeretsz, és nem bírsz nélkülem élni. –mosolygott önelégülten.

-          Hahah! Még törött orral is egoista vagy! –mosolyogtam.

-          Ebből nem lehet kinőni. Ha egyszer megszokod hogy tökéletes vagy, onnantól nincs vissza út.

-          De mondjuk igazad van. Sokat jelentesz nekem, nem is tudom mit kezdenék nélküled. Mielőtt idejöttünk, untalak titeket, már bocs, de a Vani másról sem tudott beszélni csak rólatok meg az ő icipici írmanójáról. –mosolyogtam visszagondolva a múltra. –De amikor idejöttünk minden megváltozott. –mosolyogtam.

-          Így van. –mosolygott. –Felforgattam az életedet, mi?

-          Teljesen. –mosolyogtam. –De megérte, nem.

-          Dehogyisnem! –mosolygott, majd megcsókolt. Megöleltem, majd próbáltam aludni, mert már nagyon álmos voltam. Mondjuk Zayn megint beelőzött, de mindegy. Ujjaimat rákulcsoltam az övéire, majd elaludtam.    

-