4. fejezet

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Vani az ágyamon ugrál és sikongat.

-          Dorka! Kelj már fel! Sietnünk kell!

-          Hova? –kérdeztem félálomban.

-          Az autógramm osztásra! –mondta, majd lelökött az ágyamról.

-           Aú! Jó kelek már! –mondtam, majd öltözködni kezdtem. Még amikor otthon voltunk megígértem neki hogy majd elkísérem. Amikor készen lettünk, fogtunk egy taxit és az adott helyre vitettük magunkat. 3 órát vártunk. A többi lány furcsán sikongatott, én meg kicsit megijedtem. Ilyen fanatikusnak lenni? Mindegy. Mivel Vani nem a legjobb angolos, mondtam neki hogy majd segítek.

-          Hy! –köszöntek a srácok.

-          Hy! –köszöntem, majd Vanihoz fordultam, hogy mit akar mondani. Elmondtam a srácoknak, hogy Vani igazi fanatikusuk, nagyon szereti őket, és szeretne egy képet meg aláírást. Amíg Vani begyűjtötte az aláírásokat a telefonomat nyomkodtam. Az összes lány és a srácok is furán néztek engem. Jajj mi van akkor ha nem borulok a nyakukba? Mit vártak? Én nem vagyok sikítozó rajongó.  Nem vagyok fanatikusuk. Amikor Vani végzett (elég sokszor fordítottam neki) akkor végre indultunk haza.

-          Úúúú de jó volt ez volt a álmom és végre valóra vált! –mondta a taxiban. Jó itt lenni, mert beszélhetünk magyarul és nem értik. :D Vicces. 

-          Úúú de jó végre megyünk haza! –ugrándoztam én is. Amikor a taxi kirakott minket a háznál, leszaladtam a boltba és sütöttem egy olyan „új vagyok itt helló!” pitét. Amúgy almás volt. Mivel a mellettünk balra lévő házban senki sem lakott, így csak a jobb oldali szomszédokhoz  mentem. Gondoltam egy csapat lány csapott bulit tegnap. Hát marha nagyot tévedtem! Rettenetesen nagyot! Csöngettem, majd kinyitották az ajtót. Meglepve láttam az ajtóban az…….1D-t!!

-          Ti itt laktok? –kérdeztem.

-          Aha! –mosolygott Harry. –Hű! Mi jót hoztál nekünk? –kérdezte.

-          Ez csak olyan „én vagyok az új szomszédotok” süti! –mosolyogtam.

-          Hú, köszi! Niall nagyon fog örülni!

-          Tudom!

-          Bejössz? –invitált be.

-          Nem, mennem kell vissza! Hali! –köszöntem, majd visszamentem haza.

-          Vani!!! –üvöltöttem el magam ahogy beléptem a házba.

-          Miaz? –jött le a lépcsőn ugrálva.

-          Nem fogod kitalálni hogy kik a szomszédaink! –mondtam neki.

-          Csak nem? –mosolygott.

-          De! –mondtam, de abban a pillanatban meg is bántam mert Vani szó szerint kilyukasztotta a dobhártyámat. Befogtam a fülemet, majd bementem a nappaliba. Amikor Vani lenyugodott, végre lehetett hozzá beszélni.

-          Vittem át a sütit, és akkor Harry nyitott ajtót. –mondtam neki.

-          Úúú Niallt nem láttad? –kérdezte.

-          Nem, csak hallottam. Örült a sütinek. –nevettem fel. –Basszus! Megint le kell szaladnom a boltba. Nem hoztam vacsihoz valót. Megyek is! Szia! És ne menj át a skacokhoz! –fenyegettem meg, majd kiléptem az ajtón. A langyos szellő megcsapta az arcomat, és a gyéren sütő napsugár simogatott. Vidáman indultam el a boltba. Épp a zöldségeket nézegettem, amikor megláttam egy ismerős arcot. Zayn volt az.

-          Szia! Hát te? –kérdeztem tőle. Nem hittem volna, hogy ilyen nyíltan mer mutatkozni.

-          Hali! Vásárolok! –mosolygott.

-          Azt értem. De ilyen nyíltan?

-          Aha! Mért mit csináljak?

-          Napszemcsi és egy baseballsapka! –mondtam, majd vettem néhány szem paprikát, majd tovább mentem a kenyerekhez. Amikor beálltam a sorba, kifizettem a cuccomat, majd elindultam a kijárat felé. Hazafelé menet egy kocsi állt meg mellettem, fekete ablaka lehúzódott, és Zayn kukucskált ki belőle.

-          Hazavigyelek?

-          Kösz nem kell!

-          Ugyanoda megyünk! –nevetett fel.

-          Igaz! –mondtam, majd bepattantam a kocsiba. –Mit vettél?

