A mai napomnál nem volt, és nem is lesz rosszabb! Reggel
Zayn hisztisen kelt, és egész nap olyan is maradt.
-
Jó reggelt kicsim! –mosolyogtam.
-
Szia! –mondta nyersen, majd kiment a fürdőbe, és
rendbe tette magát. Amint visszajött, megpuszilt, majd lement a lépcsőn.
Elkészültem, majd én is utánamentem.
-
Drágám, mért vagy ilyen nyers ma?
-
Nem vagyok nyers muszáj mindig kötekedni?
–kérdezte.
-
Mi van? Kötekedni?
-
Bocsi kicsim, szar napom van! –mondta, majd
megölelt.
-
Semmi baj! –mondtam, majd főzni kezdtem. Egész
délelőtt főztem, majd ebéd után beültünk a nappaliba filmet nézni. Eddig
rendben volt minden, este jöttek a gondok.
-
Kicsim, mikor festjük ki a szobád? –kérdeztem.
-
Majd kifestjük, ne kötekedj már folyton, én
szobám!
-
Nyugodj már le eléggé félreismertelek ezek szerint
ha ilyen idegbeteg vagy! –kiabáltam most már én is.
-
Mindig nyaggatsz, mindig szurkálódsz, igazuk
volt az újságoknak, csak kihasználsz! –mondta. Elállt a lélegzetem is, majd
könnybe lábadt a szemem.
-
Tényleg így gondolod? –mondtam. –Akkor szia!
–mondtam félig sírva, majd felvettem a kabátomat és kiviharoztam a házból.
Sírva elmentem a parkba, és leültem egy padra. Nem megyek vissza ma este, majd
talán holnap reggel. Szerencsére elhoztam magammal a táskámat, úgyhogy vettem
egy hotdogot egy árusnál, de a könnyeimtől alig bírtam megenni. Hogy vághat
ilyeneket a fejemhez? Úgy éreztem vége mindennek. Ez már nekem is túl sok.
Sírva elindultam, és sétálni kezdtem. Éjfélkor visszamentem a parkba és
megpróbáltam aludni egy kicsit, de nem ment. Megint sétálni kezdtem, majd egy
hatalmas ütést éreztem a fejemen, és már csak azt vettem észre, hogy összeesek
a földön. Egy sátorban ébredtem, ami büdös halszagú volt. A fejem rettenetesen
fájt, a kezemen bilincs volt, a lábam is meg volt kötözve, majd nem sokkal
később egy alakot vettem észre.
-
Ki az? –kérdeztem, majd megláttam az elrablómat.
Perrie volt az, Zayn exe! –Mi bajod van velem? –kérdeztem. Még sosem beszéltem
és sosem találkoztam vele.
-
Elég sok bajom van veled drágaságom.
-
Tessék? Én nem ártottam neked!
-
Á, kicsit sem! Elvetted a barátomat.
-
De hiszen te dobtad!! –mondtam értetlenül.
-
Az lehet, de megbántam. Amikor először megláttam
az újságban, hogy együtt vagytok, elfogott a féltékenység és tudtam hogy
cselekednem kell. Kivártam a megfelelő pillanatot, amikor sérthető vagy, és
végre eljött az én napom. Most, hogy 2 napig nem fog megtalálni, teljesen
összeomlik, és majd én édesen visszacsalogatom magamhoz, és te meg repülsz!
–mondta kiabálva. –Tökéletes terv nem? –kérdezte erőltetett mosollyal.
-
Nem! –mondtam. –Mégis mennyi ideig fogsz engem
itt tartani?
-
Nem tudom, amíg jónak látom. 2 nap körülbelül.
Amúgy is, nem illesz hozzá. Te olyan kis törékeny vagy. Most még nagy a
szerelem, de hidd el majd megun téged! Na pá, aludj jól. –mondta, majd sátáni
kacajjal kiment a sátorból. Egy kicsit aludtam, majd reggel amikor felkeltem, 2
kiflit találtam magam előtt. De kedves, kaját hoz, de a bilincset nem veszi le
ugye? Valahogy csak megettem, majd tovább vártam hogy legyen már valami. A nap
unalmasan telt, csak este jött megint kiflit adni. Hurrá. Este megpróbáltam egy
kicsit aludni, de rengeteg mindenen gondolkoztam. Lehet hogy Perrie-nek sikerül
visszahódítani Zayn-t? Ahh..nem tudok semmit.
