63. fejezet

*Majdnem 3 hónappal később*

Az elmúlt három hónapban minden nap hívott Zayn, de nem vettem fel és minden este beszéltem Eleanorral. Ha minden igaz, 1 héten belül meg fogok szülni. Az orvosom azt mondta legalábbis. De már nagyon várom hogy megszüljek. Sokszor rugdos a kicsi és már nagyon fáj a hátam. De mindegy. Ééés amíg nem voltam otthon Eszter összejött Hazzával, Niall pedig Vanivaaal. De örülök nekik *-*. Amúgy megemésztettem a dolgot, így azon gondolkodtam, hogy felhívom Zaynt. Olyan dél körül tárcsázni kezdtem a számát. Kicsöngött…..

*Zayn szemszöge*

Majdnem 3 hónapja ment el Dorka. Nagyon hiányzik és még mindig szeretem. Minden nap hívom de mindig kinyomja. Nem  tudom hogy mi van vele és hol van. Csak azt tudom hogy rettenetesen hiányzik.

Épp a srácokkal tv-ztünk a nappaliban, amikor a telefonom csörögni kezdett. Szomorúan kivettem a zsebemből, majd amikor megláttam, hogy ki hívott, a lélegzetem is elállt.

-           Dorka az! –kiáltottam fel.

-           Mi? –mondta Lou.

-           Várj beszélek vele. –mondtam, majd felszaladtam a szobámba és fogadtam a hívást.

-           Szia Zayn! –szólt bele angyali hangján.

-           Szia kincsem. Hol vagy? Mért mentél el? Tudod mennyire hiányzol? Mért hagytál itt? –ültem le az ágyamra.

-           Azt még nem akarom elmondani. Tudod te hogy mért mentem el. Amiket a fejemhez vágtál azok valami borzasztóak voltak. Zayn, ilyet sose hittem hogy kimondasz.

-           Sajnálom, véletlen volt, csak ideges voltam. Sosem mondanék ilyeneket neked mert szeretlek. Mikor jössz haza?

-           Nem tudom.

-           Ugye megbocsájtasz? –kérdeztem visszafojtott hangon.

-           Majd még gondolkozok rajta. Hogy vagy? –kérdezte.

-           Rosszul. Nagyon hiányzol és nagyon szeretnélek látni. Szeretném ha hazajönnél. És te, szívem? –kérdeztem.  

-           Én nem tudom hogy mit érzek most. Majd lehet hogy beszélünk még, nem tudom. De most megyek. Szia Zayn.

-           Jólvan. Szia! Mondtam, majd leraktam a telefont.

-           Beszéltem Dorkával! –rohantam le a lépcsőn vigyorogva.

-           Mi mondott?

-           Semmit. Hogy hogy vagyok meg leszidott. Meg hogy beszélünk.

-           Zayn van valami amit el kell mondanom. –mondta El majd rám nézett. –Szereted Dorkát?

-           Igen, mindennél jobban.

-           Ajj megígértem hogy nem mondom el….mindegy. Szóval én ebben a három hónapban minden este beszéltem vele és azt is tudom hogy hol van.

-           Mi? És mért nem szóltál?

-           Mert az orromra kötötte hogy ne szóljak senkinek se. De itt a lakcím. Menj el Zayn és hozd haza. –mosolygott El, majd a kezembe nyomott egy cetlit. Vigyorogva megköszöntem majd megöleltem, majd gyorsan elmentem a kocsimmal a reptérre. Becsekkoltam, majd felszálltam arra a repcsire ami leghamarabb odaér Magyarországra. Amint elindultunk, nem sokkal később elaludtam.

*2 órával később*

-A repülő perceken belül leszáll, kérjük foglalják el helyeiket és kössék be öveiket. –mondta be egy gépies hang. Szemeim azonnal kipattantak, majd izgatottan vártam a leszállást. Amint leszálltam, megkerestem a táskám, majd fogtam egy taxit. Odanyújtottam neki azt az elnyűtt papírt, majd elindultunk. Röpke 20 perc alatt odaértünk. Kifizettem a szállítást, majd megálltam a ház előtt. Nem volt kerítése, így gyorsan az ajtóhoz mentem és becsöngettem.

- Kinyitom nagyi! –hallottam a kis szerelmem hangját. Amint kinyitotta és meg látta hogy ki vagyok, becsapta az ajtót. Fél perc múlva megint kinyitotta.

-           Zayn te hogy kerülsz ide? –kérdezte.

-           El ideadta a papírt! –mosolyogtam.

-           Ajj azt mondta nem fogja. –morogta az orra alatt, majd beengedett. Karon ragadott, majd felmentünk a szobájába.

-           Hallgatlak! –ült le az ágyára.

-           Figyelj nagyon szeretlek és nagyon hiányzol és nem akarlak elveszíteni! Az egy hülyeség volt, csak kicsúszott a számon. Nem gondoltam komolyan.

-           Oké. –fújta ki a levegőt, majd odajött hozzám. –Az orvos azt mondta akármikor megszülhetek. –vigyorgott.

-           Az nagyon jó! Akár most is?

-           Igen Zayn akár most is! –nevetett, majd megölelt. –Hiányoztál.

-           Te is nekem, nem is tudod mennyire. –mondtam, majd szorosan magamhoz húztam. Elhúzódtam tőle, majd ajkaira néztem. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Istenem. 3 hónap után mennyire hiányzott a csókja. Isteni volt. Alig hogy megcsókoltam, elhúzódott tőlem, majd széles vigyorra húzódott a szája. Közelebb hajolt hozzám, majd a nyakamat kezdte el puszilgatni.

-           Hiányoztam?

-           Nagyon.

-           Okés! –mondta, miközben a combomat simogatta. –Te is kibaszottul hiányoztál nekem. –mondta, majd megharapta a fülcimpámat, mire felnyögtem.

-           Kincsem! –mondtam, mire kuncogva elhúzódott tőlem és megcsókolt. Nyelvét a számba tuszkolta, ami felkeltette az összes érzékeimet. A testemet melegség járta át, és boldogság uralkodott rajtam. Kezeimet a fenekére vittem, majd belemarkoltam. Vagy 10 percig biztos faltuk egymást, majd lassan elhúzódott tőlem. Rám mosolygott, majd megfogta a kezem és az ágy felé húzott. Lefeküdt az ágyra, majd engem is maga után húzott. Fölé hajoltam, majd ajkaimat az övéire tapasztottam megint és intenzív csókolózásba kezdtünk. Nagyon hiányzott már ez. Kezeimet végighúztam oldalán, majd combját kezdtem el simogatni. Ő a vagy a hátamat, vagy a tarkómat, vagy a hasamat simogatta, ami nagyon jó érzés volt.

-           Szeretlek! –váltam el tőle hosszú idő után.

