45. fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy az öcsém bebújik közénk.

-          Szia öcskös! –mondtam, majd magamhoz öleltem és megpusziltam.

-          Szevasz te kis rosszcsont! –mondta Zayn csukott szemmel, majd egy kicsit megcsikizte. –Jó reggelt szerelmem! –csókolt meg.

-          Szia kincsem! –hajtottam a fejem a nyakába. –Hogy aludtál?

-          Végre jól! –mosolygott.

-          Örülök! –suttogtam, majd megharaptam a nyakát egy kicsit.

-          Figyi öcsi! –szólt az öcsémnek Zayn. –Nincs kedved átmenni a másik nővéredhez?

-          De megyek! –mondta, majd kiszaladt a szobából.

-          Mért küldted el? –kuncogtam, majd a szemébe néztem.

-          Mert szerintem nem neki való lett volna amit csinálunk. –kacsintott, majd megfordult velem, így ő volt felül majd megcsókolt.

-          Szeretlek! –mondta.

-          Én is! –mondtam. Behunytam a szemem és betakaróztam. Nem sokkal később, szinte azonnal Zayn bebújt a takaró alá és fejét a hasamra tette.

-          Kicsim mit csinálsz? –kérdeztem nevetve.

-          Nem tudom! –mondta, majd egy puszit nyomott a hasamra, majd fogta magát és felmászott a fejemhez. Mosolyogva bújt ki a takaró alól és nyomott egy puszit a számra és a homlokomnak döntötte az övét és cirógatta ajkával a számat.

-          Szeretlek! –súgtam.

-          Én is! –nyögte, majd megcsókolt.

-          Zayn! Ne fogdoss! –nevettem fel, amikor fogdosni kezdett.

-          Mért ne? –vigyorgott.

-          Mert ne! –mondtam, majd kikeltem volna az ágyból, de visszahúzott és megcsókolt.

-          Kicsim nem kéne felöltözni? –kérdeztem.

-          Kicsim, nem takar ez egy kicsit sokat? –mutatott a hálóingemre.

-          Nem hiszem! –nevettem, majd magamhoz húztam és megöleltem.

-          Szerintem meg igen. –mosolygott perverzül, majd le akarta venni rólam.

-          Nee!!! –nevettem és próbáltam eltolni de nem ment.

-          Nincs kedved megerőszakolósdit játszani velem? –kérdezte, majd tovább vetkőztetett, amennyire engedtem neki.

-          Fujj nincs! –mondtam.

-          Tényleg nincs? –kérdezte suttogva, majd megharapta a nyakamat.

-          Nincs. –mondtam.

-          Hm…. –hümmögött a fülembe. –Pedig van! –röhögött, majd megbilincselt.

-          Mi? –kiáltottam fel, ő meg röhögve levette rólam a hálóingem.

-          Nyugi kincsem ne kiabálj, nem lesz semmi bajod sem. Tudod hogy mellettem biztonságban vagy. –simította meg az arcom kedvesen.

-          Egyre kevésbé érzem így. –mondtam.

-          Ne érezd úgy! –hajolt a nyakamba, majd puszilgatta néha, és amikor ujjainkat összekulcsolta, megnyugodtam és lassan megcsókoltam.

-          Szeretlek! –mosolyogtam.

-          Én is! –mosolygott.

-          Kicsim… - birizgáltam hátul a haját amikor a nyakamba temette a fejét. –Nem öltözhetnék fel? 

-          Nyem. –kuncogott.

-          Gonosz vagy. –mondtam.

-          Tudom. –súgta, majd megcsókolta a nyakamat.

-          Lécci baba! –mondtam, miközben melleimet  puszilgatta.

-          Nem. –dörmögte.

-          És hogyha szépen kérlek? –kérdeztem.

-          Mit kapok cserébe? –kérdezte.

-          Egy gyereket! Ez nem elég? –kérdeztem röhögve.

-          De elég. –mosolygott, majd elengedett.

-          Köszönöm. –mosolyogtam, majd megcsókoltam. Kikeltem az ágyból, majd felöltöztem.

-          Kincsem, elmegyünk sétálni a parkba? –kérdeztem.

-          Aha! Vigyük ki az öcsédet a játszótérre. –mondta.

-          Ok! Öcsi! –mondtam, majd amikor megtaláltam, felkaptam és megpuszilgattam. –Zayn és én elviszünk a játszótérre és kapsz fagyit is oké? –kérdeztem tőle.

-          Jójó. –mosolygott.

-          Szaladj fel és küld le Zaynt. –mondtam.

*Zayn szemszöge*

Épp a hajamat csináltam, amikor bejött Dorka kisöccse.

-          Szia öcsi. –mosolyogtam, majd felkaptam. –Megcsináljam a hajad? –kérdeztem.

-          Aha! –bólintott mosolyogva. Megcsináltam a haját, majd megfogtam és lementünk.

-          Na? Kik a menők? –kérdeztem.

-          Jól néztek ki! –röhögött Dorka, majd elvette tőlem. –Menjünk. –fonta össze a kezünket, majd elindultunk. Amint kiértünk a játszótérre, Dorka öccse meglátta az egyik kis haverját, így ő vele játszott, mi meg leültünk egy padra.

-          Szeretlek kicsim. –mondtam, majd nyakába hajtottam a fejem.

-          Én is. –simította meg a hajam. Puszilgatni kezdtem, mire kuncogva eltolt magától.