Zayn szemszöge
Nem hiszem el! Teljesen kiakadtam. Dorka 2 napja nem jött
haza, nem tudok róla semmit. Mély gondolataimat a csengő zavarta meg. Amikor
kinyitottam, Perrie állt ott.
-
Hát te meg mit keresel itt? –kérdeztem.
-
Beszélnünk kell! –mondta. –Dorkáról.
-
Tudsz róla valamit? Jólvan?
-
Igen, visszament Magyarországra.
-
Tényleg? Utána megyek!
-
Ne, ne menj! –kapta el a karom, majd magához
húzott és megcsókolt.
-
Eressz el! –löktem el magamtól.
-
Nem ment vissza! Jó helyen van! –mosolygott
önelégült fejjel!
-
Mondd el hogy hol van de rögtön! –mondtam
idegesen.
-
Nyugi baby, idővel megtudod! –mondta gonoszul
nevetve, majd kiment a házból. Felhívtam a rendőrséget, majd mondtam, hogy
keressék meg!
-
Nyugi haver, meglesz! –veregette meg a vállamat
Harry.
-
És mi van ha már nem is él? –kérdeztem
szomorúan, idegesen járkálva a lakásban.
-
Ne hülyéskedj biztos hogy jól van, ne aggódj!
–mondta Louis.
-
Remélem!
-
Én is! –ölelt meg Vani. –Úgy aggódom érte.
A délután hátra lévő részében idegesen
járkáltam a házban, majd vártam hogy csörögjön a telefon. Nem sokkal később
csöngettek. Azt hittem megint Perrie az. De nem ő volt, hanem a rendőrség.
Amikor kinyitottam az ajtót, bejöttek, és Dorka is velük volt.
-
Kicsim! –mondtam, majd szorosan magamhoz húztam.
Megöleltem, majd végigéztem rajta. A ruhája tiszta kosz volt, a haja kócos, a
sminkje lefojt, de örültem, hogy láthattam.
-
Köszönöm uraim, hogy segítettek nekünk! –mondtam
mosolyogva.
-
Ugyan, ez a munkánk része. –mondták, majd
elmentek.
-
Tudod mennyire izgultunk érted? –ölelték meg a
lányok is, meg a srácok is.
-
Higgyétek el, én is féltem. –mondta. –Ha nem
bánjátok, felmegyek, rendbe teszem magam. –mondta, majd felment.
-
Ajj úgy örülök hogy megvan. –ültem le
mosolyogva. De még bocsánatot kell kérnem a viselkedésemért. Rettentően bunkó
voltam vele. Megérdemelném ha nem szólna hozzám többé, de azért remélem
megbocsájt. Fél órával később lejött, majd eltűnt a konyhában. Egy brit zászlós
has ki pólós felső, és egy rövid farmersort volt rajta. Utána mentem. Ideje
megbeszélni a dolgokat. Épp egy szendvicset csinált magának.
-
Kicsim! Beszélnünk kell!
-
Mondd! –mondta szomorúan, de nem nézett a
szemembe.
-
Ne haragudj rám, ahogy a múltkor viselkedtem,
rettenetesen rossz kedvem volt, nagyon fájt az orrom.
-
Zayn! Olyan dolgokat vágtál a fejemhez amik nem
is igazak!
-
Tudom! És nagyon sajnálom!
-
Nagyon szomorú voltam, a parkban aludtam el
sírva egy padon! Elraboltak, 2 napig 2 kiflit ettem, azt hittem ott maradok
örökre! –mondta, majd otthagyott, és felszaladt az emeletre. Elb*sztam mindent!
Nem hiszem el, hogy tehettem ilyet vele? Utánamentem, de hallottam ahogy Harry
megjegyzi: Balhé van! Balhé az van mostanság! Jó sok! Kopogtam az ajtón, de nem
nyitotta ki. Az ajtón át hallottam hogy sír. Megszakad a szívem.
-
Engedj be Dorka! –mondtam, majd nem sokkal
később kattant a zár, és kinyílt az ajtó. Ott ált az ajtómban, lehajtott
fejjel, teljesen magába roskadva, sírva. Esküszöm meg tudtam volna ölni magam.
-
Kicsim, kérlek bocsáss meg!
-
Nem tudom Zayn…..nagyon megbántottál.
-
Tudom! –simítottam meg a karját.
-
Mit kell tennem hogy megbocsájts? –kérdeztem.