-           Én is! –mosolygott, majd végignézett rajtam. –Megcsaltál?

-           Nem. Dehogyis. Egyszer sem. Szerinted ha megcsaltalak volna most itt lennék? –kérdeztem nevetve, miközben az arcát simogattam.

-           Jó oké! Én se téged nyugi! –kuncogott, majd magához húzott és megölelt.

-           Annyira örülök hogy kibékültünk. –motyogtam puha hajába, majd nyomtam a fejére egy puszit.

-           Én is. De még nem felejtettem el mindent. –kuncogott.

-           Szívatni fogsz? –néztem rá szenvedő fejjel.

-           Aha! –nevetett fel.

-           Ajj jó oké de csak azért engedem meg mert megérdemlem. –nevettem fel én is.

-           A többiek hiányoltak? –kérdezte miközben a hajamat igazgatta.

-           Igen, mindenki szomorú volt.

-           Zayn, nem tudom mit tegyünk. Vagyis….úgy érzem hogy hamarosan szülni fogok.

-           Honnan veszed? –néztem rá szemöldök ráncolva.

-           Női megérzés. –mosolygott.

-           Ja oké. Akkor még ma este hazamegyünk. –mondtam. –Éhes vagyok. –mondtam.

-           Én is. Menjünk le enni. –fogta meg a kezem, majd felhúzott az ágyról. Még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, megfordítottam, az ajtónak toltam majd megcsókoltam. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd eltol magától.

-           Menjünk cica! –kulcsolta össze ujjainkat, majd kiléptünk az ajtón és lementünk a lépcsőn.

-           Nagyi, Zayn eljött hozzám! –vigyorgott, majd megpuszilt.

-           Ó és kibékültetek? Zayn ha még egyszer haza kell jönnie a drága kicsikémnek miattad, nagyon megjárod.

-            Értettem! –mondtam, de Dorkával már alig bírtuk visszatartani a röhögést.

*Dorka szemszöge*

Hoztam magunknak kaját, majd enni kezdtünk. Most a szokásosnál többet ettem, de nem baj ha éhes a kicsi.

-           Zayn én már pár dolgot meg vettem a kicsinek. Vagyis csak néhány ruhát.

-           Okés, akkor ebéd után elmegyünk és bevásárolunk neki mindent oké?

-           Jó, de hogy megyünk haza a kisággyal a nyakunkban? –kérdeztem.

-           Azt nem veszünk neki. Csak bébihordót meg ruhákat. –mosolygott.

-           Ja okés! –nevettem fel, majd elmostam a tányérjainkat és útnak indultunk. Kézen fogva sétáltunk a plázáig, ami 10 percre van a nagyiék házától. Bementünk egy csomó bababoltba, és vettük neki cuki ruácskákat, kiscipőt, sapkát, játékokat meg bébihordót. Zayn be akart menni egy sex shopba, de szerencsére lebeszéltem a dologról . Szép is lett volna babacuccokal a sex shopba menni xd. Amint hazaértünk, felszaladtunk az emeletre, majd amíg én a cuccomat a bőröndbe hajigáltam, Zayn nézett repülőt.

-           Zayni én készen vagyok! –mondtam.

-           Ezt nem akarod elrakni? –mutatta fel az egyik melltartómat.

-           Add ide! –ugrottam az ágyra, de ahelyett hogy odaadta volna, maga alá húzott és megcsókolt.

-           Fél óra és megy a repcsi! –suttogott amikor elengedett.

-           Hülyegyerek akkor induljunk. –másztam le róla, majd beledobtam a melltartóm a bőröndömbe és gyorsan hívtam egy taxit. Elbúcsúztunk a nagyiméktól, majd a reptérre vitettük magunkat. Ott gyorsan becsekkoltunk, majd felszálltunk.

-           Na én alszok! –mondtam, majd becsatoltam magam.

-           Ne már! Legyél velem! –nyafogott.

-           Nem nem! Álmos vagyok! –mondtam, majd összekulcsoltam a kezünket és elaludtam.

*2 órával később*

-           Kelj vagy itt maradsz cica! –súgta Zayni a fülembe, majd simogatni kezdte a hasamat.

-           Jó oké, mindjárt! –mondtam, majd 1 perc múlva felkeltem és vártam a leszállást. Amint leszálltunk, és a cuccainkat vártam amíg Zayn hívott egy taxit. A taxi gyorsan haza röpített minket, majd Zayni kifizette a fuvart és kipakoltunk a taxiból.

-           Szerinted mit fognak szólni? –kérdeztem miután csöngettem. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, és Eleanor sikítva a nyakamba ugrott.

-           Ezt! –nevetett Zayni. Bementünk, majd mindenkit 2x szorosan megöleltem.

-           Olyan jó itthon lenni újra! –mondtam, majd letöröltem a könnyeimet. Beszélgettem egy fél órát a srácokkal, de utána karon ragadtam Esztert és Vanit, majd felszaladtunk a lépcsőn.

-           Te és Harry? Te és Niall? –vigyorogtam.

-           Igeen! –nevettek.

-           Hogy jöttetek össze? –néztem Eszterre.

-           Hát ugye amikor volt az a nagy buli akkor Hazzával kellet aludnom. És tökre megismertük egymást, egy csomót beszélgettünk és egy csók is elcsattant. De utána neki is lett csaja meg nekem is pasim, úgyhogy nem törődtünk az egésszel. De amikor szakítottak, meg mi is, akkor átjött és elhívott randizni, én meg persze elmentem vele, és a randi után egy héttel összejöttünk.

-           Az úgy okéé! De hogy szakítottak?

-           Lilien megcsalta. Ráadásul Vani exével! –mondta Eszter.

-           De nem is baj, legalább Niallerrel lehetek! –vigyorgott.

-           És ti hogy jöttetek össze? –vontam kérdőre Vanit.

-           Hát ugye Nancyvel szakítottak, mert már nem voltak szerelmesek, és akkor egyik nap összefutottam vele a boltban és addig nem engedett el amíg nem mentem el vele randira. De nem is bánom. Amikor először összejöttünk, akkor én csak rajongtam érte, de most már tiszta szívemből szeretem. –kuncogott.

-           Nagyon örülök nektek! –nevettem, majd sikítva a nyakukba ugrottam.

-           És ti Zaynnel?

-           Hát ugye El megadta neki a címem, és ez a hülye eljött értem, én nekem meg annyira hiányzott, hogy megbocsájtottam neki. –nevettem, miközben lementünk a lépcsőn. Odasündörögtem Zaynihez, majd megöleltem.

-           Alig hiszem el, hogy itt vagy velem. –mosolygott, majd nyomott egy puszit a fejemre.