-          Kicsim, nem itt kéne. –nevetett. –Dél van, szóval még van időnk. –mosolygott.

-          Jólvan, de tudod hogy szeretlek! –mosolyogtam.

-          Tudom kincsem! –mosolygott. Még maradtunk egy órát, de már Dorka öccse is álmos volt, szóval hazafelé vettük az irányt. Amikor hazaérkeztünk lefektettük a kicsit, majd átmentünk Dorkához.

-          Fúú!! Jó volt végre kimozdulni. –mosolygott, majd ledőlt az ágyra.

-          Aha. –hümmögtem a fülébe, majd megcsókoltam. –Alhatok?

-          Aludjá! –nevetett, majd bebújtunk az ágyba és nem sokkal később elaludtunk.

******

1         óra múlva keltünk Dorka telefonjára.

-          Kicsim, kelj! Menjünk haza.

-          Öhm… jól van, kelek. –dörmögtem. Felült, majd rendbe tette magát.

-          Zayn kérlek kelj fel! –mondta mérgesen.

-          Kelek! –ültem fel. –Mi a baj kicsim? –ültettem az ölembe.

-          Az hogy indulnunk kell ha még ma haza akarunk érni, de nem segítesz.

-          Mit segítsek? –kérdeztem.

-          Például készülj el. –mondta.

-          Kész vagyok kicsim. –mosolyogtam. –Ne idegeskedj. –nyomtam egy puha csókot a nyakára.

-          Jól van! Induljunk akkor. –mosolygott. Kikelt az ölemből, majd megfogtuk a cókmókunkat, és lementünk.

-          Sziasztok! –mondtuk, majd mindenkitől elbúcsúztunk. Beültünk a kocsimba, majd útnak indultunk. Az út elég hosszú, repülővel 2 óra, autóval meg 6 kb ://. De Dorka mellett nem lehet unatkozni. Rádiót hallgattunk, énekeltünk, meg minden hülyeséget csináltunk. Aztán lassacskán csak befordultunk a mi utcánkba, de Dorka elaludt. Kipattantam a kocsiból, majd szóltam Louisnak, hogy vigye be a cuccainkat, amíg én be vittem Dorkát és felvittem az emeletre. Befektettem az ágyba, majd adtam egy puszit a homlokára. Visszamentem a srácokhoz, majd mindenkit üdvözöltem.

-          Sziasztok! –mondtam, majd levágtam magam a kanapéra. Épp egy unalmas film ment, úgyhogy felpattantam és kinyomtam a tv-t. –Csináljunk már valamit. –mondtam.

-          Jól van, de mit? Képzeld jövőhéten jön ki a játék amire annyit vártunk. –ugrándozott Louis.

-          Kajak? Ú de jó! –mondtam én is. –Srácok, én sztem felmegyek, összeesek. Csá. –legyintettem, majd felfelé vettem az irányt.

-          Ezért kapcsoltad ki a tv-t? –üvöltött utánam Hazza.

-          Aha. –röhögtem. Beléptem a szobába, majd közelebb léptem az ágyamhoz, hogy lássam alszik e még a szerelmem. Letérdeltem az ágy mellé, majd rámosolyogtam, amikor észre vettem hogy nyitva vannak a szemei.

-          Szia kicsim. –mosolyogtam.

-          Szia szerelmem. –mosolygott, majd magához húzott.

-          Elmegyek lezuhanyozni. Jössz? –kérdeztem.

-          Nem, majd utána megyek. –dörmögte, majd megpuszilt.

-          Oké. –sóhajtottam, majd bementem és lezuhanyoztam. Derekamra csavartam a törölközőt, amikor végeztem, majd kiléptem. Dorka az ágyon laptopozott, majd amikor rám nézett, elismerően bólintott, majd beharapta alsó ajkát.

-          Szia kicsim! –vigyorogtam, majd arrébb toltam a lábát és leültem mellé.

-          Foglalkozz velem. –mondtam, majd lefektettem és rámásztam.

-          Jól van kicsim! –mosolygott, majd megcsókolt. Csókunk eléggé hosszasra sikeredett, kb. 10 percig biztos faltuk egymást.

-          Kicsim…. –szólalt meg.

-          Tessék. –simogattam orrommal az arcát.

-          Elmegyek lezuhanyozok oké? –kérdezte.

-          Jó, de siess! –kacsintottam rá, majd elengedtem. Amíg zuhanyozott, megnéztem a Twitterem, meg a Facebookomat. Nem sokkal később egy trikóban meg egy bugyiban jött ki, haját fésülve.

-          Szia baby! –vigyorogtam. Tetszett a látvány.

-          Szia kicsim! –mondta, majd bebújt mellém az ágyba. Közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Amint elengedtem, haladtam a nyaka felé, majd azt kezdtem el szívogatni, harapdálni, csókolgatni.

-          Zayn….. –sóhajtott fel, majd beletúrt a hajamba. Nem sokkal később abbahagytam a kényeztetését, majd közel húztam magamhoz és megcsókoltam.

-          Jó éjt szerelmem. –súgtam a fülébe.

-          Neked is kincsem. Szeretlek! –súgta.

-          Én is. –mondtam, majd még utoljára adtam a homlokára egy puszit, majd nem sokkal később elaludtunk.   

Bocsi

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen későn hozom a részt, de hétfőn vagy kedden már hozom ^^ Ja és a versenyre vasárnapig  (márc. 3.áig) hozhatjátok a képeket, mert eddig egy sem jött :((( De hajráá!!

44. fejezet

*2 nappal később, Dorka szemszöge*

Nagyon kivagyok. Alig ettem valamit az elmúlt két napban. Csak a baba miatt ettem, mert ha nem eszik még a végén valami baja lesz. Délután van, félek a holnaptól. De én nem fogom elvetetni a kicsit. Isten ments. Tovább szomorkodtam az ágyamon, ettem egy kicsit meg zenét hallgattam.

*Zayn szemszöge*

Most indulok. Elindultam a repülőtérre, és már ott is vagyok, várom a becsekkolást. Egyszer csak csörög a telefonom.

-          Mondjad kincsem!

-          Zayn! Apáék el akarják vetetni a kicsit! Holnap akarnak vinni az orvoshoz.

-          Mi? Jó, próbálok sietni, most vagyok a reptéren. Nyugodj le kincsem, megyek amint tudok!

-          Jó, de siess! –mondta sírva. –Szia, szeretlek!

-          Szia, én is! –mondtam, majd letettem a telefont. Tovább várakoztam, amíg egy hang el nem kezdett mondani valamit.

-          Figyelem figyelem! A magyarországra tartó repülő járatát törölnünk kellett a közeledő vihar miatt. –mondta. –A következő repülő 3 nap múlva megy oda! Köszönöm figyelmüket! –mondta, majd abbahagyta a beszédet.

-          Mivan????? –kiáltottam fel teli torokból. Fogtam a cuccomat, majd sietve a kocsimhoz mentem. Úgy látszik kocsival kell mennem, a magánrepcsi nem fog engem egyedül elvinni. De így csak holnapra érek oda. Mindegy, muszáj oda érnem, különben vége az életemnek.

*Másnap délelőtt, Dorka szemszöge*

Indulunk a kórházba, de Zayn nem jött még meg. Nem hiszem el!!! Ha elkésik, elveszik a kicsikénket. De abba én belehalok.

-          Kicsim, gyere, indulunk! –mondta anya. Egész nap győzködtem, de nem enged. Már a kocsiban ülök, és most indulunk a kórház felé…..

*Zayn szemszöge*

Körülbelül 5 perc és megérkezem Dorkáék házához. Amint megérkeztem, csöngettem, majd a húga nyitott ajtót.

-          Szia! Nővéred? –kérdeztem.

-          Szia! 5 perce mentek el a kórházba.

-          Mi van?? –mondtam. Kocsival nem érek el oda olyan gyorsan, túl sok a kerülő. –Köszi. –mondtam, majd futni kezdtem. Nincs olyan messze a kórház, futva 10 perc. Már látom a kórházat, és látom Dorkáék kocsiját is. 2 perc és odaérek. Épp most szállnak ki a kocsiból. Ez az, nem késtem el. Fú már nagyon kifáradtam.

-          Állj!! –kiáltottam, mire az én kis szerelmem megfordult.

-          Zayn!! –kiáltotta el magát, majd elkezdett szaladni felém. Ekkor én megálltam, már nem bírtam futni, ő meg a nyakamba vetette magát.

-          Hát mégis eljöttél! –mondta sírva.

-          Mondtam hogy eljövök érted! –mondtam, majd magamhoz szorítottam.

-          Zayn! Te mit keresel itt? –kérdezte Dorka anyukája.

-          Nézd! –kezdtem bele. –Tudom, hogy féltitek a lányotokat, de mellettem biztonságban van. Sosem bántanám, még a víztől is féltem, mindentől megvédem. Mindennél jobban szeretem. Szeretnék tőle gyereket és családot. Kérem, értsétek meg hogy szeretem! És engedjétek vissza hozzám. Nem tudok élni nélküle, amint kilépett az ajtón, már akkor hiányzott. –mondtam. –Lemondták a tegnap esti járatot, így kocsival kellett jönnöm, de amikor odaértem hozzátok, már nem voltatok otthon, így tőletek ideáig futottam.

-          Tényleg? –nézett rám csillogó szemekkel Dorka.

-          Igen szerelmem. –mosolyogtam.

-          Én megértem Zayn, hogy szereted! De nem lehetsz mindig mellette. Mindig mész! Nem akarom hogy apátlan legyen a kicsi.

-          Esküszöm, nem lesz apátlan, mindig velük leszek! Viszem magammal őket. Gondolod, hogy kibírnék nélkülük 1 hónapot? –mondtam, majd itt mosolyra húzódott a szám. -2 napot se.

-          Zayn! Én bízom benned! De ígérd meg, hogy gondjukat viseled!

-          Ígérem! Nem lesz semmi bajuk soha! –mondtam.

-          Biztos? –kérdezte.

-          Az életemet adom rá! –mondtam komolyan. 

-          Hmm…..- sóhajtott fel. –Ez esetben nem bánom! –mondta. Alig hittem a fülemnek. Két nappal ezelőtt elrángatta Dorkát Londonból, most meg megengedi hogy visszajöjjön.

-          Köszönöm anya! –borult Dorka a nyakába.

-          Akkor várjatok meg itt, amíg lemondom az orvost. –mondták Dorka szülei, mi meg addig beültünk a kocsiba.

-          Szerelmem, tényleg ennyi mindent megtettél értem??? –mosolyodott el.

-          Értetek! –mosolyogtam, majd óvatosan megcsókoltam.

-          Hál istennek hogy ideértél! –mondta. –Ha nem érsz ide akkor….

-          Ne gondolj arra hogy mi lett volna ha… - mondtam, majd megpusziltam a kezét. –Most már minden oké lesz. –mosolyogtam, majd megcsókoltam. Épp nyúltam be a pólója alá, amikor megjöttek a szülei, így gyorsan szétröppentünk. Hazafelé úton nem beszélgettünk, csak simogattam Dorka kezét.

*Dorka szemszöge*

Amint hazaértünk, berontottunk a házba, és megölelgettük a tesóimat, és elmondtunk nekik mindent.

-          Akkor menjünk fel. –mondtam. Amint mentünk fel Zayn megfogta a fenekem, amitől egy kicsit megijedtem. Nem számítottam rá.

-          Hiányoztál szerelmem! –mondta, amint beléptünk a szobámba. Kulcsra zárta az ajtót, majd felém hajolt az ágyamon.

-          Mért zártad be? –kérdeztem.

-          Hidd el, kelleni fog! –mondta, majd rám kacsintott. Kezét levezette a csípőmön, nadrágom kezdetéig, majd elkezdte felfelé tolni a pólómat. Egyre szaporábban vettem a levegőt, amint feltolta. Egész végig vigyorgott, de amint megérezte, hogy van rajtam melltartó, arca elkomorodott.

-          Nem kell az oda! –mondta, majd levette rólam.

-          Ajj te kis hülye! –szorítottam meg az arcát, majd megcsókoltam. –Szeretlek! –mondtam csukott szemmel, miközben orra az arcomat csikizte.

-          Én is! –harapott a nyakamba, mire felszisszentem. Csókolgatta a nyakamat, majd visszatért a számhoz. Kezét a pólóm alá dugta, majd egyre bentebb csúsztatta. Amint megtapintotta melleimet, elmosolyodott. Felmászott mellém, de a pólóm alatt hagyta a kezét. Csak nézett, meg arcomat simogatta, én meg becsuktam a szememet és élveztem hogy velem van. Éreztem hogy mocorog és közelebb mászik hozzám, majd arcát a nyakamba temeti és puszilgatni kezdi.

-          Zayn! –nyúltam a nyakamhoz, amikor harapdálni kezdte, de csak mosolyogva eltolta a kezemet.

-          Nyugi van baby! –mosolygott kajánul, majd megcsókolt. Egy kis ideig feküdtünk egymás mellett, majd felültem.

-          Kicsim, lezuhanyzom! –mondtam.

-          Jöhetek?? –kérdezte.

-          A-a! –ráztam meg vigyorogva a fejem, majd bementem. Vártam hogy utánam jöjjön, amit meg is tett.

-          Már azt hittem sose jössz! –öleltem meg.

-          Jöttem! –vigyorgott. Levetkőztünk, majd beálltunk a forró zuhany alá. Amikor végeztünk, fogat mostunk, majd amikor vettem a számba a vizet, hogy kiöblítsem a számat, Zayn megmarkolta a fenekemet, mire kiköptem a vizet, az a hülye meg csak röhögött.

-          Ez nem vicces! –mondtam, majd bementünk a szobámba.

-          Tudod hogy az! –vigyorgott. –Baba, aludjunk, álmos vagyok. 2 napja nem aludtam.

-          Jó kincsem! Jó éjt! Szeretlek! –simítottam meg az arcát. 

43. fejezet

Nos, ez a rész eléggé rövid lett, de annál inkább szomorú, úgyhogy ezeket ajánlom hozzá:

Reggel arra keltem hogy szép nyugodtan kelteget Zayn.

-          Kicsim kelj fel! –mondta szinte suttogva, majd megpuszilta a nyakamat. Kinyitottam a szemem, majd felkönyököltem az ágyon.

-          Végre hogy felkeltél kincsem! Hoztam neked reggelit! –mosolygott.

-          Tényleg? –kérdeztem meglepetten. –Köszönöm! –mosolyogtam, majd megcsókoltam.

-          Szívesen kicsim! –mondta kedvesen, majd megsimogatta az arcomat.

-          Kérsz? –nyújtottam neki villán a tojásrántottát.

-          Aha! –mondta, majd bekapta a falatot. És ekkor megcsörrent a telefonja. Egy kis ideig beszélt valakivel, majd letette és gyorsan öltözni kezdett.

-          Randizni mész? –cukkoltam.

-          Haha. Nem. Interjúra kell mennünk! –mondta majd megcsókolt. –Szeretlek, sietünk haza. –mondta, majd kiment és elmentek. Én azért bekajoltam amit hozott nekem, majd lementem és betettem a mosogatóba a tányért. Felhívtam a családomat és hívtam őket skypera.

-          Sziasztok!! –köszöntem a kamerába, amikor fogadták a hívásomat.

-          Szia! –mondták.

-          Mondani szeretnék valamit… - kezdtem.

-          Mondd kicsim! –mosolygott apu.

-          Nos az van……hogy……Zaynnel kisbabát várunk. –mondtam. A szüleim arcáról lefagyott a mosoly, de a tesóim ugrándozni kezdtek.

-          Mi???? –akadt ki anyum. – Nem! Megtiltom! Nem lehet gyereked még! 22 éves vagy! És főleg nem egy szupersztártól! –mondta kiabálva.

-          Mi? Anya, nehogy már ne döntsem el hogy akarok e gyereket vagy nem 22 éves koromban!! –akadtam ki én is.

-          Nem érdekel! Ülj gépre és gyere haza most azonnal!

-          Nem teheted ezt! –fakadtam sírva.

-          De tehetem az anyád vagyok!

-          Biztos hogy nem megyek haza! –mondtam a kamerába egy gúnyos mosoly kíséretében.

-          Tényleg nem? Akkor elmegyünk érted! –mondta anya, majd lecsapta a kamerát.

-          MÉRT VELEM TÖRTÉNIK EZ??? –kiabáltam sírva. A lépcső felől dobogást hallottam, majd benyitottak a lányok a szobánkba.

-          Miaz? Mi történt? Kit üssek le? –mondta Eszter. Igen ő csak ilyen. Néha bunkózik meg idegbeteg, de a barátaiért bármit megtenne.

-          Anyáék eljönnek értem mert nem engedik hogy gyerekem legyen Zayntől. –mondtam zokogva.

-          Micsoda? –mondta Danielle, Eleanor, Eszter, Perrie és Vani egyszerre. Erre még jobban sírni kezdtem.  

-          Felhívom Zaynt! –mondta Vani.

-          Nem lehet! Interjún vannak! –mondtam.

-          Ez fontosabb!! –mondta, majd a füléhez tette a telefont.

*Zayn szemszöge*

Épp az interjú közepén tartottunk, amikor csörgött a telefonom.

-          Elnézést! –mondtam, majd felvettem. –Mondd! –mondtam Vaninak.

-          Fú bazdmeg nagyon gyorsan húzd haza a segged baromi nagy vészhelyzet van!! –ugatta a telefonba.

-          Mi? Mitörtént? Nyögd már ki!! –ugattam vissza.

-          Dorka szülei eljönnek érte mert nem engedik hogy gyereke legyen tőled!! Siess!

-          Hogy mi? –mondtam felháborodottan. –Jó, máris indulok. –mondtam, majd lecsaptam a telefont.

-          Srácok, muszáj elmennem. –mondtam, majd már szaladtam is le Paulhoz.

-          Paul! Vigyél haza gyorsan! –mondtam, és már indultunk is. Egész úton az ujjaimat tördeltem és vissza kellett fognom magam hogy ne sírjak. Ezt nem tehetik meg velünk. Amint hazaértünk, kiugrottam a kocsiból, berontottam a házba és egyenesem a szobám felé vettem az irányt. Ott is kitéptem az ajtót, majd leültem a zokogó barátnőm mellé.

-          Kicsim! –mondtam, majd magamhoz öleltem, és nekem is kifolyt egy könnycsepp a szememből.

-          Zayn! Nem akarok hazamenni! –zokogott, majd még jobban hozzám bújt.

-          Kincsem, nem hagyom hogy elvigyenek! –mondtam, majd az ölembe ültettem.

*4 órával később, Zayn szemszöge*

Már mindenki itthon van, és eddig még nem jöttek Dorka szülei, de bármikor beronthatnak. Dorka az ablak mellett áll azóta is, és figyeli hogy mikor jönnek.

-          Megjöttek!! –szaladt oda hozzám sírva, majd a nyakamba ugrott. Amikor csöngettek, mindannyian összerezzentünk.

-          Nyugi gyerekek nem lesz semmi baj! –mondta Louis, majd ajtót nyitott.

-          Na jó erre most azonnal magyarázatot kérek! Nem lehet gyereked ennyi idősen! –jött be dühöngve Dorka anyukája.

-          Anya, 22 éves vagyok, most már eldönthetem hogy mit csinálok!!

-          Nem hiszem én azt! Kislányom, nem veszed észre? Zayn híres, mindig menni fog, sose fog tudni rátok időt szakítani, aztán meg majd jössz haza az apátlanul maradt gyerekeddel!! –mondta.

-          Én sose tennék ilyet vele! –védtem magam.

-          Az a baj hogy nem te döntöd el sajnos hogy mikor mit csinálsz, ez a hírnév ára. –mondta az anyukája. – Na, indulás felfelé pakolni!

-          De anya én nem akarok haza menni!! –zokogott Dorka, majd még jobban hozzám bújt.

-          Sajnálom kislányom!! –mondta, majd felment és összerámolta Dorka néhány cuccát, majd lejött.

-          Gyere kislányom indulunk! –mondta.

-          Anya én nem megyek sehova Zayn nélkül!!! –mondta.

-          De jössz! –mondta, majd elrángatta mellőlem.

-          Elfogok menni érted! –súgtam alig hallhatóan a fülébe, majd megcsókoltam. Még utoljára visszanézett, majd elindultak.

-          Ezt nem hiszem el!!!!!!! –ütöttem a falba egy akkorát, hogy majdnem beszakadt.

-          Zayn nyugodj le minden rendben lesz! –mondta Eszter, majd megölelt.

-          Félek hogy nem! –sóhajtottam egy nagyot.

*Dorka szemszöge*

Már a repülőn ülök, készülünk a leszálláshoz. Hogy lehetnek nekem ilyen aljas szüleim. Amint leszálltunk a repülőről, hazafelé mentünk.

-          Kislányom, meg kell értened, mindenkinek jobb lesz így! –mondta anyukám.

-          Hogy mindenkinek? Mi az hogy mindenkinek? Az én érzéseim nem számítanak? Nem számít, hogy most szakítottatok el életem szerelmétől? Attól, aki eddig mindig megvédett? Attól, aki soha egy újjal sem mert volna hozzámérni? Attól, aki mindennél jobban szeret? Attól, aki mindig megvédett? Aki gyereket szeretne tőlem és családot alapítani velem? Aki örökre együtt akar velem lenni? Szerintem senkinek se lesz ez így jó!! Max. neked, mert mindig az van amit te akarsz! Sose számított hogy én mit érzek! –mondtam, eközben meg már hazaértünk így kipattantam a kocsiból és berontottam a házba, fel egyenesen a szobámba.

Csak lefeküdtem az ágyamra és zokogtam. Nem sokkal később kopogtak és bejött anya.

-          Felhívtam az orvost, és azt mondta 4 nap és mehetsz elvetetni a kisbabát! –mondta.

-          Hogy mi? Biztos hogy nem fogom elvetetni! Menj ki!! –mondtam, majd kilökdöstem az ajtón és bezártam. Nem sokkal később lementem és ettem egy kicsit, majd visszamentem, lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba… és próbáltam elaludni…..

*Zayn szemszöge*

Már most hiányzik Dorka, nem fogom bírni nélküle, holnap után megyek is érte, elterveztem, de nem fogom szólni senkinek se, csak úgy lelépek. Nem történhet ez pont velünk. Mindegy, megyek és lefekszem, de nem fogok egy fikacnyit se aludni az tuti……

42. fejezet

Reggel már korán felébredtem, így kibújtam Zayn karjai közül, és lementem a földszintre, és csináltam egy kis palacsintát. Amikor már szépen megterítettem, és kiosztottam a palacsintákat, öntöttem rá juharszirupot, tejszínhabot, meg epret a tetejére, megjelentek Zayn szülei.  Valahogy így festettek a palacsinták. 

-          Jó reggelt!! Uramisten. Ezt te csináltad? –kérdezte Patricia.

-          Igen, fogyasszátok egészséggel. –mosolyogtam. –Megyek, szólok a többieknek is. –mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn. Benyitottam mindhárom lány szobájába, majd felkeltettem őket. Amikor nagyjából felkeltek, átmentem Zayn szobájába, majd leültem mellé az ágyra.

-          Szerelmem, hasadra süt a nap! –mondtam, majd elkezdtem a hasát simogatni.

-          Öhm…jólvan! Üdvözlöm! –mondta, majd megfordult.

-          Kincseeem!! –mondtam, majd átmásztam rajta, majd homlokomat az övének támasztottam és egy puszit nyomtam a szájára, mire felmordult és elmosolyodott.

-          Jóreggelt szerelmem! Hogy aludtáál? –kérdeztem.

-          Remekül! –mosolygott. –Te? –kérdezte.

-          Én is kincsem! –mondtam, majd még egy szájra puszit adtam neki.

-          Ennyi a reggeli adagom? –kérdezte lebiggyesztett szájjal. 

-          Mert? Kevés?

-          Nagyon!! –mondta, majd hosszasan megcsókolt, nyelvét is a számba tuszkolta. Beletúrtam a hajába, majd közelebb másztam hozzá.

-          Szeretlek! –engedett el, majd megharapta a nyakamat.

-          Én is! –sóhajtottam, majd kimásztam az ágyból. –Kincsem, kihűl a palacsinta. –mondtam, majd felhúztam és lementünk. Zayn egy szál alsóba xd. Jó hátha neki kényelmes, legyen xd.

-          Jóreggelt mindenkinek! –mondta Zayn, majd leültünk és enni kezdtük a palacsintát. –Finom lett baba! –mosolygott.

-          Köszi! –mosolyogtam vissza.

-          Tényleg nagyon jó lett!! –mondták a többiek is.

-          Köszönöm szépeen! –mosolyogtam. Amikor végeztünk, el akartam mosogatni, de Patricia nem engedte.

-          Menjetek fel nyugodtan! –mosolygott.

-          Jó, oké, köszönöm! –mondtam, majd felmentünk Zaynnel.

-          Kincsem mikor indulunk? –kérdeztem.

-          Hát, nem tudom, szerintem pakoljunk, és ebéd után. –mosolygott.

-          Rendben baba! –mondtam, majd adtam egy puszit a szájára. –Felöltözök! –mondtam, majd szedtem össze pár cuccot és a fürdő felé vettem az irányt, de Zayn megállított.

-          Kincsem, jöhetnék? –kérdezte, kezében a ruháival.

-          Kincsem, mi volt a múltkor is…..nem! –mondtam.

-          De kérlek! –mosolygott. –Most jó leszek! –mondta.

-          Ugyanezt mondtad múltkor is! –mondtam.

-          Jó de most tényleg az leszek! –mosolygott.

-          Zayn!! –sóhajtottam, de csak megcsókolt, és elindult a fürdőbe, engem meg tolt bentebb. Amikor elengedett, öltözni kezdtem, és legnagyobb meglepetésemre Zayn egész végig hallgatott mint a kuka.

-          Kincsem, büszke vagyok rád! –adtam neki egy hoooooooooooosszú csókot.

-          Köszi! –mosolygott. Kimentem, és pakolni kezdtem a bőröndökbe, és 1 óra után készen is lettem, mert annyira szana szét voltak a cuccaink xd.

-          Gyerekeeeek ebéééd! –hallottam Patricia hangját.

-          Gyere ebédelni! –fogta meg a kezem Zayn, majd adott egy puszit a számra, és elindultunk. Megint majdnem elestem, de most Zayn elkapott.

-          Kincsem, óvatosabban, még a végén valami baja lesz a babának. –súgta a fülembe.

-          Jó, oké vigyázok! –mondtam, majd leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. A kaja finom volt, jól elbeszélgettünk, majd amikor végeztünk, felmentünk Zaynnel a cuccainkért, majd búcsúzkodni kezdtünk.

-          Sziasztok gyerekek, gyertek minél hamarabb! –mondták, majd megöleltek és megpusziltak minket.

-          Oké, reméljük minél hamarabb eljutunk megint! –mosolyogtunk, majd elindultunk.

-          Ahh, végre nem kell a jó kisfiút játszanom!! –mosolygott kajánul, majd megcsókolt.

-          De igenis kell, induljunk! –mondtam.

-          Jó. –mosolygott, majd elindultunk haza, én meg tárcsáztam Louist.

*EKÖZBEN OTTHON, LONDONBAN*

Louis szemszöge

Nem hiszem el!! A lakás egy disznóól, mi nagyban takarítunk a srácokkal már reggel óta, de szerintem nem lesz kész a kéró. Éppen porszívóztam, amikor éreztem a farzsebemben hogy csörög a telefonom.

-          Haló? –vettem fel.

-          Szia Louis! Csak szólók hogy elindultunk, szóval kb. 2 óra múlva otthon leszünk! –hallottam Dorka hangját.

-          Ja jóó oké! Minden rendben van itthon, várunk titeket! –mondtam.

-          Okéé! Szia! –mondta.

-          Szia! –mondtam, majd lecsaptam a telefont. –Srácok, elindultak, bele kell húznunk!! –mondtam, majd tovább tettem a dolgom.  

Amikor Zaynék ráfordultak a kocsifelhajtóra, már minden a helyén volt. Niall a konyhában evett, mi meg tv-ztünk, Eszter meg randizott.

-          Sziasztok gyerekek! –szaladtak be Zaynék, majd megöleltek és megpusziltak minket.

-          Louis! –tette a vállamra a kezét Dorka, mire felnéztem rá! –Büszke vagyok rád! –mondta, majd megölelt.

-          Köszi! –mosolyogtam.
*Dorka szemszöge*

-          Srácok, most hívott Paul, mennünk kell fotózásra! –mondta Liam. –Most!

-          Oké, akkor menjünk! –mondta Zayn, majd megcsókolt és leindultak. Így tehát mi maradtunk Eleanor, Danielle, Perrie, Én, Vani. Amint kiléptek a srácok, úgy jött be Eszter.

-          Sziasztok lányok! –vigyorgott 1000 wattos mosollyal.

-          Hali! Na mond mi van!

-          Háát……tudjátok mennyire szeretem Logan Lermant. –mondta.

-          Ahha! –mosolyogtunk.

-          És most! –mondta, majd bejött Logan, és megcsókolta Esztert.

-          Júúúúj! –mondtuk, majd a csajokkal mosolyogva a nyakába borultunk. –Grat srácok! Sokáig. –mosolyogtam.

-          Köszi! –mondta Logan. Fogtuk magunkat, majd leültünk és megnéztünk egy jó kis filmet. Annyira egyedül éreztem magam, hiányzott Zayn xd.

*PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB*

Már 2 filmet is megnéztünk, amikor végre megjöttek a srácok.

-          Nando’s kaját mindenkinek!! –jött be üvöltve Niall, majd mindenkinek adott Nando’s-os kaját.

-          Szia szerelmem! –ült le mellém Zayn, majd enni kezdtünk. Finom volt a kaja nagyon, és jól is laktunk vele ^^. Amikor végeztünk, furcsa érzés fogott el, hányingerem lett, majd nem sokkal később rohantam is a wc-re hányni. Pfuj…….amikor végeztem, fogat mostam, meg bevettem egy rágót, majd vissza mentem a többiekhez.

-          Minden oké kincsem? –kérdezte Zayn, majd megcsókolt.

-          Persze jól vagyok! –mosolyogtam. –Csak nem volt éhes szerintem a baba vagy nem tudom! –nevettem, majd leültem Zayn mellé, és a vállára hajtottam a fejemet.

-          Srácok, el kéne menni gokartozni! –vetette fel az ötletet Harry.

-          Ja, tényleg jó ötlet! –mosolyogtam.

-          Na akkor mehetünk? –kérdezte.

-          Aha! –mondtuk, majd elindultunk. Hát én, Hazza, Zayn, Louis, Eleanor, Danielle, Liam és Vani Harry kocsijával mentünk, a többiek meg Niallével. Az úton hülyültünk, beszélgettünk meg minden ilyesmi. Amikor megérkeztünk, még egy kicsit várnunk kellett Niallékre, de nem sokkal később ők is megérkeztek. Amikor megérkeztünk, bementünk, majd béreltünk gokart kocsikat, és indulhatott a verseny. 3asával lehetett bemenni a pályára egyszerre, de mindenki sorra került. Épp én indultam el a kocsival, amikor megláttam bejönni a The Wantedet.

-          Ajjaj! –néztem aggódva magam elé, de elindultam, hogy azért mégse legyek olyan feltűnő. Amikor megtettem az első körömet, láttam hogy a srácok is észrevették őket, és arcukon düh jelent meg.

-          Balhé lesz!! –jött mellém Danielle, majd amikor odaértünk a START-hoz kiszálltunk a kocsikból, majd odaléptem Zayn mellé, és megfogtam a vállát, de rám sem nézett, idegesen és mereven nézett előre. Kezét is ökölbe szorította, és amikor ezt észre vettem, kilazítottam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat.

-          Ne csináljatok balhét. –súgtam a fülébe.

-          Nézzétek kik vannak itt! –mondta a kopasz. –A legbénább banda! –mondta, majd jót röhögött a többiekkel. Húú de nagy oltás._. !!

-          Hello szépségem. –jött oda hozzám Max. Asszem az a neve xd. – Meghívhatlak az ágyamba egy körre? –fogta meg a kezem.

-          Ne érj hozzá!  - állt elém védelmezően Zayn.

-          Nyugi van haver! Nem lesz baja a csajodnak! –mosolygott pimaszul majd rám kacsintott.

-          Na jó most már elegem van!! –emelte fel a hangját Zayn, majd nekiugrott Max-nak és püfölni kezdték egymást. Jöttek a srácok és szét választották őket, de Zaynnek felrepedt a szája.

-          Gyere! –mondtam, majd elrángattam onnan, csak hát ő erősebb ezért kiszabadult szorításomból és hátulról ráugrott Zayn Max hátára, közben Louis is verekedni kezdett, mert Nathan rámozdult Eleanorra.

-          Srácok álljatok le!! –mondta Liam meg Harry, majd szétszedték őket.

-          Zayn! Gyere, hagyd! –mondtam, majd elhúztam onnan, próbált kiszabadulni, de valahogy belökdöstem az öltözőbe és bezártam az ajtót.

-          Francba! –vert bele Zayn a falba.

-          Zayn! Nyugi! Hagyd abba! Nincs semmi baj. –simítottam meg a karját.

-          De baj van! Ez a gyökér…fúú! –mondta, majd dühösen elindult az ajtó felé, de lefogtam.

-          Tudod hogy csak azért mondta hogy cukkoljon! –néztem rá mérgesen. –Itt maradsz! –mondtam, majd leültettem a székre, én meg bevizeztem egy rongyot és letisztítottam a sebeit. Amikor végeztem vele, kezét ökölbe szorította megint és dühösen szuszogott.

-          Zayn! Nyugodj le! –ültem az ölébe, majd megcsókoltam.

-          Nem tudok lenyugodni! – mondta.

-          Zayn! Állj le! Na húzd fel magad ennyire egy ilye barmon! –emeltem fel én is a hangom, majd kiugrottam az öléből.

-          De az ágyába akart vinni és megfogta a kezedet is! –mondta.

-          Zayn! Felejtsd el! –mondtam, majd még egyszer megcsókoltam.

-          Ajj…jó, lenyugodtam! –mondta.

-          Jó! Akkor képes vagy visszamenni a pályára? –kérdeztem.

-          Igen! –mondta, majd elindultunk. A többi 1d-s srác még mindig ugatott a TW-sekkel, így Zaynnek ökölbe szorult a keze, de én kibontottam és ujjainkat összekulcsoltam…Ismét.

-          Kérlek! –könyörögtem neki, mire tekintete ellágyult, és a szorítása is enyhült.

-          Jó! –sóhajtott.

-          Nyugi, minden oké, indulunk! –mondta Liam, majd elindultunk. A kocsiban már kezdtek lenyugodni a kedélyek, de azért néha Zayn keze összeszorult.

-          Auu! –mondtam, mert közben fogta a kezem.

-          Ohh bocsi….nem akartam! –mondta, majd kedvesen megsimította az arcomat.

-          Semmi baj! –mosolyogtam. Amint hazaértünk, berontottunk a házba, majd gyorsan bepakoltuk a vacsorát.

-          Felmentem! –mondtam. –Összeesek olyan álmos vagyok! –mondtam.

-          Jöhetek cicuskám? –kérdezte Zayn.

-          Gyere te majom! –nevettem, majd felszaladtunk az emeletre.

-          Lezuhanyozok oké? –karoltam át a nyakát, majd egy hosszú csókot adtam a szájára.

-          Jöhetek? –mosolygott pimaszul.

-          Nem hiszem! –mondtam.

-          És mért nem? –húzott közelebb magához, majd megszorította a fenekemet.

-          Nem tudom! –mondtam, majd beharaptam az alsó ajkam.

-          Tudod hogy ezt nem csinálhatod! –vigyorgott, majd megharapta a nyakamat és csókolgatni kezdte.

-          Kicsim…- súgtam, majd még jobban közelebb húzott magához.

-          Szeretlek! –lihegte a nyakamba.

-          Én is tudod jól! –mondtam, majd beletúrtam a hajába. Amikor elengedett, még nyomtam egy puszit az arcára, majd megindultam a fürdő felé, de megfogta a kezem és vissza rántott magához, majd hevesen csókolgatni kezdett, és tolt befelé a fürdőbe. Ott felültetett a pultra, majd levette a pólómat. Fogtam magam, majd megharaptam a nyakát, mire felmordult és levette rólam a többi ruhadarabot is. Ekkor leugrottam a pultról és én is levettem róla a ruháit, majd beálltunk a zuhany alá és lezuhanyoztunk. Amikor végeztünk, felkaptam a pizsimet, majd kimentünk és bebújtunk az ágyba.

-          Szeretlek! –csókolt meg.

-          Én is szerelmem. De ne csinálj ilyet többet. –simítottam meg az arcát.

-          De….

-          Semmi de! –mondtam.

-          Jó, oké! –mosolygott, majd átkarolt.

-          Jó éjt kicsim! –mondtam.

-          Neked is! –mondta, majd még nyomott egy puszit a fejemre, majd elaludtunk.