16. fejezet

KOMIZZON AKI OLVASSA!!!

Éjszaka retteneteset álmodtam. Esküszöm sírva keltem. Na de mindent elölről. Azt álmodtam, hogy az a köcsögök előttem leszúrták Zaynt. Az éjszaka közepén, Neee!!! –t üvöltve, sírva keltem fel.

-          Uramisten mi van? –ült fel Zayn.

-          Semmi baj, csak retteneteset álmodtam veled kapcsolatban. –mondtam sírva.

-          Jajj ne sírj! Na mondd mit.

-          De nem, megsértődsz!!

-          Dehogy sértődök meg!

-          Azt hogy a szemem láttára leszúrtak téged azok az idióták. –mondtam zokogva majd megöleltem.

-          Jó, nincs semmi baj, itt vagyok látod nincs semmi bajom, kivéve az orrom. –mosolygott rám.

-          Oké! –mondtam szememet törölgetve majd visszafeküdtünk.

-          Ne álmodj ilyen hülyeségeket! –mondta, majd magához húzva megpuszilta a fejemet.

-          Rendben, én se akarok ilyet álmodni. –mondtam, majd átöleltem és próbáltam visszaaludni.

Reggel szokatlan módon 9kor keltem.

-          Kelj fel Zayn! –bökdöstem meg, majd elmentem rendbe tenni magam meg felöltözni. Amikor végeztem Zayn is elkészült, és indulhatott az áthurcolkodás J. Már a többiek is elkezdték átvinni a cuccokat, én is kezembe vettem egy dobozt, és átvittük a cuccokat. Délre nagyjából végeztünk mindennel, a kipakolással is. Mondjuk elég vicces látvány lehetett hogy 8 idióta dobozokkal egyik házból a másikba közlekedik az utcán. Holnap lehet hogy az újság címlapján virítunk majd, de nem baj.

-          Na ezzel is készen vagyunk. –mosolyogtam fáradtan, majd leültem a többiek közé a kanapéra.

-          Aludni akarok! –mondta Niall. Tágra nyílt szemmel nézett rá mindenki, hogy az a személy aki mindig pörög, most aludni akar. Körülbelül 10 perc múlva már mindenki aludt. 2kor keltem fel.

-          Hol vagyok? –kérdeztem.

-          Nálunk. –mosolygott rám Harry, akinek a vállán volt a fejem.

-          Ó értem. Bocsesz. –mondtam.

-          Semmi! –mosolygott rám Harry. Még csak ketten voltunk fenn.

-          Főzünk valamit? –kérdeztem mosolyogva.

-          Aha. Csak nemtom mi van itthon! –vakarta meg a fejét Harry.

-          Akkor menjünk el a boltba, csak előbb felírom hogy mit kell venni.

-          Oké. –mondta. Kimentem a konyhába, benéztem a hűtőbe, és láss csodát semmi nem volt benne. Összeírtam mindent, Louinak répát, mert kiborul ha nem lesz neki.

-          Na mehetünk. –mondtam, majd bepattantam Harry mellé a kocsiba. Elmentünk egy kisebb boltba, majd bevásároltunk mindent. Répától kezdve (J) a kenyérig mindent. Jó sokat fizettünk.

-          Olyan rosszul érzem magam.

-          Mert? –kérdezte Harry hazafelé menet.

-          Mert ti fizettek nekünk mindent, mi egy kicsit se segítünk be pénzügyileg sem.

-          Figyelj! Takarítotok, főztök, mostok ránk. Jó látni hogy a srácok boldogok, ez elég nekünk.

-          Tényleg? –eresztettem el egy óvatos mosolyt.

-          Igen! –mosolygott vissza.

-          Örülök! –mondtam, majd megöleltem Harryt.

-          Amúgy Zayn szokott rólam beszélni? –kérdeztem meg Harryt. Ő csak elnevette magát, de utána válaszolt.

-          Igen szokott, csupa jót. Szerinted mért járna veled ha nem szeretne?

-          Én nem azt kérdeztem hogy szeret e, hanem hogy szokott e rólam beszélni.

-          Hogy őszintén bevalljam az alatt az 1 hét alatt Louist hallottam a legtöbbet beszélni Eszterről. De Zayn is sokat beszélt rólad.

-          Oké. –mosolyogtam. Amint hazaértünk, csendesen behurcolkodtunk, és főzni kezdtünk.

-          Na mit főzzünk? Mit szeretnél?

-          Hm… nemtudom. –mondta Harry. –Talán milánóit? A múltkori is olyan finom volt. –mosolygott.

-          Oké! –mondtam, majd neki is láttunk. Félóra alatt készen is lettünk. Azt véltem felfedezni, hogy Harry szeret főzés közben énekelni. J

-          Felkelted a többieket? –kérdeztem.

-          Aha! –mondta, majd elment, én meg megterítettem.

-          Köszi hogy segítettél. –mosolyogtam Harryre majd megöleltem. Nem sokkal később mindenki, mint a zombik, bevánszorogtak az étkezőbe, egyedül Niall szálguldott. Biztos éhes volt. J

-          Szia! –csókoltam meg Zaynt, miközben leült mellém.

-          Szia! –mondta, majd szedett magának a kajából. Amúgy el ne felejtsem megemlíteni, hogy Zayn egész végig fogta a kezem és simogatta, amíg ettünk. Néha én is megszorítottam neki. Ebéd után bekaptam egy rágót, majd elmosogattam.

-          Ne mosogass most, gyere filmet nézni.