-           Hát pedig hidd el, mert megyünk enni, fürdeni és aludni. –nevettem. Mivel a többiek már ettek, így ketten bementünk a konyhába, majd megettünk egy-egy szendvicset. Utána felrohantunk az emeletre a cuccunkkal, majd bementünk a zuhanyzóba. Levettük egymásról a ruhákat, majd vigyorogva néztünk végig egymáson. Beálltunk a zuhany alá, majd csókolózva zuhanyozni kezdtünk. Amint végeztünk, gyorsan fogat mostunk, majd bementünk a szobába.

-           Aludhatok veled? –nézett rám kiskutyaszemekkel.

-           Persze! –nevettem, majd magammal húztam az ágyba. Még egy 10 percig beszélgettünk és csókolóztunk, majd VÉGRE Zayni karjaiban elnyomott az álom. 

*Hajnali 5kor*

Már egy ideje forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni, amikor a hasam görcsölni kezdett és valami vizeset éreztem magam alatt. Beindult a szülés.

-           Zayyn kelj fel elfojt a magzatvíííz!! –kiáltottam fel.

-           Mi? –ült fel, majd leesett az ágyról. Halkan felnevettem, majd megint görcsölni kezdett a hasam. –Zayn kapkodd már magad itt szülök meeeg! –kiabáltam, miközben felöltözött.

-           Oké kicsim, gyere! –mondta, majd felkapott a karjába és leszaladt velem a földszintre. Kislattyogtam a kocsihoz, amíg Zayn bezárta az ajtót és felvette a cipőjét. Valahogy betuszkoltam magam a kocsiba, majd szétterültem a hátsó ülésen.

-           Zayn taposs bele!!! –kiabáltam.

-           Jó indulok! –mondta, majd elindultunk. Kb. 120-szal mentünk a kórház felé, majd amikor odaértünk kivett a kocsiból, majd berohant velem a kórházba.

-           Jó napot a barátnőmnél megindult a szüléés! –mondta Zayn a recepciósnak, majd pár perccel később hoztak egy hordágyat és ráfektettek. Zayn kezét szorosan fogtam, amit szóvá is tett.

-           Aaau kicsim a kezemet eltöröd! –nyavalygott.

-           Leszarom Zayn én meg szülök! –kiabáltam, majd nyüszíteni kezdtem.

-           Na jó, akkor maga vegye fel ezt a ruhát és jöjjön utánunk! –adott Zayn kezébe a nővérke egy ruhát.

*Zayn szemszöge*  

Amint felvettem azt a zöld göncöt befutottam a szülész szobába. Alig hiszem el hogy perceken belül megszületik a kislányom.

-           Zayyyn nagyon fáááj! –nyafogott Dorka.

-           Nyugalom, már adtunk be neki fájdalom csillapítót, hamarosan jobban lesz! –mondta. Az orvosok is felkészültek, majd megindították a szülést.

-           Jó most nyomjon egy nagyot és jó lesz! –mondta az orvos Dorkának, aki már halálra szorította a kezemet.

-           Nyomj kicsim!! –mondtam, majd pár perccel később felsírt a kicsi.

-           Elvágja a köldökzsinórt? –kérdezte tőlem az orvos.

-           Hát….öhm!

-           Zayn vágd már el azt a szart! –kiabált rám Dorka. Miután elvágtam, a nővér gyorsan bebugyolálta a kicsit majd elvitte megfürdetni. Amíg fürdették a kicsit, kitöltöttük a papírokat.

-           Mi a kicsi neve? –kérdezte a nővér.

-           Mia Damita Malik. –vigyorogtam Dorkára, mire ő is elmosolyodott majd nyomott egy puszit a számra. A nővér belépett a kicsivel a kezében, majd hozzám lépett.

-           Tudja hogy kell fogni?

-           Volt két húgom. –mosolyodtam el, majd elvettem a nővértől a kicsit és megfogtam. Olyan csodás érzés volt a kislányomat a kezeim között tartani. És olyan aranyos volt. Rámosolyogtam, majd nyomtam egy puszit a fejére.

-           Úúú add ide! –vigyorgott Dorka, mire odaadtam neki. A kezébe fogta, majd gyönyörködve figyelte. Volt egy kis barna haja a feje tetején, és kíváncsian pislogott ránk.

-           Mi vagyunk a szüleid kicsikém. –mosolygott rá Dorka, majd nyomott egy puszit a fejére. Még pár percig velünk volt, majd a nővér elvitte és inkubátorba tette.

-           Kicsim, én hazamegyek, de minden nap meglátogatlak titeket jó? –mosolygott Zayn.

-           Jó, oké, szia szerelmem.

-           Szia kicsim! –mondtam, majd megcsókoltam.

*Zayn szemszöge*

Vigyorogva mentem le a kocsihoz, majd bepattantam és hívni kezdtem anyumat.

-           Szia anya! –szóltam a telefonba.

-           Hm..szia kicsim. Mi történt.

-           Megszületett a kislányom! –mondtam a telefonba.

-           Mi? Mikor? Júúj gratulálok. –élénkült fel anya.

-           Most, nemrég. Dorka és a kicsi is nagyon jól vannak. Köszönjük.

-           Mikor jöttök el hozzánk?

-           Amint kiengedik őket. Szerintem 1 hét múlva elmegyünk.

-           Okés, nagyon várunk titeket és nagyon örülünk.

-           Oké, köszönjük. Na de nem zavarlak, aludj tovább nyugodtan és majd mondd el a lányoknak is. –nevettem fel.

-           Oké! Szia kicsim!

-           Szia anya! –mondtam, majd letettem a telefont és elindultam haza. Otthon ledőltem az ágyra, majd nem sokkal késpbb mosolyogva elaludtam.     

62. fejezet

Amikor kinyitottam a szemeimet, már tudtam, hogy ez a nap nem az enyém lesz. Felültem, majd megláttam hogy Zayn nincs mellettem. Bevánszorogtam a fürdőszobába, majd 10 perc alatt összekaptam magam. 11 óra volt.

-           Sziasztok! –mentem le a lépcsőn. – A srácok? –néztem Dan-re.

-           Interjún, gyere nézzük őket. –mondta, én meg leültem mellé. Már javában ment a műsor, szóval figyeltem a srácokat.

Alan(műsorvezető): Kinek van barátnője? – kérdezte, mire mint a kisiskolások, mind feltették a kezüket.

Alan: Óóó az jó. Niall a te barátnődről nem hallottunk még sokat.

Niall: Igen. Nancy a neve és nagyon aranyos lány. Imádnivaló. –vigyorgott a szöszi.

Alan: És Harry?

Harry: Az én barátnőmet Liliennek hívják és szeretem. 

Alan: Tökéletes. Nagyon örülök hogy eljöttetek, remélem beszélünk még. Sziasztok srácok! –köszönt el Alan, majd a fiúk is elbúcsúztak mindenkitől.

-           Mikor érnek haza? –kérdezte Lil.

-           10 perc azt írta Liam. –vigyorgott Dani.

-           Ok addig én megreggelizek. Jöttök? –kérdeztem.

-           A-a, mi már ettünk.

-           Oké! –mondtam, majd gyorsba csináltam magamnak egy kis tojásrántottát. Eddig minden okés volt. Amikor a srácok megérkeztek még nagyban ettem a tojásrántottámat.

-           Szia kicsim! –jött oda Zayn majd nyomott egy puszit a fejemre.

-           Hagyjál. –húzódtam arrébb.

-           Kicsim ne hisztizz ma is kérlek!

-           Hagyjál már Zayn! Elegem van. Legalább a baba miatt ne veszekedjünk ma! –kiabáltam.

-           Hát nekem is kurvára elegem van már mindenből. Elegem van a hisztijeidből. Mindent megteszek hogy a kedvedben járjak, de már néha bennem is felmegy a pumpa. Elegem van belőled és elegem van a gyerekből is. Még meg sem született de már most csak a baj van vele. Hülyeség volt belevágnunk ebbe az egész babaprojektbe. –kiabált. Amint abbahagyta a monológját idegesen a hajába túrt, majd felkapta a kocsi kulcsát és kiviharzott a lakásból. Egy percig hitetlenül meredtem magam elé, majd végignéztem a többieken, akik szomorúan és tétlenül néztek maguk elé. Könnyek gyűltek a szemembe, majd felszaladtam az emeletre. Sírva berontottam a szobánkba, majd elővettem az ágy alól a bőröndömet és az összes ruhámat belerámoltam. A kisdobozomban még volt annyi pénz, hogy a repülőre elég legyen. Már indultam volna el amikor Eleanor benyitott a szobámba.

-           Hova készülsz szivi? –kérdezte majd amikor meglátta kisírt szemeimet, elkomorodott. –Mi van? Tényleg elmész?

-           Igen Eleanor. Sajnálom. Szeretnék elmondani neked valamit. Csak veled akarom a kapcsolatot tartani. Kérlek ne mond el senkinek se hogy hol leszek. A nagyimnál leszek mert nem akarom anyám „na én megmondtam” dumáját hallgatni. Szeretlek titeket, remélem hogy még találkozunk de nekem idő kell. És kérlek. Minden este hívj fel, de úgy hogy a többiek ne tudják hogy kivel beszélsz. Itt a nagyim címe. –mondtam, majd kezébe nyomtam egy papír cetlit.

-           Biztos hogy meggondoltad ezt? –kérdezte komoly arccal.

-           Igen, biztos. –mondtam. –A többiek hol vannak?

-           Állatkertbe mentek, Zayn meg biztos valahol bóklászik.

-           Oké. Még van fél órám, addig megírom a búcsúlevelemet. –mondtam, majd kezembe vettem egy papírt és egy tollat majd írni kezdtem.

„ Sziasztok gyerekek. Mire ezt a levelet olvassátok én már rég a repülőn fogok ülni messze tőletek. Nagyon sajnálom hogy így kellett ennek lennie, hiszen én az egész jövőmet veletek terveztem el. Nagyon fogtok hiányozni, és sosem foglak elfelejteni titeket.

Niall: Köszönök mindent. Köszönöm, hogy megértettél és nem akadtál ki rám amikor leordítottam a fejed. Köszönöm hogy még ha egy kis időre is de boldoggá tetted a barátnőmet. Vigyázz nagyon Nancy-re és sose engedd el. Szeretlek.

Harry: Köszönök mindent. Köszönöm azt a sok hülyéskedést, azt a sok emléket. Köszönöm hogy mindig mellettem álltál és hogy megbízhattam benned. Vigyázz nagyon Lilien-re és ne engedd el. Szeretlek.

Liam: Köszönök mindent. Köszönöm hogy mindig számíthattam rád és hogy amikor nem voltam itthon akkor megpróbáltad kordában tartani a fiúkat. Köszönöm hogy mindig te voltál a legjózanabb és együtt el tudtuk rendezni a többieket. Vigyázz nagyon Danielle-re és sose engedd el. Szeretlek.

Louis: Köszönök mindent. Te mindig mindenben mellettem álltál, bátyámként óvtál és szerettél. Nagyon köszönöm hogy megvigasztaltál és amikor úgy jött akkor Zayn-t helyettem is kupán vágtad. Köszönöm hogy annyiszor mosolyt csaltál az arcomra és hogy annyiszor megröhögtettél még a legrosszabb napjaimon is. Vigyázz nagyon Eleanor-ra, és sose engedd el. Szeretlek.

És végül Zayn: Köszönöm neked azt a sok csodás pillanatot amit okoztál nekem. Köszönöm azt a rengeteg emléket és azt a sok törődést amit kaptam tőled. Lehet hogy még egyszer összehoz minket a sors, de nekem idő kell. Ha mégsem, azért majd jelzek hogyha megszületett a kicsi. Ne őrlődj miattam. Elmondtad hogy eleged van belőlem, oké elfogadom. De azért remélem nem felejtesz el. Szeretlek.

Lányok: Köszönöm nektek azt a sok lelkizős beszélgetést, a sok törődést, sose foglak elfelejteni titeket. A sok együtt töltött napokat/heteket képtelenség lenne elfelejteni. Nagyon fogtok hiányozni. Szeretlek titeket.

Srácok! További sok sikert kívánok nektek és a bandának, remélem sok koncertet adtok még és még sokáig a topon maradtok. Nagyon szeressétek egymást és tartsatok össze nélkülem is. További sok sikert kívánok nektek és sosem foglak elfelejteni titeket.

Puszillak titeket: Dorka xx

Amint megírtam a levelet átolvastam. A könnyeim eláztatták a papírt, de szerencsére nem mosták el a sorokat. Beletettem egy borítékba és kimentem a szobámból. Lementem a konyhába, majd odaadtam Eleanornak a levelet.

-           Sajnálom hogy nektek lányoknak nem tudtam külön írni csak mindjárt megy a repülőm. De azért tudd hogy nagyon szeretlek! Minden este hívj. Szeretném tudni mi újság itt. –mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.

-           Semmi gond. Én is nagyon szeretlek! Hiányozni fogsz. Rendben. Gyere kiviszlek a reptérre. –mondta. Beültünk Lou kocsijába, majd elindultunk a repülőtérre. Amint kiszálltunk a kocsiból, láttam hogy El-nek könnybe lábad a szeme.

-           Jaj El ne sírj nem halok meg! Beszélünk még nyugi! –mondtam, majd magamhoz húztam.

-           De annyira nem akarom hogy elmenj. –mondta.

-           Sajnálom, de nekem idő kell. Amiket Zayn ma a fejemhez vágott az…. –kezdtem bele de nem tudtam befejezni, mert megint könnyek gyűltek a szemembe. –Hívj este. –mondtam, mire bólintott egy aprót. Kirángattuk a bőröndömet a kocsiból, majd bementünk a becsekkoláshoz. Amikor egy gépies hang bemondta, hogy 10 perc múlva felszáll a gép, elkezdtünk búcsúzkodni.

-           Szia Eleanor. Vigyázz magadra, hívj este és mindennap beszélünk. De mondom ne mondj senkinek se semmit. Szeretlek titeket, hiányozni fogtok és sosem felejtelek el titeket.

-           Szia Dorka! Nagyon fogsz hiányozni és nagyon szeretünk és sose fogunk elfelejteni. –mondta, majd még egyszer szorosan megölelt.

-           Mennem kell. –húzódtam el tőle, majd még megpusziltam.

-           Szia. –mondta.

-           Szia! –integettem neki, majd bementem a repülőhöz vezető folyosóra. Még várni kellett pár percet, majd a gép a magasba emelkedett és elindultunk Magyarország felé.

*Eleanor szemszöge*

Könnyes szemekkel visszakullogtam a kocsihoz, majd beültem és hazamentem. Délután 1-re értem haza. Annyira sajnálom hogy Dorka elment….és itt hagyott minket. Nem tudom hogy fogjuk bírni nélküle. Minden napunkat színessé tette. De elment. És lehet hogy nem jön vissza többé. Leültem a nappaliba, majd épp amikor kifújtam az orrom akkor csődültek be a srácok Zaynnel együtt.

-           Sziasztok! –mosolygott Lou, de amikor meglátott, lefagyott a mosoly az arcáról, majd odarohant hozzám. –Mi van El mi történt? Mondj már valamit! Mi történt, mi a baj? –nézett rám nagy szemekkel.

-           Elment! –mondtam, majd ránéztem Loura.

-           Ki? Hova? –kérdezte.

-           Dorka!! Elment! Itt hagyott minket és lehet hogy soha nem fog visszajönni! Elment érted? –kiabáltam. A hír mindenkit lesokkolt. Különösen Zayn reakciójára voltam kíváncsi. Szegényt annyira sajnálom, neki lehet most a legnehezebb.

-           Elment? –nézett rám, mire csak sírva bólintottam. –Nem ez nem történhet pont velem. Nem léphetett le! –mondta, majd belevert a falba.

-           Hagyott….egy levelet. Elolvassam? Vagy elolvassátok? –kérdeztem.

-           Elolvasom. –ajánlotta fel Danielle. Odaadtam neki a levelet, majd kibontotta és hangosan olvasni kezdett. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy Liam vigyázzon rá már ő is elsírta magát így Nancy olvasta tovább a levelet. Amikor Nancy végigolvasta, visszatette a borítékba, majd Niallhez bújt.

-           Elment. Hagytam elmenni. A hülyeségem miatt. Pedig nem is gondoltam komolyan és most itt hagyott lehet hogy örökre. –mondta Zayn, majd leült a fal mellé és láttam hogy kifojt a szeméből néhány könnycsepp. Felálltam és odamentem hozzá majd megöleltem.

-           Szerinted visszajön egyszer? –súgta a fülembe.

-           Remélem! –szipogtam, majd elengedtem. Amikor már nagyjából mindenki lenyugodott, Zayn tárcsázta a számát vagy 20x de mindig kinyomta. Mindenkit kinyomott. Én nem is próbálkoztam, mert nekem felvenné. És megígértem hogy lakat van a számon.

-           Mért nem veszi fel? –szipogott Zayn.

-           Nem tudom. –mondta Lou. Az egész társaság egész délután maga alatt volt, egész délután otthon ültünk és tv-ztünk. De nem nagyon vonta el a figyelmünket. Zayn a közös képeiket nézegette a telefonján elvonulva egy sarokba. Szegény. Nagyon ki lehet….

*Dorka szemszöge*

Megérkeztem. Leszálltam a repülőről, majd fogtam egy taxit és elvitettem magam a nagyimékhoz.

-           Szia nagyi! –mondtam, amikor ajtót nyitott.

-           Szia kicsikém. Hát te hogyhogy itt? –kérdezte, majd beengedett.

-           Menjünk be és mindent elmondok. –mondtam. Bementünk a konyhába, majd leültünk és mesélni kezdtem.

-           Na szóval egy kicsit összekaptunk Zaynnel, úgyhogy egy kis ideig itt akarok maradni ha nem baj. –mondtam. –Anyáéknak nem kéne szólni mert nem akarom az „én megmondtam” dumájukat hallgatni. Itt maradhatok amíg szükséges? –kérdeztem.

-           Persze kicsikém, amíg csak kell. Menj fel, van balra egy szoba ott pakolj ki és utána gyere vacsorázni. –mondta. Felmentem a szobámba, majd kipakoltam a szekrényembe a bőröndömből. Már este hét van. Épp az egyik képet szedtem ki amin Zaynnel együtt vagyok amikor csörgött a telefonom. El volt az.

-           Szia Eleanor. –szóltam sóhajtva a készülékbe.

-           Szia. Sikerült elszöknöm egy fél órára úgyhogy beszélhetünk.

-           Okés. Mi újság otthon?

-           Mindenki ki van borulva. Dorka gyere haza. Nem bírjuk nélküled. Zayn egész délután sírt és a képeiteket nézegeti a telefonján. Hiányzol nekünk.

-           Sajnálom, idő kell nekem. Beszélünk minden este. De csak veled. Most nem lenne erőm beszélni a többiekel.

-           Zayn egész nap hívogatott. Láttad? Meg mindenki.   

-           Persze hogy láttam. Kinyomtam. Sajnálom.

-           Jó de tudd hogy nagyon hiányzol nekünk. Legfőképpen Zaynnek.

-           Szeretem Zaynt. De amit mondott az…….megbocsájthatatlan. Lehet hogy meg tudom neki egyszer bocsájtani, de az nem most lesz. De most mennem kell El, jó éjt szeretlek titeket. –mondtam.

-           Mi is téged, puszi! –mondta, majd letette. Lementem a nagyimékhoz, majd megettem a vacsorámat. Szótlanul ültem ott és kész. Nem volt kedvem beszélgetni. Vacsora után lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba és próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel.

Második díjam :333

Második díj embörök! Köszönöm a díjat Alisha Park -nak. Ari vagy :3


Az előző díjnál leírtam a szabályokat :33


11 dolog rólam:  - 1. Ez a második díjam :3
                          - 2. Nem várom a sulit
                          - 3. Mostanában eléggé hisztis vagyok, szerintem az időjárás miatt
                          - 4. Lady Gaga Applause klippje fantasztikus szerintem *-*
                          - 5. Eléggé botrányosan viselkedett Miley a díjátadón
                          - 6. Már rég óta meg akarom ismerni Cher Lloyd-ot de eddig még nem tudtam időt szakítani arra hogy meghallgassam a számait.
                          - 7. Nem bírom Lana Del Rey-t. Unszimpatikus.
                          - 8. Karácsonyra azt kérem, hogy elmehessek az iskolánk által szervezett 1 hetes utazásra angliába :3
                          - 9. Nem rég voltam a westendben és vettem egy csomó jó cuccot :33
                          - 10. Betört a telefonom képernyője :c de szerencsére lehet használni :3
                          - 11. Magányos vagyok, unatkozom.

11 válasz:
1: Ettél már kutya/macskatápot? Ahha és olyan finom :3   
2: Szereted az anyukád? Amikor normális akkor igen
3: kb. hány blogot olvasol? Kb. 5-öt vagy 6-ot. 
4: Mi inspirált arra, hogy elkezdj írni egy blogot? Mindig is dús volt a fantáziám és ezt ki akartam használni :3 Szeretek írni. És szeretek arról írni akit imádok :3 
5: Szereted az osztálytársaidat? Csak párat, de velük szoros a barátságom :3 
6: Mi a kedvenc ételed? Brokkolikrémleves:3 Amit a legjobb barátnőmmel kotyvasztunk xdd 
7: Milyen fiúk jönnek be? Szerelmem
8: Van pasid? Nope
9: Van testvéred? Egy öcsém és egy nővérem
10: Spanyolország vagy Franciaország? Spanyol :3 
11: Ha bárhova elköltözhetnél hova mennél? Sydney, London :3 

11 kérdés: 1: Melyik csatornát szoktad nézni a legtöbbször a tévében? 

                 2: Melyik a kedvenc vattacukor féléd? 

                 3: Milyen boltokban szoktad venni a ruháidat? 

                 4: Hello Kitty vagy Playboy nyuszi? 

                 5: Példakép? 

                 6: Ropi vagy kisperec? 

                 7: Csoki vagy chips?

                 8: Gyűjtesz valamit?

                 9: Mi a szuperhős neved? (pólód színe+ a meletted balra lévő első tárgy)

                 10: Eleanor vagy Perrie?  

                 11: Danielle vagy Sophia?  

Akiknek küldöm: 

1. Tündii

2. Bi.

Bocsi de egyenlőre csak ennyi blogot tudtam amit olvasok, mert az előző díjnál is adtam 4 blogírónak :3 

61. fejezet

Ez a rész kicsit érzelemdúsra sikerült, de Dorka kedve megegyezik az én kedvemmel szóval ez van. Na de befogom, olvassatok nyugodtan és komizzatok is! ^^ 

Reggel arra ébredtem, hogy valaki puszilgatja az arcom. Szinte biztos voltam benne hogy nem Eleanor volt az.

-           Szia kicsim! –mondtam.

-           Szia szívem. –motyogta a bőrömbe.

-           Hogy vagy? –nyitottam ki a szemem, majd mosolyogva ránéztem.

-           Vettem be bogyót úgyhogy jól! –mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra. Felültem, majd vetettem egy pillantást a nyugodtan alvó barátnőmre.

-           Kicsim várj meg felöltözöm. –ültem fel.

-           Várj! –mondta, majd felkapott az ölében és odavitt a szekrényhez. Nevetve kiválasztottam a ruhákat amiket fel akartam ma venni, majd amikor végeztem bementünk a fürdőbe. Letett a földre, mire vigyorogva ránéztem.

-           Köszönöm kincsem! –mondtam, majd elkezdtem kifele tolni a fürdőből.

-           A-a! Maradok! –makacsolta meg magát vigyorogva, majd leült a földre.

-           Ajj nemáár! –mondtam, mire ez csak felröhögött.

-           Kincsem, amúgy haragszom még rád. –mondtam.

-           Miért? –kérdezte.

-           Mert babynek hívtad tegnap Eleanort és nagyon de nagyon perverz voltál. –mondtam, majd lassan ránéztem.

-           Igen? – kérdezte. –Nem is emlékszem. De kincsem, tudod hogy nem direkt volt. –mondta. Odamentem hozzá, majd lehajoltam és megcsókoltam. Megfogtam a kezét, majd felhúztam. Felemelt, én meg a dereka köré kulcsoltam a lábam és úgy csókoltam. A hajába túrtam, ő meg megharapta az alsó ajkam, mire felnyögtem. Még mindig csókolóztunk, amikor El benyitott.

-           Dorka itt vagy? –jött be. –O-ó bocsi téves szoba. –nevetett, majd kiment. Kuncogva elváltam Zayntől, majd leszálltam róla.

-           Ne haragudj rám jó? –nézett rám mosolyogva, majd megsimogatta az arcomat.  

-           Jó! –mosolyogtam vissza rá, majd nyomtam a szájára egy puszit.

-           Felöltöztethetlek? –kérdezte mosolyogva.

-           Nem.

-           Mért nem?

-           Mert perverz vagy. –mondtam, majd megböktem az arcát. Nevetve a mellkasomra hajtotta a fejét, majd kulcscsontomra nyomott egy puszit.

-           Visszafogom magam. –nézett rám azzal az elbűvölő mosolyával.

-           A-a ezt már nem veszem be. –nevettem fel.

-           De vedd be! –nevetett ő is, majd feltett az asztalra és megcsókolt. Lehúzta a pizsi nadrágom, majd simogatni kezdte a combomat. Belenyögtem a csókunkba, mire ő mosolyogva megmarkolta a fenekem. Egy pillanatra elváltak ajkaink, majd mosolyogva megfogta a bugyimat, majd felhúzta a térdemig. Ott felemelt, majd teljesen felhúzta, majd visszatett a fenekemre és megint megcsókolt. Amikor kezei az oldalamra csúsztak és csikizni kezdett, visongva nevetni kezdtem.

-           Nee Zayn hagyd abbaaaa!! –nevettem fel.

-           Csak azért hagyom abba, mert nem akarom hogy az történjen ami tegnap. –kacsintott rám.

-           Bocsi kicsim, tudod hogy vé.. –kezdtem bele, de nem hagyta hogy befejezzem hanem megcsókolt. Lehúzta a pizsi felsőmet is, majd elhúzódott tőlem és csillogó szemekkel nézett végig rajtam, majd lehajolt és nyomott egy puszit a hasamra. Visszatért az arcomhoz, majd oda is nyomott egy puszit.

-           Nagyon szeretlek titeket és soha de soha nem akarlak elveszíteni titeket. Mindennél jobban szeretlek titeket és remélem minél több időt el tudunk majd együtt tölteni és soha nem foglak elhagyni titeket oké? –súgta a fülembe. Magamhoz öleltem majd kifolyt néhány könnycsepp a szememből.

-           Mi is nagyon de nagyon de nagyon de nagyon szeretünk téged Zayn! –húzódtam el tőle, majd rámosolyogtam. Ő is elmosolyodott, majd lepuszilta az egyik könnyem. Elhúzódott tőlem, majd hozott zsepit hogy ki tudjam fújni az orrom.

-           Ne sírj szerelmem. –mondta, majd homlokomat az övének támasztotta. Hülyeségeket kezdett mondani, mire felnevettem. –Így így. Nevess. –mosolygott.

-           Szeretünk. –motyogtam a pólójába.

-           Én is titeket. –simította meg a hasamat. –Na folytathatjuk az öltözést?

-           Majd felöltözöm egyedül. –mosolyogtam rá.

-           Oké! –mosolyodott el, majd leült a fal mellé. Felvettem a melltartómat, majd a nadrágom és a pólómat is. Gyorsan fogat mostam, majd a hajamnak nevezet szénakazalt befontam, majd tettem fel egy kis szemceruzát és szempillaspirált.

-           Készen vagyok! –mosolyogtam rá Zaynre. Kuncogva fölkelt a földről, majd összekulcsolta az ujjainkat még mielőtt kiléptünk volna az ajtón, nyomtam egy puszit a szájára és szorosan magamhoz öleltem.

-           Ma bújós kedved lesz? –kérdezte.

-           Ahha! –nevettem fel.

-           Szuper! –kapott fel, én meg átkulcsoltam derekán a lábam. Vállára hajtottam a fejem, majd kimentünk az ajtón.

-           Szia El! –nevettem fel.

-           Végre hogy kijöttetek már azt hittem meghalok.

-           Mért nem mentél át Lou-hoz?

-           Túl kanos. –adta a rövid magyarázatot, majd eltűnt a fürdőben. Zaynre néztem, mire mindkettőnkből kitört a röhögés.

-           Leviszel? –kérdeztem, amikor abbahagytuk a röhögést.

-           Aha. –mosolygott. Nyakába fúrtam az arcom, majd vártam hogy leérjünk. Amikor leértünk, végig néztem a házon. Az összes fiú takarított.

-           Ügyik vagytok kincseim, csak így tovább.

-           Héé!! –szólt rám Zayn.

-           Mi van? –néztem rá.

-           Én vagyok a kincsed! –biggyesztette le ajkait.

-           Tudom! –csókoltam meg.

-           Féltékeny leszek. - súgta a fülembe.

-           De sosem voltál féltékeny a fiúkra.

-           Tudom de…..most mégis. Nem akarlak elveszíteni.

-           Semmi baj. Én sem. Soha. –nyomtam egy puszit az orrára, mire mosolyogva rám nézett.

-           Csinálsz nekem kávét? –kérdezte.

-           Ha beviszel a konyhába, igen. –nevettem. Felemelt, én meg vigyorogva vitettem magam. Amikor letett, gyorsan csináltam neki egy kávét én meg ittam egy pohár tejet.

-           Hm…mit tervezel mára? –kérdezte, majd átölelte a derekamat.

-           Csak veled és a srácokkal akarok lenni. –mondtam.

-           Jó! Én arra gondoltam, hogy megnézünk csak ketten egy filmet, utána meg a srácokkal elmegyünk valahova. –csókolt a nyakamba.

-           Oké, benne vagyok. –mosolyogtam.

-           Haver, beszélhetünk? –jött oda hozzánk Lou.

-           Aha. Menj fel, mindjárt megyek én is. –nyomott egy puszit a homlokomra.

-           Oké, siess. –mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn. A lépcső tetején megálltam és hallgatózni kezdtem.

-           Mondd!

-           Haver. Ugye tényleg szereted őt? –kérdezte Lou.

-           Persze Lou, mindennél jobban, ő az én kis kincsem. –hallottam Zaynt, mire elégedett mosoly terült szét az arcomon.

-           Mert ő mindent meg tenne érted. Mindennél jobban szeret. Amikor meghallja a neved…. tesó, akkora mosolyt nem láttál még. Amikor megöleled, látom hogy karjait még jobban összehúzza körülötted. Amikor rád néz, annyira csillog a szeme. Ő nagyon szeret téged, és nem akarom, hogy olyan hülyeséget csinálj, hogy elveszítsd. Ha elhagy, megyek vele most mondom. –fejezte be Lou a monológját. És annyira igaza van. Tényleg nagyon szeretem Zaynt.

-           Tudom Lou. És nagyon örülök neki. Én is mindennél jobban szeretem. Amikor elmegyünk, kimondhatatlanul hiányzik. Még most is beleremegek a csókjába. Nagyon szeretem.

-           Jól van. Örülök neki hogy minden jó közöttetek.

-           Én is, nagyon. És veletek mizu? –kérdezte Zayn.  

-           Minden oké, meg vagyunk mi is! –mondta Lou. –De tényleg nagyon vigyázz rá. Mert ha te nem, más megteszi.

-           Azt nem hagyom Lou! Ő az enyém. És senki másé. Csakis az enyém. –mondta Zayn.

-           Oké, így legyen. –mondta Louis.

-           Így lesz. De most megyek mert már vár. És köszi Lou!

-           Nincsmit! De menj mert vár! –mondta Lou. Amikor lépcsődobogást hallottam, gyorsan berohantam a szobánkba, majd bebújtam az ágyunkba. Pár másodperc múlva Zayn is belépett.

-           Add ide a pulcsid! –mondtam.

-           Neked is szia! –mondta, majd lekapta magáról a baseball dzsekijét, majd a kezembe nyomta. –Szeretlek! –nyomott egy puszit a számra. 

-           Én is kicsim. –mosolyogtam, majd belebújtam a pulcsijába. Olyan jó Zayni illata van. Amint bebújt az ágyba, magához húzott és megcsókolt. A film már ment, még amikor bejött, akkor rakta be. Lefeküdtünk, de engem nem nagyon érdekelt a film és ahogy észrevettem Zayn-t sem.

-           Megcsókolsz? –kérdezte.

-           Ahha! –vigyorogtam, majd megcsókoltam. Nyelvét a számba dugta és magához húzott. Testünk teljesen egymáshoz simult, és örültem hogy együtt vagyunk. Amikor elengedtem, ragyogó szemeivel rám nézett.

-           Szeretlek. –motyogtam.

-           Én is. –mondta. Összebújtunk, majd nem sokkal később elaludtunk.

*******

2kor keltünk fel. Nyafogósan felkeltem, majd összefogtam a hajam.

-           Kelj már fel. –húztam le Zaynről a takarót. Nem igaz már 10 perce keltegetem.

-           Jól van na! –ült fel, majd szemét megdörzsölve rám mosolygott. Megforgattam a szemeimet, és gyorsan lementem a lépcsőn. Ő meg utánam.

*Zayn szemszöge*

Dorka után mentem, majd ahogy leértem, összeütköztem Lou-val.

-           Mi van a csajoddal? –mutatott a Niallel kiabáló lányra.

-           Terhes. –legyintettem, majd bementem a nappaliba.

-           Kicsim nyugi! –mondtam.

-           Hagyjál már te is! –mondta, majd kirohant a kertbe.

-           Hagyjátok rá, terhes és hisztis! –mondtam nevetve. Utána mentem a kertbe. Épp az egyik napágyon ült szomorúan.

-           Kincsem minden oké? –kérdeztem óvatosan.

-           Nem. –válaszolta. –Ideges vagyok de nem tudom mi miatt. –nézett rám.

-           Ez a terhességgel együtt jár. Épp ezért nézek el neked mindent. –ültem le mellé mosolyogva.

-           Köszi kicsim, ez egy nehéz nap. –hajtotta a fejét vállamra. –De menjünk be mert fázok. –állt fel, majd felhúzott engem is. Amint felálltunk, vigyorogva a falhoz toltam, majd megcsókoltam. Kuncogva eltolt magától, majd kézen fogva bementünk a házba.

-           Bocsi srácok hogy olyan bunkó voltam, nem direkt volt. –mondta és leült a kanapéra. –És bocsi Nialler hogy kiabáltam veled.

-           No para, minden oké! –mosolygott Niall. Én is leültem, majd ölembe vettem a kincsemet.

-           Nagyon szeretlek! –motyogta a pulcsimba.

-           Én is! - mondtam, majd nyomtam egy puszit a fejére. Liam telefonált, majd kapkodva bejött hozzánk.

-           Fotózás gyerekek. –mondta, majd megcsókolta Dan-t.

-           Most? Ne hagyj itt! –nézett rám Dorka, majd könnybe lábadtak a szemei. –Kérlek ne hagyj itt. –mondta, majd kitört belőle a sírás. Szegénykém eléggé ki van.

-           Nyugi nem hagylak itt! –sóhajtottam fel. –Mit csináljunk? –kérdeztem.

-           Ő is eljöhet. –mondta Lou.

-           Oké akkor menjetek várjatok meg minket. –motyogtam. –Kicsim. –húztam el magamtól, majd ránéztem. –Gyere el velünk.

-           Nem zavarok? –szipogott.

-           Nem, dehogyis. Gyere. –mondtam, majd felálltam. Átöleltem, majd kimentünk a kocsiba. Lovagló ülésben az ölembe ült, elfordulva a többiektől.

-           Hagyjátok, most ilyen! –súgtam a fiúknak, majd tovább csitítgattam.

-           Semmi gond. Nem zavar. –mosolyogtak.

-           Zayn adsz egy zsepit? –súgta a fülembe.

-           Persze. –mondtam, majd kértem Haz-tól egyet. Kifújta az orrát, majd eltette a zsebébe. Amint megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd a stúdióba mentünk. Minket rögtön elraboltak a stylistok, sminkesek és a fodrászok, Dorka pedig unottan ücsörgött a kanapén amíg elkészültünk.

-           Mizu kicsim, minden oké? –mentem oda Dorkához, majd nyomtam egy puszit a fejére.

-           Ühüm, jól vagyok. Szeretlek. –húzott magához, majd megcsókolt.

-           Zayn, gyere már! –mondta Niall.

-           Mennem kell. –váltam el tőle kelletlenül.     

-           Oké, majd figyellek titeket. –kacsintott rám.

-           Szeretlek! –mondtam még oda.

-           Én is! –mosolygott, majd odaállt Paul mellé. A képek szerintem tök jók lettek. Az 1D+OD fotózás volt ma. 

  Amikor végeztünk a képekkel, odamentem Dorkához.

-           Óóó kincsem olyan ari voltál a képeken. –vigyorgott, majd nyomott egy puszit a számra.

-           Köszi szívem. –mosolyogtam rá, majd összekulcsoltam ujjainkat és kimentünk az épületből.

-           Vigyünk haza a csajoknak kaját. –mondta Niall, majd beültünk a kocsiba.

-           Figyi srácok sajnálom hogy nem hagytalak titeket nyugodtan dolgozni, én csak…. –kezdett bele.

-           Ajj hagyd már, örülünk hogy eljöttél. –mondták a srácok.

-           Tuti? –bújt hozzám még jobban.

-           Aham. –vigyorogtak.

-           Akkor jó. –mosolyodott el ő is. Megérkeztünk a Nando’s-ba, majd mindenki bement rajtam és Dorkán kívül.

-           Ha hazaértünk, megvacsorázunk, lezuhanyozunk és egész este puszilgatni foglak. –kuncogtam.

-           Oké, benne vagyok. –nevetett fel, majd megcsókolt.

-           Kicsim…..

-           Hm? –nézett rám nagy barna szemeivel.

-           Most már jobban vagy? –kérdeztem.

-           Igen, minden oké és még egyszer sajnálom.

-           Jajj hagyd már. –nevettem fel. –Örülök neki. –simítottam meg az arcát, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Még egy 10 percet beszélgettünk, majd kijöttek a srácok is és elindultunk haza. Végigbeszélgettük az egész utat, majd őrjöngve és röhögve csörtettünk be a házba.

-           Gyerekek hoztunk kaját! –kiabált nevetve a barátnőm. Örülök hogy jó kedve van megint. Röhögcsélve leültünk az asztalhoz, majd befaltuk azt a rengeteg kaját. A végén már mindenki tele hassal ücsörgött az asztalnál, már csak Nialler csipegetett.

-           Menjünk aludni. –bújt hozzám Dorka.

-           Oké kincsem. –mondtam. –Jó éjt gyerekek! –mosolyogtam rájuk, majd felmentünk az emeletre.

-           Szívem, gyorsan lezuhanyozok oké?

-           Nem mehetek veled? –kérdezte kutyaszemekkel.

-           Gyere! –nevettem, majd magamhoz öleltem. Gyorsan lezuhanyoztunk, közbe sokat beszélgettünk és nevettünk. Amint végeztünk, felvettük a pizsinket, majd csókolózva bearaszoltunk a szobába. Bebújtunk az ágyba, majd hozzábújtam és puszilgatni kezdtem a nyakát. 30 percig csókolóztunk, beszélgettünk és röhögcséltünk.

-           Kicsim, aludjunk. –mondta, majd még utoljára megcsókolt.

-           Oké szívem jó éjt! –nyomtam egy puszit a fejemre, mire közelebb húzódott és fejét a mellkasomra hajtotta.

Neked is. –morogta, majd nyomott a mellkasomra egy puszit, majd nem sokkal később elaludtunk.