-
Ígérd meg hogy soha többé nem mondasz ilyet!
-
Esküszöm az életemre! –mondtam halál komolyan.
Azt is bevállaltam volna, hogy nyírja le a fejemet kopaszra csak hogy
megbocsájtson.
-
Biztos? –nézett fel rám.
-
Esküszöm!! –mondtam, de alig bírtam beszélni
mert a sírógörcs kerülgetett. Elmosolyodott, majd megölelt.
-
Akkor jó! –mosolygott. Én is elmosolyodtam, majd
óvatosan magamhoz húztam és megcsókoltam. –De tudd hogy még nem szenvedtem
ennyit senki miatt. –mondta, majd mellkasomba temette a fejét.
-
Tudom! Szeretlek nagyon, és ugye tudod hogy nem
gondoltam komolyan.
-
Nem, nem tudom! Én akkor elhittem hogy ezt
gondolod.
-
Gyere! –mondtam, majd behúztam a szobámba és
leültettem az ágyamra. –Én akkor semmit nem gondoltam komolyan! Sose mondanék
neked ilyeneket.
-
Tényleg? –kérdezte csillogó szemmel.
-
Persze! –mondtam.
-
Azt éreztem hogy vége mindennek!
-
Hidd el én is. –mondtam szomorúan.
-
Amúgy úgy volt hogy sétáltam és leütöttek. Egy
büdös sátorban találtam magam, és akkor megjelent Perrie és beavatott a tervébe,
hogy majd elhódít téged.
-
Tudom, ide is jött és megcsókolt. –mondtam, mire
Dorka nagy kimeresztett szemekkel nézett rám. –De nem jelentett semmit!
–mentettem a menthetőt.
-
Szerencséd van! –mosolygott. Beállt a kínos
csend amit utálok, de nagyon! Ránéztem Dorkára, majd a szájára, utána megint a
szemébe és óvatosan megcsókoltam. Óvatosan ölembe vettem, ő meg átkarolta a
nyakamat.
-
Menjünk le, éhen halok! - mondta amikor
elengedtem. Elnevettem magam, majd elengedtem. Lementünk a lépcsőn, majd én
beültem a többiekhez, ő meg elment a szendvicséért.
-
Minden oké haver? –kérdezte Harry.
-
Igen, minden oké, megbeszéltük a dolgokat.
–mosolyogtam, majd az ölembe ültettem Dorkát.
-
Ú, most jut eszembe Bellussal mi van? –kérdezte,
majd beleharapott a szendvicsbe.
-
Itt van! - mutatta meg neki Vani, mert nála
volt.
-
Rendben van! –mosolygott Dorka, majd tovább ette
a szendvicset. A srácok betettek egy filmet, én meg mosolyogva néztem az én kis
tündérkémet. Úgy örülök hogy megvan, nem haragszik már rám. Amikor végzett a
szendviccsel kikászálódott az ölemből, majd elmosta a tányért. Amikor
visszajött, megint beleült az ölembe, majd mellkasomra hajtotta a fejét.
-
Ajj nem vágyom másra csak hogy aludjak!
–nyafogta miközben megölelt.
-
Akkor menj fel aludni kicsim! –súgtam a fülébe.
-
Te nem jössz? –kérdezte.
-
Menjek? –kérdeztem.
-
Igen! –pattant fel, majd engem is felhúzott.
Felszaladtunk a lépcsőn, majd amikor bementünk a szobámba, leültem, és az
ölembe vettem. Hosszasan megcsókoltam, majd átöleltem. Kezét simogattam, majd
rákulcsoltam az ujjam az övére.
-
Zayn!
-
Hm? –kérdeztem.
-
Igaz amit Perrie mondott? –kérdezte.
-
Halljam milyen baromságokkal tömte tele a
fejedet? –kérdeztem.
-
Hogy majd nemsoká úgyis megunsz, és akkor ő
visszaédesgeti magát hozzád…..
-
Jó tanács! Ne higgy neki! És le is akarom már
zárni ezt az egész ügyet! –mondtam.
-
Rendben! –mosolygott. –Én is! Na aludjunk! –mondta,
majd felpattant az ölemből, felugrott az ágyba és betakarózott.
-
Húú de jó meleg….- mondta, én meg bebújtam
mellé.
-
Így még jobb! –mosolygott és megcsókolt. Már
este 10 volt, úgyhogy nem sokkal később elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése