20. fejezet

Másnap reggel hatalmas fejfájással ébredtem a földszinten egy matracon feküdve, Zayn és Harry között. Amint kinyitottam a szemem, láttam, hogy Harry mosolyogva figyel engem. Ránéztem az órára, 9 óra volt még csak.  

-          Szia! –mondtam, majd elmosolyodtam.

-          Szia! –mosolygott. –Neked nem fáj a fejed? –kérdezte.

-          Jajj ne is mondd! –fogtam meg a fejem. –Szétmegy!

-          Vegyünk be egy gyógyszert! –mondta.

-          Oké! –mondtam. Átmásztunk a többieken, majd kimentünk a konyhába. Bevettünk egy gyógyszert, majd megittam egy pohár vizet.

-          Amúgy aranyos voltál tegnap velem. –mosolygott.

-          Köszi! De Harry, ezt muszáj megbeszélnünk. –mondtam komolyan.

-          Beszéljük! –mondta.

-          Mint tudod, én Zaynt szeretem. Téged is nagyon szeretlek, de csak mint barát! –mondtam a padlót nézve.

-          Értem. De akkor mért engedted tegnap hogy 2x is megcsókoljalak?

-          Részeg voltam, azt sem tudtam hogy hol vagyok! –mondtam.

-          Amúgy az a 10 perc, amíg az enyém voltál, csodálatos volt! –mosolygott.

-          Köszi! –mosolyogtam.

-          Elmondod neki? –kérdezte.

-          Nem tudom még! Valahogy majd beadom neki! –mondtam.

-          De…

-          Nyugi, nem lesz semmi, megérti hogy részegek voltunk!

-          Oké! –mosolygott.

-          Elmegyünk megsétáltatni Bellát, mint barátok? –kérdeztem mosolyogva.

-          Oké! –mosolygott, majd megölelt. Azért sajnálom egy kicsit, de meg kell értenie hogy én Zayn-t szeretem. Felmentünk az emeletre, majd felöltöztünk normális ruhába és megbeszéltük, hogy lenn találkozunk. Amikor elindultunk, még mindenki aludt.

-          Harry? –mondtam, miközben sétáltunk Bellával a park felé.

-          Hm? –mosolygott.

-          Nem haragszol rám ugye? –kérdeztem.

-          Nem, dehogyis. –mosolygott.

-          Akkor rendben! Nagyon letörnék ha már nem lennénk barátok, mert 4-őtök közül te állsz hozzám a legközelebb. –mondtam. Azért 4-őjük közül, mert ugye Zaynt most nem sorolom ide, mivel ő a fiúm.

-          Ennek örülök! –mosolygott. Néhány percig némán sétáltunk egymás mellett, majd előjött belőlem a gyerek.

-          Jajj úgy imádom azt a göndör fejedet! –mondtam, majd megborzoltam a haját. Amikor abbahagytam, ő csak nevetve megölelt. Elértünk a parkba, majd megláttam a fagyist akinél a múltkor vettem fagyit.

-          Veszünk egy fagyit? –kérdeztem.

-          Aha! –mondta Harry, majd mindketten vettünk egy fagyit. Leültünk egy padra, majd miközben elnyaltuk a fagyit, beszélgettünk, és rengeteget nevettünk. Bírom ezt a gyereket. Amint hazafelé mentünk, még beszéltünk sok mindenről.

-          Amúgy eddig mért nem tudtuk hogy ti Vanival rokonok is vagytok?

-          Kérdeztétek? –kérdeztem.

-          Nem!

-          Na ugye! –mosolyogtam, majd megöleltem. Hazamentünk, majd eloldoztam Bellát, aki rögtön beszaladt a nappaliba. Már mindenki felkelt, Zayn is éppen amikor beléptünk az ajtón, akkor jött le a lépcsőn.

-          Szia kicsim! –mosolygott. –Hol voltatok? –kérdezte.

-          Elvittük Bellát sétálni, meg fagyiztunk egyet! –mosolyogtam.

-          Jól tettétek! –mosolygott, majd megcsókolt. Úgy bírom Zaynben, hogy nem az a féltékeny típus. Nem bánja ha ölelgetem a srácokat, nem szól érte. Bementünk a konyhába, majd a többieket találtuk ott, de úgy mint a hullákat.

-          Mi van veletek? –kérdeztem, majd leültem Liam mellé.

-          Szétmegy a fejem! –nyafogott Vani. Áhh, értem már. Felálltam, majd odamentem Zaynhez.

-          Kicsim, neked hogyhogy nem fáj a fejed? –kérdeztem.

-          Már bevettem egy gyógyszert, még fáj, de most már jobb. –mosolygott.

-          Rendben van! –mosolyogtam, majd leültünk reggelizni. Reggeli után elmosogattam, majd bementem a srácokhoz.

-          Elmegyünk az állatkertbe? –kérdeztem. –Higgyétek el, ha kijönnétek a levegőre jobb lenne, ugye Harry?

-          Ja, utána sokkal jobb volt! –mosolygott.

-          Srácok, ne legyetek már ilyen punnyadtak! –mondtam.

-          Jó, menjünk! –mondta Liam. Mindenki feltámolygott hogy elkészüljön, csak mi maradtunk hárman. Zayn, én és Harry. Azért mostantól kezdve kicsit furi lesz Harry előtt csókolózni Zaynnel. Nem sokkal később mindenki leszállingózott az emeletről, majd indulhattunk is, Harry vezetett. Amint odaértünk az állatkerthez, Vani ujjongva pattant ki a kocsiból, és a többieknek is jobb lett az ábrázata.

-          Na ugye mondtam gyerekek hogy jobb lesz! –mosolyogtam elégedetten.

-          Na, menjünk! –mondta Zayn, majd megfogta a kezem, rákulcsolta az ujjait az enyémre, majd megcsókolt. A srácok megvették a jegyeket, majd bementünk. Minden állatot megnéztünk, bár néha szenvedtem egy kis halláskárosodást, mivel hogy Vaninak muszáj sikítani, ha meglát valami cuki állatot. Megnéztük a delfin showt is, meg a srácoktól kértek autogrammot sokan. Nagyon sokat nevettünk, mindig írtó jól érzem magam velük. Amikor már csak kimerülten bolyongtunk, elhatároztuk, hogy hazamegyünk, csak közben beülünk a Nando’s-ba ebédelni. Amint megérkeztünk, beültünk egy 8as asztalhoz, majd rendeltünk. Niall kétszer is rendelt, egyrészt mert ez a kedvenc étterme, imádja az összes kaját ami itt kapható, másrészt pedig már nagyon éhes volt. J

Kicsit szerintem hangosak voltunk, kétszer szóltak ránk a dolgozók, hogy halkabbak legyünk. Kétszer nyeltem félre az üdítőt, mert ezeknek az idiótáknak pont akkor kell hülyeséget mondani amikor iszok. Sokat nevettünk, ezek olyan hülyék, előhozták a régi dolgokat, meg ilyenek, majd amikor rátértünk a „Larry Stylinson”-ra, Louis mosolyogva megpuszilta Harryt.

-          Még mindig úgy imádom azt a hülye fejedet! –mondta, majd harcolni kezdtek Harryvel. Mi csak nevetve figyeltük őket, amúgy a csatának az lett a vége fogy kiborították az üdítőjüket. Ezeket ketten nem lehet összeengedni, ezek olyan hülyék. Amikor végeztünk az ebéddel, hazamentünk, majd beültünk a nappaliba filmet nézni. Egyszer csak megcsörrent Liam mobilja. Felvette, beszélt valakivel, majd letette.

-          Srácok, 2 nap múlva 2 hetes turnéra megyünk Magyarországra! –mosolygott. A srácok is csináltak egy nagy ölelést, meg mi is a lányokkal, mert meglátogathatjuk az otthoniakat.

-          Ugye hazavisztek minket is? –kérdeztem Zaynt.

-          Persze kicsim, nem hagynánk itt titeket, amikor Magyarországra megyünk! –mosolygott, majd megcsókolt. Totál feldobódtunk, nagyon jó kedvünk lett.

-          Ugye a húgom eljöhet a koncertre? –kérdeztem.

-          Persze, kap egy V.I.P jegyet, és majd az öltözőnkből figyeltek minket csajok, okés? –mondta Liam.

-          Rendben van! Ú de várom már! –mosolyogtam. Rögtön felhívtam az otthoniakat, és elújságoltam a jó hírt.

-          Hugi ott van? –kérdeztem anyát.

-          Igen, adom! –mondta, majd nem sokkal később a húgom szólt bele a telefonba.

-          Hugi szereztem neked V.I.P jegyet az 1D koncertre.

-          Nem mondod komolyan???? –mondta.

-          Dede! –mosolyogtam.

-          Úúúúúristen de jó! Köszönöm!!! –mondta.

-          Szívesen, de most megyek, mert Larry Stylinson most tört össze egy poharat. Majd még beszélünk, sziasztok! –mondtam.

-          Szia! –mondta, majd letette a telefont.

-          Srácok, muszáj nektek mindig összetörni egy poharat? –kérdeztem. Ekkor morgással közeledni kezdtek, már tudtam mit akarnak. Sikítva befutottam a nappaliba, ők utánam. Ajj nem hiszem el megint elkaptak. Röhögve csikizni kezdtek. Amúgy meg kell jegyezni, Harrynek nagyon aranyos a röhögése. A többiek nem segítettek volna, á dehogy, csak röhögve figyeltek minket. Nagy nehezen fel tudtam állni, majd megint futásnak eredtem, de ezeket nem lehet legyőzni. Amikor elkaptak, már nem csikiztek meg.

-          Ajj szeretünk te hülye! –mondták, majd mindketten megöleltek. Mosolyogva mindkét hülyegyerek arcára adtam egy puszit, majd ittam egy kis üdítőt. Amikor visszamentem a többiekhez, leültem Zayn mellé, majd vállára hajtottam a fejem.

-          Jó volt? –kérdezte.

-          Nem! Te szereted ha csikiznek? –kérdeztem.

-          Nem, de azt gondoltam te szereted! –mosolygott.

-          Nem volt vészes, de most már hagyjátok abba! –mondtam nekik.

-          Arra várhatsz! –mosolyogtak sunyin. –Akármikor támadhatunk! –mondták titokzatos hangon.

-          Ne már srácok! –mondtam.

-          De-de!- mosolyogtak, majd megindultak felém.

-          Ajj Zayn védj meg! –bújtam hozzá. A srácok csak röhögve leültek mellénk, majd Louis átölelt és megpuszilta a fejemet.

-          Köszi! –mosolyogtam.

-          Nincs mit! – mondta.

-          Srácok, mikor pakolunk be? –kérdezte Vani.

-          Kicsim, 2 napunk még van, ne legyél ennyire izgatott! –mosolygott rá Niall majd megcsókolta. Eszter és Louis is elhúzódtak egy kicsit, Vaniék is, úgyhogy én, Zayn, Harry és Liam maradtunk csak.

-          Harry, ma te jössz velem futni! –mondtam.

-          Ne már! Miért? –kérdezte nyafogva.

-          Mert Zayn és Liam is volt már velem, csak te nem, a többieket meg nem nyaggatom.

-          Ahh, oké, átöltözök! –mondta, majd felment.  Amikor lejött, elindultunk. Elfutottunk az utca végéig, majd pihentünk egy kicsit.

-          Figyi Harry! –mondtam. –Nem fog zavarni ez a dolog, tudod! –mondtam. Elég kínos ez a szitu.

-          Majd megbirkózok vele valahogy! –mosolygott keserűen. –Amúgy, én bejönnék neked? –kérdezte mosolyogva.

-          Figyelj Harry! Te egy nagyon helyes, kedves, vicces, imádnivaló srác vagy, akármelyik lányt megkaphatod! És igen, bejönnél nekem! –mosolyogtam.

-          Tényleg? Helyesnek tartasz? –mosolyodott el halványan.

-          Igen! –mosolyogtam. –Imádom azt a göndör fejedet. –mondtam, majd megpusziltam. Halkan felnevetett, majd megölelt.

-          Na menjünk! –álltam fel, majd őt is felhúztam. Hazafutottunk, majd az ajtón már úgy kellett betuszkolni Harryt, mert majdnem összeesett.

-          Na mi van Harry, kifáradtál? –röhögött fel Louis.

-          Ne röhögj, holnap te jössz velem! –mondtam. –És nem foglak kímélni. –mondtam, majd mindenkiből kitört a röhögés. Hát igen, Louis jól megszívta, de hát ez van!

-          Figyi srácok, én értetek teszek mindent, nem ellenetek! Nem punnyadhattok itt minden nap!

-          Ajj milyen szép is volt az az idő amikor még punnyadhattunk. –mosolygott Niall.

-          Niall, ha akarod, holnap jöhetsz te is velem! –mondtam.

-          Nem szóltam! –mondta, majd összekuporodott. Utána még megvacsiztunk, én csak egy vajas pirítóst ettem, már futás után nem szeretek enni, majd felmentünk, lezuhanyoztunk, majd elmentünk aludni.

-          Szia kicsim! –bújt be mellém Zayn.

-          Szia! –mosolyogtam, majd megcsókoltam. –Figyi baby, nem bánod hogy én ölelgetem a srácokat, meg puszilgatom őket? –kérdeztem.

-          Dehogyis! Sőt örülök hogy ilyen jó a kapcsolatotok! –mosolygott.

-          Komolyan! Jajj de cuki vagy! –mosolyogtam.

-          Tudom, már mondtad hogy tökéletes vagyok!

-          Az! –mosolyogtam.

-          De csak akkor vagyok az ha velem vagy! –mosolygott.

-          Köszi! Ú tudod mit kéne csinálni? –kérdeztem mosolyogva.

-          Na mit?

-          Pizsis képeket! Azok olyan cukik! –mosolyogtam.

-          Oké! –mondta, majd felkeltünk az ágyból, és fotózkodni kezdtünk. Olyan kár hogy nem tudok kancsalítani, de Zaynnek elég jól megy, fél óráig röhögtem a fején az biztos. Meg az hogy még a nyelvét is kinyújtotta még egy lapáttal rátett a jókedvemre. Már épp csináltuk volna a képet, amikor megint elröhögtem magam, így nem lett belőle semmi. Sok képet csináltunk, jó lesz visszanézni ezeket. Befeküdtünk az ágyba, majd meg is néztük a képeket. Zayn fején megint elröhögtem magam, ő meg kikapta a kezemből a gépet és továbbment.

-          Nézd! –tolta az orrom elé a gépet. Az a kép volta rajta, amikor csókolóztunk.

-          Jaaaj de cuki vagy! –mosolyogtam, majd megcsókoltam. Tovább néztük a régi képeket is, majd Zayn tett egy olyan megjegyzést, amire nem számítottam tőle. Azokat a képeket néztük, amikor a tóparton randiztunk, és ahol pont megpuszilt.

-          Jaj, emlékszem itt mennyire vissza kellett fognom magam hogy ne csókoljalak meg! –mondta.

-          Mért nem tetted? –kérdeztem kíváncsian.

-          Nem akartam tolakodónak tűnni. –mondta.

-          Lehet hogy nem tűntél volna annak! –mosolyogtam, majd megcsókoltam.

-          Tényleg? –kérdezte.

-          Igen. –mosolyogtam.

-          Szóval, ha akkor megcsókollak, lehet hogy akkor már össze is jöttünk volna? –kérdezte.

-          Ezt nem mondtam, csak azt hogy ha megcsókolsz akkor, lehet hogy nem utasítottalak volna vissza! Na de mindegy, hagyjuk!

-          Oké! –mosolygott, majd megpuszilt. –Jó éjt kicsim! –mosolygott.

-          Neked is! –mondtam. Nem sokkal később már mindketten aludtunk mint a bunda. 

19. fejezet

Dorka szemszöge

Másnap arra keltem, hogy kopogtatnak a szobánk ajtaján. Nem. Dörömbölnek.

-          Jövök már! –nyafogtam, majd kikászálódtam az ágyból. Amint kinyitottam az ajtót, Vani állt mögötte.

-          Júúúj Dorka nézd mit találtam!! –mondta mosolyogva.

-          Jó, mindjárt, csak rendbe teszem magam oké?

-          Jó, utána gyertek le!! –mosolygott. Visszamentem a fürdőbe, majd elkészültem és felkeltettem Zaynt is.

-          Kicsim, gyere kelj fel! –simítottam meg a karját.

-          Jó, 2 percet adj még! Kikészíted addig a ruhámat?

-          Persze! Mi vagyok én a csicskád? Na, kelj! –mondtam, majd otthagytam. Lementem a többiekhez.

-          Jó reggelt mindenkinek! –mondtam, majd leültem Vani mellé.

-          Na mondd mi az a jó dolog? –kérdeztem mosolyogva, mire elém tolt egy papírt. Rögtön olvasni kezdtem, majd egy idő után rájöttem, hogy az a MI papírunk amit 4 éve írtunk kb. de még néha most is beleírunk dolgokat. Az 1D-vel kapcsolatban is voltak dolgok. Eszter is leült mellénk, majd röhögve olvastuk a dolgokat. Nagy hülyeségek, az biztos, de mindegyikhez egy emlék fűződik.

-          Muti! –kapta ki Harry a kezemből a papírt, majd leült mellém. –Ez magyarul van?

-          Igen! Na add ide lefordítom. Lefordítottam, de az egyiknél el akadtam.

-          Mindegy ez nem fontos! –mondtam, majd tovább akartam menni, de a többiek erőltették. Amúgy Louival kapcsolatos.

-          Tomlinsonos beüléés!! –mondtam ki. A többiek kérdőn néztek ránk, de mi csak röhögtünk a lányokkal.

-          Ajj!! –mondta Eszter, és odament Louihoz hogy elmondja neki hogy mi az a Tomlinsonos beülés. Loui beült úgy, majd a srácok is megértették végre. Tovább olvastuk a lapot, majd a végén elsírtam magam.

-          Ajj ezek voltak a szép idők! –mondtam mosolyogva. –Mondjuk nem, mert ekkor még olyan kövér voltam. –mondtam, majd elhúztam a számat.

-          Tényleg? –néztek rám a srácok.

-          Aha! –mondtam. Megreggeliztünk, majd épphogy elmosogattam, csöngettek. Amikor kinyitottam az ajtót, Susan-t láttam, a gimis évfolyamtársamat.

-          Szia!!! –ugrottam a nyakába.

-          Szia Dorka! –ölelt meg. –De sokat változtál! –mosolygott.

-          Köszi! Gyönyörű vagy! –mondtam, majd behívtam. A lányok is sikítva rohantak hozzá.

-          Sziasztok csajok! –mosolygott, majd odajött hozzám.

-          Ők itt az 1d ugye? –kérdezte suttogva.

-          Igen! –mondtam, majd Susan mindenkinek köszönt.

-          Na és hogyhogy ti így együttlaktok? –kérdezte. Odamentem Zaynhez és megcsókoltam.

-          Így! –mosolyogtam.

-          Ó, értem. –mosolygott, majd adott egy öklöst. – Ügyes vagy kislány! –mondta, de ezt magyarul. Általában a csajokkal is magyarul beszélünk ha olyanról beszélünk amit nem akarunk hogy tudjanak a srácok.

-          Na és neked van valakid? –kérdeztem.

-          Igen, mindjárt jön ő is! –mondta, mire csöngettek.

-          Szia Matthew! –öleltem meg. Ő is évfolyam társam volt, és a gimiben hokizott. – Ti együtt? –mosolyogtam.

-          Igen! –mondta Matthew.

-          Gratu! –mondtuk a lányokkal.

-          Tudjátok mit kéne csinálni? –kérdezte Susan. –Bulit rendezni ma este, így 10-en! –mosolygott.

-          Ú az nagyon cool lenne! –mondta Harry. –Akkor csináljunk ma egy bulit.

-          Csajok! –mondta Vani. –Menjünk vásárolni! –mosolygott.

-          Oké, gyertek! –mondta Susan, majd beültünk a kocsijába, és elmentünk a plázába. Én csak egy színes pöttyös bikinit vettem, mert elterveztem hogy bikinibe leszek az este. Vani egy cuki kis egybe ruhát vett, Eszter egy laza sortot has villantós Peace-s pólóval, Susan pedig gy pánt nélküli fekete koktélruhát arany magas sarkúval. Azért azt meg kell jegyezni hogy Susan alapvetően kb. 180 centi, de azért felvesz magas sarkút. Nálam 15 centivel magasabb így is. Mindegy. Amint visszaértünk, a fiúk elmentek piát venni. Hát ma is befogok rúgni mint állat. Amíg a srácok odavoltak piáért, mi vettünk nasit, üccsit meg ilyeneket. Eljött az este. Beállítottuk a zenét, mindenki táncolni kezdett, meg zabálni, meg piálni. Szerencsére senki sem cigizik, nem bírnám elviselni se. Nem sokkal később igazán beindult a buli, kajacsatáztunk, ittunk mint állat. A negyedik whiskey-nél már nagyon beindult a buli. Nem sokkal később Harry fogta meg a kezem és a bejárati ajtóhoz kísért. Kimentünk a teraszra, majd megszólalt. Mindketten segg részegek voltunk, azt se tudtuk hol vagyunk, úgyhogy a történtekért nem vállalok felelősséget.

-          Beszélnünk kell! –mondta komolyan.

-          Beszéljünk! –mosolyogtam, majd kiszaladtam a kertbe, Harry meg utánam. Beszaladtam a ház mögé, csak úgy heccből, de sajnos utolért.

-          Állj meg így nem tudunk beszélni! –mondta kiskutyaszemekkel.

-          Oké, megálltam, most boldog vagy?

-          Igen! - mosolygott, majd közelebb lépett hozzám. Körülbelül 2 fejjel magasabb nálam.

-          Na mondd mit akartál mondani! –mosolyogtam.

-          Ezt! –mondta, majd átkarolta a derekamat és megcsókolt. Amikor elengedett, értetlenül néztem rá.

-          Öhhmm….Harry.

-          Igen? –mosolygott.

-          Ugye tudod hogy én Zaynnel járok? –kérdeztem.

-          Igen tudom, de már nem bírtam tovább magamba folytani. –mondta.

-          Mit? –kérdeztem.

-          Hogy szeretlek! –mondta. A lélegzetem is elakadt, úgy meglepődtem. Jó, mondjuk azt gondolhattam volna hogy nem csak heccből csókolt meg, de akkor is olyan váratlanul ért.

-          Te engem? –még mindig nem fogtam fel.

-          Tudom, nem számítottál erre, de ez van. –mondta. –Kérlek, utoljára még had csókoljalak meg! –mondta kiskutya szemekkel.

-          Jó! Utoljára! És ezt nem fogja megtudni senki. –röhögcséltem. Igazából azt sem tudtam hogy hol vagyok, de már annyira nem érdekelt. Harry kisimította az arcomból a hajamat, nekinyomott a falnak, átkarolta a derekamat, mire felszisszentem.

-          Mi az? –kérdezte.

-          Hideg a kezed! –mosolyogtam. Ő is elmosolyodott, majd megcsókolt. Nyelve utat tört a számban, 5 perc biztos volt. Amikor elengedett, visszaindultunk a házba.

-          Örülsz? –kérdeztem.

-          Igen. –mosolygott. Visszamentünk a buliba, majd legurítottam még néhány vodkát. Nem sokkal később Susannak szaltózni volt kedve, de nagyot tanyált, úgyhogy Matthew hazavitte. Mi még nagyban buliztunk, Zaynnel táncoltam. Jó, lehet retkes ribinek hívni, de mondtam, nem vállalok felelősséget a részegségem alatt csinált dolgokra. Egy lassú szám következett, mire Zayn átkarolta a derekamat, én meg vállára hajtottam a fejemet.

-          Ajj mindig is egy ilyenre vágytam. –mosolyogtam, majd ujjaimat övéire kulcsoltam.

-          Hát most megkaptad! –mosolygott, majd megcsókolt. Miközben csókolóztunk, Harryre pillantottam, aki mosolyogva bólintott egyet. Ah, örülök hogy nem haragszik. Még sokáig buliztunk, sokat ittunk, majd képszakadás. 

18. fejezet

Dorka szemszöge

Másnap reggel 10kor keltem fel, de Zayn nem volt már mellettem. Egy levelet találtam az ágyamon. Megnéztem, és ez állt benne: Ahhoz hogy megtalálj, követned kell az utasításokat! A következő levél ott lesz ahol mindennap kezded a napot. Zayn.

Júúj de jó, igazi kincskereső, és ha megtalálom a kincset, akkor nagyon boldog leszek. Ahol mindennap kezdem a napot, az a fürdő. Bementem a fürdőbe, majd megtaláltam a következő levelet is. Gondoltam ha már itt vagyok akkor gyorsan rendbe teszem magam. Amúgy ez állt a levélben: A következő útmutatót megtalálod a cuccainknál. Zayn.

Hmm…..gondolom az a gardrób lesz. Bementem a szobába, majd miközben kerestem a levelet, fel is öltöztem. Végre megvan: A következő papír annál lesz, akit nemrég kaptál tőlem és nagyon nagyon szereted. Zayn.

Ez csakis a Bellus lehet. De még őt is meg kell keresnem. Elkezdtem kiabálni a nevét, majd nem sokkal később meg is találtam. Egy cuki kis szalaggal volt a nyakába kötve a papír. Elvettem tőle, majd elolvastam: Már nincs sok hogy megtalálj…..általában Niallel és Harryvel szoktál itt lenni, és szereted ezt a helyet. Zayn.

A konyha! Más nem lehet. Bementem a konyhába, majd a sütő tetején volt a következő papír: Ügyes voltál kicsim, elérkeztél az utolsó papírhoz. Ahhoz hogy megtalálj, csak a bejárati ajtón kell kilépned. Zayn.  

Mosolyogva elindultam a kijárati ajtó felé, majd amint kiléptem, megláttam Zayn-t.

-          Szia! –öleltem meg mosolyogva.

-          Örülök hogy megtaláltál. –mosolygott.

-          Én is. Bellát mondjuk egy ideig hajkurászni kellett, de megérte. –mondtam, majd behúztam az ajtón.

-          Hali srácok! –mentem be a nappaliba, majd mindenkit felállítottam. –Gyertek ide! –mondtam, majd mindenki odajött hozzám és csináltunk egy naaaaaagy naaaaaagy ölelést. –Annyira hiányoztatok gyerekek féltem hogy sose látlak többé titeket. –mondtam.

-          A szívbajt hoztad ránk, főleg Zaynre, 3 napig hozzá se lehetett szólni. Különben robban. –mondta Harry.

-          Tényleg? –néztem kérdőn a többiekre, mire csak bólintottak. –Menjünk ki a standra gyerekeeek! –mondtam.

-          Rendben. –mondta Harry, majd felugrott a kanapéra és fütyült egyet. Így elérte hogy mindenki ráfigyeljen. .Szóval, a haditerv….mindenki felmegy, átöltözik gyorsan és negyed óra múlva itt találkozunk. Óra indul!! –mondta, mire mindannyian egy emberként elindultunk a lépcső felé. Gyorsan átöltöztünk, majd mire leértem már mindenki ott volt.

-          Indulás gyerekek. –jelentette ki Harry, majd elindultunk a kocsi felé, és beültünk!

-          Irány a strand! –kiáltottam el magam, mire a többiek is húúúúúú-ztak egy nagyot. Ajj annyira élveztem a társaságukat. A két bff-emét, akikkel régóta bffek vagyunk. Vanival amúgy is rokonok is vagyunk, mivel az anyukája az uncsitesóm, de ez bonyolult, szóval őt pelenkás korom óta ismerem, és mi uncsitesóknak is tartjuk egymást, Eszterrel meg általános óta ismerjük egymást. Meg ezzel az öt idiótával, akiket rettenetesen imádok, mindegyikőjüket külön-külön valamiért.  Végre megérkeztünk a strandra, de az utat végigtomboltuk, énekeltünk mint az őrültek. A srácok kiváltották nekünk a jegyeket, mi meg addig elrendezkedtünk. Letettük a plédeket, stb. Nem sokkal később megérkeztek a srácok is.

-          Ugorjuk együtt a medencébe lécci az olyan cuki! –mondta Vani!

-          Én benne vagyok uncsitesóm! –mondtam, majd pacsiztunk egyet. Mi nem tudunk úgy pacsizni, hogy nem nyújtsuk ki a nyelvünket, majd szorosan megöleltem.

-          Ti rokonok vagytok? –kérdezte furcsán Harry, meg a többiek is ránk néztek.

-          Ahha, az ő anyuja az én unokatesóm, de ez most nem lényeges, mi mindig uncsitesóknak tartottuk egymást ugye Vani? –kérdeztem.

-          Ühümm. –mosolygott.

-          Jó tudni! –röhögte el magát Zayn.

-          Na, ugorjunk! –mondta Vani, mire mindannyian kezet fogtunk, és 3-ra beleugrottunk a medencébe. Ahogy feljöttünk a víz alól, rögtön vízicsatázni kezdtünk. Én kimentem a medence szélére, majd futni kezdtem a srácok felé, ás hátulról átöleltem Harry-t, mire ő megfordult, és beledobott a vízbe. Imádom ezt a gyereket. Amint feljöttem Zayn karjában találtam magam. Megcsókoltam, majd lementünk a víz alá. Mindketten kinyitottuk a szemünket, majd én intettem neki és elúsztam.  A nap további részében is elvoltunk, hülyültünk. Délután a csajokkal kifeküdtünk napozni, a srácok meg hülyültek tovább a vízben.

-          Ajj csajok, majd el kéne valamikor menni egy csajos napra. Amikor csak mi vagyunk, nuku pasik! –mondta Eszter, majd pilótaszemcsije alól ránk nézett.

-          Ja! Jó ötlet. Menjünk el sétálni! –mondtam. Még intettem egyet Zaynnek, majd elindultunk. A csajokkal sétáltunk egy jó nagy kört, majd visszamentünk a srácokhoz.

-          Hol voltatok? –kérdezte Niall, majd megölelte Vanit.

-          Elmentünk sétálni. –mondtuk, majd leültünk közéjük. Már délután 5 óra volt.

-          Na Liam, gyere! –mondtam, majd felpattantam.

-          Hova? –kérdezte, majd felállt.

-          Elterveztem, hogy mindennap elmegyek egy emberrel futni. A múltkor voltam Zaynnel, most te jössz. –mondtam. – Na, gyere már! –mondtam, majd elkezdtem futni. Kétszer körbefutottuk a strandot.

-          Jó voltál. –adtam neki egy pacsit, majd visszaültünk a többiek mellé.

-          Együnk már valamit, kilyukad a gyomrom. –mondta Niall.

-          Oké, együnk! –mondta Zayn, majd elindultunk a gyorsbüféhez. –Én fizetek. –ajánlotta fel.

-          Nem, én fizetek! –mondta Harry. Amíg ezen elveszekedtek, Liam már ki is fizetett.

-          Srácok gyertek már, húztam el őket kézen fogva. Már Liam kifizette. –mondtam, majd leültem az asztalhoz. Amikor végeztünk, hazamentünk, majd fáradtan dőltünk be a házba. Este 8 volt. Elmentem zuhanyozni, majd bebújtam az ágyba. Amíg Zayn is lezuhanyozott csekkoltam a facebookomat meg a twitteremet. Visszaírtam az otthoniaknak, visszajelöltem, követtem mindenkit, majd kiléptem. Kinyomtam a gépem, majd belépett a szobába Zayn.

-          Gyere ide! –nyújtóztam, majd megöleltem.

-          Úgy örülök hogy így beilleszkedtetek hozzánk! –mosolygott. –Jó a viszonyod a srácokkal, és azt vettem észre hogy különösen Harryvel.

-          Igen, imádom azt a gyereket.

-          Örülök! –mosolygott.

-          Nagyon bírlak mindannyiótokat, de legjobban téged!- mondtam, majd megcsókoltam.

-          Én is bírlak mindannyiótokat, de legjobban téged a csajok közül! –mosolygott rám, majd megölelt.

-          Na, aludjunk! –mondtam, majd megöleltem, és elaludtam……<3  

17. fejezet

A mai napomnál nem volt, és nem is lesz rosszabb! Reggel Zayn hisztisen kelt, és egész nap olyan is maradt.

-          Jó reggelt kicsim! –mosolyogtam.

-          Szia! –mondta nyersen, majd kiment a fürdőbe, és rendbe tette magát. Amint visszajött, megpuszilt, majd lement a lépcsőn. Elkészültem, majd én is utánamentem.

-          Drágám, mért vagy ilyen nyers ma?

-          Nem vagyok nyers muszáj mindig kötekedni? –kérdezte.

-          Mi van? Kötekedni?

-          Bocsi kicsim, szar napom van! –mondta, majd megölelt.

-          Semmi baj! –mondtam, majd főzni kezdtem. Egész délelőtt főztem, majd ebéd után beültünk a nappaliba filmet nézni. Eddig rendben volt minden, este jöttek a gondok.

-          Kicsim, mikor festjük ki a szobád? –kérdeztem.

-          Majd kifestjük, ne kötekedj már folyton, én szobám!

-          Nyugodj már le eléggé félreismertelek ezek szerint ha ilyen idegbeteg vagy! –kiabáltam most már én is.

-          Mindig nyaggatsz, mindig szurkálódsz, igazuk volt az újságoknak, csak kihasználsz! –mondta. Elállt a lélegzetem is, majd könnybe lábadt a szemem.

-          Tényleg így gondolod? –mondtam. –Akkor szia! –mondtam félig sírva, majd felvettem a kabátomat és kiviharoztam a házból. Sírva elmentem a parkba, és leültem egy padra. Nem megyek vissza ma este, majd talán holnap reggel. Szerencsére elhoztam magammal a táskámat, úgyhogy vettem egy hotdogot egy árusnál, de a könnyeimtől alig bírtam megenni. Hogy vághat ilyeneket a fejemhez? Úgy éreztem vége mindennek. Ez már nekem is túl sok. Sírva elindultam, és sétálni kezdtem. Éjfélkor visszamentem a parkba és megpróbáltam aludni egy kicsit, de nem ment. Megint sétálni kezdtem, majd egy hatalmas ütést éreztem a fejemen, és már csak azt vettem észre, hogy összeesek a földön. Egy sátorban ébredtem, ami büdös halszagú volt. A fejem rettenetesen fájt, a kezemen bilincs volt, a lábam is meg volt kötözve, majd nem sokkal később egy alakot vettem észre.

-          Ki az? –kérdeztem, majd megláttam az elrablómat. Perrie volt az, Zayn exe! –Mi bajod van velem? –kérdeztem. Még sosem beszéltem és sosem találkoztam vele.

-          Elég sok bajom van veled drágaságom.

-          Tessék? Én nem ártottam neked!

-          Á, kicsit sem! Elvetted a barátomat.

-          De hiszen te dobtad!! –mondtam értetlenül.

-          Az lehet, de megbántam. Amikor először megláttam az újságban, hogy együtt vagytok, elfogott a féltékenység és tudtam hogy cselekednem kell. Kivártam a megfelelő pillanatot, amikor sérthető vagy, és végre eljött az én napom. Most, hogy 2 napig nem fog megtalálni, teljesen összeomlik, és majd én édesen visszacsalogatom magamhoz, és te meg repülsz! –mondta kiabálva. –Tökéletes terv nem? –kérdezte erőltetett mosollyal.

-          Nem! –mondtam. –Mégis mennyi ideig fogsz engem itt tartani?

-          Nem tudom, amíg jónak látom. 2 nap körülbelül. Amúgy is, nem illesz hozzá. Te olyan kis törékeny vagy. Most még nagy a szerelem, de hidd el majd megun téged! Na pá, aludj jól. –mondta, majd sátáni kacajjal kiment a sátorból. Egy kicsit aludtam, majd reggel amikor felkeltem, 2 kiflit találtam magam előtt. De kedves, kaját hoz, de a bilincset nem veszi le ugye? Valahogy csak megettem, majd tovább vártam hogy legyen már valami. A nap unalmasan telt, csak este jött megint kiflit adni. Hurrá. Este megpróbáltam egy kicsit aludni, de rengeteg mindenen gondolkoztam. Lehet hogy Perrie-nek sikerül visszahódítani Zayn-t? Ahh..nem tudok semmit.

Zayn szemszöge

Nem hiszem el! Teljesen kiakadtam. Dorka 2 napja nem jött haza, nem tudok róla semmit. Mély gondolataimat a csengő zavarta meg. Amikor kinyitottam, Perrie állt ott.

-          Hát te meg mit keresel itt? –kérdeztem.

-          Beszélnünk kell! –mondta. –Dorkáról.

-          Tudsz róla valamit? Jólvan?

-          Igen, visszament Magyarországra.

-          Tényleg? Utána megyek!

-          Ne, ne menj! –kapta el a karom, majd magához húzott és megcsókolt.

-          Eressz el! –löktem el magamtól.

-          Nem ment vissza! Jó helyen van! –mosolygott önelégült fejjel!

-          Mondd el hogy hol van de rögtön! –mondtam idegesen.

-          Nyugi baby, idővel megtudod! –mondta gonoszul nevetve, majd kiment a házból. Felhívtam a rendőrséget, majd mondtam, hogy keressék meg!

-          Nyugi haver, meglesz! –veregette meg a vállamat Harry.

-          És mi van ha már nem is él? –kérdeztem szomorúan, idegesen járkálva a lakásban.

-          Ne hülyéskedj biztos hogy jól van, ne aggódj! –mondta Louis.

-          Remélem!

-          Én is! –ölelt meg Vani. –Úgy aggódom érte.

A délután hátra lévő részében idegesen járkáltam a házban, majd vártam hogy csörögjön a telefon. Nem sokkal később csöngettek. Azt hittem megint Perrie az. De nem ő volt, hanem a rendőrség. Amikor kinyitottam az ajtót, bejöttek, és Dorka is velük volt.

-          Kicsim! –mondtam, majd szorosan magamhoz húztam. Megöleltem, majd végigéztem rajta. A ruhája tiszta kosz volt, a haja kócos, a sminkje lefojt, de örültem, hogy láthattam.

-          Köszönöm uraim, hogy segítettek nekünk! –mondtam mosolyogva.

-          Ugyan, ez a munkánk része. –mondták, majd elmentek.

-          Tudod mennyire izgultunk érted? –ölelték meg a lányok is, meg a srácok is.

-          Higgyétek el, én is féltem. –mondta. –Ha nem bánjátok, felmegyek, rendbe teszem magam. –mondta, majd felment.

-          Ajj úgy örülök hogy megvan. –ültem le mosolyogva. De még bocsánatot kell kérnem a viselkedésemért. Rettentően bunkó voltam vele. Megérdemelném ha nem szólna hozzám többé, de azért remélem megbocsájt. Fél órával később lejött, majd eltűnt a konyhában. Egy brit zászlós has ki pólós felső, és egy rövid farmersort volt rajta. Utána mentem. Ideje megbeszélni a dolgokat. Épp egy szendvicset csinált magának.

-          Kicsim! Beszélnünk kell!  

-          Mondd! –mondta szomorúan, de nem nézett a szemembe.

-          Ne haragudj rám, ahogy a múltkor viselkedtem, rettenetesen rossz kedvem volt, nagyon fájt az orrom.

-          Zayn! Olyan dolgokat vágtál a fejemhez amik nem is igazak!

-          Tudom! És nagyon sajnálom!

-          Nagyon szomorú voltam, a parkban aludtam el sírva egy padon! Elraboltak, 2 napig 2 kiflit ettem, azt hittem ott maradok örökre! –mondta, majd otthagyott, és felszaladt az emeletre. Elb*sztam mindent! Nem hiszem el, hogy tehettem ilyet vele? Utánamentem, de hallottam ahogy Harry megjegyzi: Balhé van! Balhé az van mostanság! Jó sok! Kopogtam az ajtón, de nem nyitotta ki. Az ajtón át hallottam hogy sír. Megszakad a szívem.

-          Engedj be Dorka! –mondtam, majd nem sokkal később kattant a zár, és kinyílt az ajtó. Ott ált az ajtómban, lehajtott fejjel, teljesen magába roskadva, sírva. Esküszöm meg tudtam volna ölni magam.

-          Kicsim, kérlek bocsáss meg!

-          Nem tudom Zayn…..nagyon megbántottál.

-          Tudom! –simítottam meg a karját.

-          Mit kell tennem hogy megbocsájts? –kérdeztem.

-          Ígérd meg hogy soha többé nem mondasz ilyet!

-          Esküszöm az életemre! –mondtam halál komolyan. Azt is bevállaltam volna, hogy nyírja le a fejemet kopaszra csak hogy megbocsájtson.

-          Biztos? –nézett fel rám.

-          Esküszöm!! –mondtam, de alig bírtam beszélni mert a sírógörcs kerülgetett. Elmosolyodott, majd megölelt.

-          Akkor jó! –mosolygott. Én is elmosolyodtam, majd óvatosan magamhoz húztam és megcsókoltam. –De tudd hogy még nem szenvedtem ennyit senki miatt. –mondta, majd mellkasomba temette a fejét.

-          Tudom! Szeretlek nagyon, és ugye tudod hogy nem gondoltam komolyan.

-          Nem, nem tudom! Én akkor elhittem hogy ezt gondolod.

-          Gyere! –mondtam, majd behúztam a szobámba és leültettem az ágyamra. –Én akkor semmit nem gondoltam komolyan! Sose mondanék neked ilyeneket.

-          Tényleg? –kérdezte csillogó szemmel. 

-          Persze! –mondtam.

-          Azt éreztem hogy vége mindennek!

-          Hidd el én is. –mondtam szomorúan.

-          Amúgy úgy volt hogy sétáltam és leütöttek. Egy büdös sátorban találtam magam, és akkor megjelent Perrie és beavatott a tervébe, hogy majd elhódít téged.

-          Tudom, ide is jött és megcsókolt. –mondtam, mire Dorka nagy kimeresztett szemekkel nézett rám. –De nem jelentett semmit! –mentettem a menthetőt.

-          Szerencséd van! –mosolygott. Beállt a kínos csend amit utálok, de nagyon! Ránéztem Dorkára, majd a szájára, utána megint a szemébe és óvatosan megcsókoltam. Óvatosan ölembe vettem, ő meg átkarolta a nyakamat.

-          Menjünk le, éhen halok! - mondta amikor elengedtem. Elnevettem magam, majd elengedtem. Lementünk a lépcsőn, majd én beültem a többiekhez, ő meg elment a szendvicséért.

-          Minden oké haver? –kérdezte Harry.

-          Igen, minden oké, megbeszéltük a dolgokat. –mosolyogtam, majd az ölembe ültettem Dorkát.

-          Ú, most jut eszembe Bellussal mi van? –kérdezte, majd beleharapott a szendvicsbe.

-          Itt van! - mutatta meg neki Vani, mert nála volt.

-          Rendben van! –mosolygott Dorka, majd tovább ette a szendvicset. A srácok betettek egy filmet, én meg mosolyogva néztem az én kis tündérkémet. Úgy örülök hogy megvan, nem haragszik már rám. Amikor végzett a szendviccsel kikászálódott az ölemből, majd elmosta a tányért. Amikor visszajött, megint beleült az ölembe, majd mellkasomra hajtotta a fejét.

-          Ajj nem vágyom másra csak hogy aludjak! –nyafogta miközben megölelt.

-          Akkor menj fel aludni kicsim! –súgtam a fülébe.

-          Te nem jössz? –kérdezte.

-          Menjek? –kérdeztem.

-          Igen! –pattant fel, majd engem is felhúzott. Felszaladtunk a lépcsőn, majd amikor bementünk a szobámba, leültem, és az ölembe vettem. Hosszasan megcsókoltam, majd átöleltem. Kezét simogattam, majd rákulcsoltam az ujjam az övére.  

-          Zayn!

-          Hm? –kérdeztem.

-          Igaz amit Perrie mondott? –kérdezte.

-          Halljam milyen baromságokkal tömte tele a fejedet? –kérdeztem.

-          Hogy majd nemsoká úgyis megunsz, és akkor ő visszaédesgeti magát hozzád…..

-          Jó tanács! Ne higgy neki! És le is akarom már zárni ezt az egész ügyet! –mondtam.

-          Rendben! –mosolygott. –Én is! Na aludjunk! –mondta, majd felpattant az ölemből, felugrott az ágyba és betakarózott.

-          Húú de jó meleg….- mondta, én meg bebújtam mellé.

-          Így még jobb! –mosolygott és megcsókolt. Már este 10 volt, úgyhogy nem sokkal később elaludtunk.