-          Nézz hátra! –mondta, majd amikor hátranéztem azt hittem elájulok. A hátsó ülés tele volt csokival, gumicukorral, chipssel, popcornnal meg minden ilyen nasival.

-          Jézus isten! Hogy tudtok ennyi édességet zabálni? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-          Áh, beosztjuk! –legyintett.

-          Egy hónapra?

-          Egy hétre! –mondta, én meg ledermedtem. Ezek ennyi édességet zabálnak?

-          És normális kaja?

-          Az is akad! –mondta, én meg hátranéztem. Egy kenyér volt ott, vaj, párizsi meg paprika. Hű. Igazi luxuskaja.

-          Ez aztán étel. Na, sok sikert hogy ne legyetek cukorbetegek! Hali! –pattantam ki az autóból. Ahogy beléptem a bejárati ajtón, Vanit láttam mosolyogni.

-          Úúúú, ki hozott haza? –kérdezte.

-          Zayn! –vontam vállat, majd a hűtőhöz indultam és kipakoltam a boltban vásárolt cuccokat. –Hallod ezek annyi édességet zabálnak ami nekünk elég lenne egy évre is!

-          Jaj, azt tudom! Niall rengeteget eszik! –vigyorgott. Volt valami rossz érzésem.

-          Ugye nem mentél át hozzájuk? –álltam le a pakolással.

-          Nem, dehogyis! Twitteren olvastam, óránként eszik :D –mosolygott. Érdekes. Amikor a vacsorához készülődtem, csöngettek. Az ajtóban Louis állt.

-          Szia! –mosolyogtam.

-          Helló! Nincs kedvetek átjönni? Film maratont tartunk! –vigyorgott.

-          Ugye nekem nem kell ennem abból a sok édességből amit ma Zayn vett?

-          Ha nem akarsz, nem!

-          Oké, egy perc! Addig gyere be! –invitáltam be, majd felszaladtam a lépcsőn. Pár perc múlva Eszterrel és Vanival baktattam le.

-          Mehetünk? –mosolygott Louis. –Ú még veled nem találkoztam. –mutatott Eszterre.

-          Szia! Eszter vagyok! –mosolygott.

-          Én meg Louis. Örülök! Na gyerünk!

-          Aha, menjünk! –mosolygott Eszter, majd kiléptünk a házból. Gondosan bezártam az ajtót, majd átsétáltunk a szomszédba. Már az ajtóból éreztem a popcorn szagát.

-          Ajjajj! –mondtam rosszallóan. Volt is miért aggódnom. Mindegyik srác kezében volt egy popcornos tál. –Ezt nem hiszem el! Muszáj nektek ennyi édességet zabálni? –kérdeztem.

-          Mért ne? –kérdezte tele szájjal Liam.

-          Mert egészségtelen. –mondtam, majd levágtam magam a kanapéra Zayn mellé. –Mit nézünk? –kérdeztem.

-          Nem tudom, majd ők döntenek. –mutatott a fiúk felé. Vaniék a filmeket válogatták. Mosolyogva figyeltem őket.

-          Heuréka! –ugrott fel a kanapéra Louis, feltartva a filmet mint egy díjat. –Megvan a film! Paranormal Activity! –mondta, majd betette a filmet.

-          Úúú, én azoktól félek! –mondta Vani.

-          Nem kell, nem ijesztő! –mondta kedvesen Niall. Aranyosak. A film eleje nem volt vészes, de egyre ijesztőbb volt. Az egyik résznél úgy megijedtem, hogy felhúztam a lábam, és az ölembe hajtottam a fejem és vagy 10 percig így voltam. Rémeket láttam. Nagyon ijesztő volt.   

-          Na! Nézd a filmet! –nyaggatott Zayn.

-          Nem! Nem! –tiltakoztam. Egy kis idő múlva felnéztem, és örömmel vettem tudomásul, hogy már nem olyan ijesztő a film. Egymás után 5 filmet néztünk meg.

Zayn szemszöge

Egymás után 5 filmet néztünk meg. Dorka a filmekhez alkalmazkodóan viselkedett. Aranyos volt. Mire végeztünk a film maratonnal, már hajnali 3 volt. Hazakísértem Dorkáékat, majd a házuk előtt megöleltem és megpusziltam. Ő rám mosolygott, majd bement. Visszafelé menet végig mosolyogtam. Különös volt a mai este. Dorka olyan érdekes…..mintha nem is tudná hogy az 1D létezik. Nem ez érdekli. Hanem az igazi énünk. Amikor hazaértem, a fiúk már húzták a lóbőrt. Én is befeküdtem az ágyamba, de nem bírtam aludni. Gondolkoztam a mai napomon. Nem sokkal később elnyomott az álom. Reméltem hogy Dorkával álmodom……