-          Nem lehet! Elmosogatok, utána elmegyünk együtt futni.

-          Nekem is kell menni? –kérdezte nyafogva.

-          Igen, mert ez így nem mehet tovább, hogy te sose mozogsz semmit.

-          Jó, legyen, addig kialszom magam. –mondta, majd bement a nappaliba a többiekhez.

Zayn szemszöge

Amíg Dorka elmosogatott, én aludtam egy kicsit.

-          Kelj fel álomszuszék! –mondta, mire felébredtem.

-          Jó kelek! –mondtam, majd felálltam és felmentem vele az emeletre elkészülni.

-          Amúgy mért megyünk futni?

-          Mert híztam, és lekell dolgozni a pluszt, meg nem lehetünk puhányak. –mondta.

-          Nem is híztál.

-          Dehogynem, tiszta kövér vagyok! –mondta, majd magával húzott. A nap ragyogóan sütött, igazi nyárias idő volt.

-          Na gyere! –húzott mosolyogva magával, majd elkezdtünk futni. Elfutottunk az utca végéig meg vissza.

-          Tarts meg összeesek! –mentem oda hozzá, majd átöleltem.

-          Oké, na gyere menjünk be, mindjárt esik. –mondta, mert már beborult az ég, és az első esőcseppek is elkezdtek csöpögni.

-          Na mi van Zayn, kifáradtál? –hecceltek a srácok.

-          Haha nagyon vicces. –mondtam, majd leültem melléjük.

-          Srácok, többet kéne a szabadban lennünk! –mondta Dorka. –Úgy értem amikor jó idő van.

-          Majd ha jó idő lesz elmegyünk az állatkertbe?? –kérdezte mosolyogva Vani.

-          Majd ha nem esik az eső lehet róla szó. –mosolygott rá Niall, majd megpuszilta Vanit.     

-          Úgy lelomboz ez a szar idő! –bújtam hozzá Zaynhez.  Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.

-          Haló? –szóltam bele.

-          Szia Dorka!

-          Szia hugi! Mizujs? –kérdeztem mosolyogva.

-          Jöttök skypera? –kérdezte.

-          Ki?

-          Ti, mind!

-          Oké! –mondtam. -5 perc. –mondtam majd letettem a telefonomat. Felszaladtam a laptopomért, majd beállítottam a skype-t.

-          Gyertek srácok! Mindenki! –mondtam, mire mindenki körém gyűlt.

-          Sziasztok! –köszönt bele a családom a kamerába.

-          Hy! –mondtuk. –Mizujs? –kérdeztem.

-          Semmi, mindenki elvan. Vani, Eszter, anyukátok üzeni hogy hívjátok fel őket.

-          Rendben, úgy lesz. –mosolyogtak a csajok.

-          Ajj olyan rossz hogy esik az eső, nem tudunk elmenni sehova se. –mondtam szomorúan. –Nálatok milyen idő van?

-          Süt a nap, meg lehet sülni! –mondták.

-          Jó nektek!

-          Nálatok is lesz jó idő, nyugi! –mosolygott az öcsim.

-          Köszi öcskös! Hiányoztok már nagyon, nem tudom mikor megyek még haza! –mondtam.

-          Ti is nekünk csajok!

-          Mikor megyünk fagyizni? –kérdezte az öcsém.

-          Majd ha befejeztük a beszélgetést a srácokkal, oké? –mosolygott anya.

-          Menjetek nyugodtan. –mosolyogtam, mert már láttam hogy öcsim hisztizni kezd.

-          Oké! Helló! –mondták, majd elmentek. Kimentem a konyhába nasit hozni a filmhez, amikor egyszer csak egy nagy csattanással földet értem. Bella pont akkor szaladt el előttem. Na de jó, pont most megy ki a bokám.

-          Jól vagy? –kérdezte Zayn, majd segített felállni.

-          Ahh…nem! –mondtam, majd elvonszoltam magam a kanapéhoz. –Kiment a bokám, nagyon fáj.- mondtam. A srácok cukik voltak, hoztak jeget.

-          Köszönöm! –mosolyogtam, majd megöleltem Zaynt.

-          Pont velünk történik minden szar.

-          Igaz. Jajj szegény Belluskám. –mondtam majd megsimogattam. Biztos neki is fájt amikor megrúgtam véletlen. A srácok betettek egy horrort. Hurrá. Hogy alszok el este? Az eleje nem volt vészes, de utána egyre ijesztőbb lett. Amikor vége lett a filmnek, mi, lányok még mindig féltünk, a srácok csak kiröhögtek minket.

-          Vigyázz Dorka, este érted is eljön a kaszás.

-          Fejezd már be Harold! –dobtam meg egy kispárnával.

-          Oké, nyugi! –mosolygott. Este 8 van.

-          Menjünk el aludni! –nyafogtam.

-          Én is álmos vagyok! –mondta Zayn.

-          Akkor menjünk. –mondtam. Megfogtam Zayn kezét, majd felmentünk a lépcsőn. Bedőltünk az ágyba.

-          Ajj kicsim. –mondtam.

-          Miaz?

-          Imádlak! –mosolyogtam.

-          Én is! –mondta, majd megcsókolt. –Mért nem akarsz velem lenni úgy?

-          Majd akarok, de még nem vagyok felkészülve kicsim! –mondtam majd megcsókoltam.

-          Akkor siess a felkészüléssel.

-          Rendben. –mosolyogtam, majd megpusziltam. –Aludjunk!! –mondtam, majd megöleltem és nem sokkal később elaludtam.