5. fejezet

Dorka szemszöge

Másnap délben keltem. Eszter és Vani még aludtak, ideje volt felkeltenem őket. Szeretem a drasztikus módszereket. Mindketten kaptak egy pohár vizet a fejükre. Én csak röhögtem, ők meg engem szidtak. Vicces volt. :D Leszaladtam a lépcsőn mert üldöztek. Kiszaladtam a kertbe, majd ők a locsolóval kezdtek kergetni. Sikítottam össze vissza, de sajnos utolértek. Nevetve feküdtem a földön, és ők még mindig locsolni akartak, de nem ért el odaáig a locsoló. A kerítésen Zayn nézett át.

-          Minden oké? –mosolygott.

-          Aha! –bólogattam nevetve. –Nézd meg lelocsoltak. –fogtam meg vizes ruhámat.

-          Azt látom! Elmegyünk reggelizni? –kérdezte. Abban a pillanatban valahogy megcsinálták a locsolót és mindkettőnket telibe locsoltak. Eszterék csak röhögtek rajtunk, mi meg hitetlenkedve meredtünk egymásra.

-          Oké, lehet róla szó de most ki kell nyírnom valakit…illetve valakiket! –mondtam, majd idegesen rohanni kezdtem a lányok felé. Még egy kicsit locsolkodtunk, majd felszaladtam a szobámba felöltözni meg készülődni. Szegény Zayn így is 10 percet várt rám.

-          Megjöttem! –futottam le a lépcsőn.

-          Oké! Mehetünk? –kérdezte.

-          Persze! –mosolyogtam. Kinyargaltam az udvarra, majd beültem a kocsiba. –Hova megyünk? –kíváncsiskodtam.

-          Vedd fel ezt! –adott oda egy szemtakarót. –Titok! –mosolygott.

-          Oké! –mondtam furán, de azért feltettem. Az út körülbelül 15 perc volt.

-          Megjöttünk! Leveheted! –mondta, én meg izgatottan lekaptam a szemtakarót. Egy tóparthoz érkeztünk, ahol egy kis házikó volt.

-          Ez a hely gyönyörű! –mondtam mosolyogva.

-          Igen, tudom! Azért hoztalak ide. – mondta, majd kiszedte a kocsiból a piknik kosarat és a plédet.

-          Úú ez de ari! –mondtam majd leültem a plédre.

-          Hoztam mindent! Egy kis nasit is! –mosolygott.

-          Mit kérsz? –kérdeztem, majd kipakoltam a kosárból.

-          Nekem mindegy! –válaszolt.

-          A hülyének mindegy! Na, mondjad! –nyaggattam.

-          Amit te! –mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával.

-          Oké! –mondtam, majd elkezdtem vajazni egy kenyeret. Vagyis kettőt. Zayn mosolyogva figyelte ahogy nagy odafigyeléssel vajazom a kenyeret. Ehhez kell tehetség. Amikor végeztem mindkét szendviccsel, Zayn felállt, a hátam mögé osont, felkapott, majd a tóhoz vitt.

-          Héé! Mit csinálsz? Tegyél le! –mondtam neki.

-          Jó! Leteszlek! –mondta, majd beledobott a tóba. Amikor feljöttem a víz alól, mérgesen néztem rá, ő meg csak nevetett.

-          Ez nem vicces! –mondtam. Jó, ez nem volt igaz, de engem ne röhögjön ki!

-          De az! –nevetett tovább. Olyan aranyos volt, hogy én is elmosolyodtam.

-          Segíts kijönni! –mondtam, mire felállt, odajött hozzám, hogy kihúzzon, de én berántottam őt is.

-          Na ugye hogy nem vicces? –kérdeztem tőle amikor feljött.

-          De az! Szerencséd hogy hoztam törölközőt! –mondta nekem. Elmosolyodtam, majd le akartam nyomni a víz alá de nem engedte magát.

-          Na! Menj le! –mondtam.

-          Nem megyek le! –mosolygott bénázásomon.

-          Najó! Feladom!

-          De béna vagy! –mondta röhögve.

-          Nem vagyok béna! –kértem ki magamnak. Ekkor csak halványan elmosolyodott, majd közeledett hozzám. Amikor már csak pár centi volt köztünk, megcsókolt! Nyelve utat tört a számban. Amikor elengedett, összeérintette homlokunkat, és csak egymást néztük. Nem sokkal később megtörtem a csendet.

-          Na akkor, kimegyünk? –kérdeztem, mert kezdtem fázni.

-          Persze! –mondta, majd teljesen elengedett. Adott egy törölközőt, majd leültünk a plédre, és végre megettük a szendvicsünket. Ami egy kicsit már megszáradt. Amikor végeztünk, visszapakoltuk a kocsiba a kosarat, majd én lefeküdtem a plédre a napra, hogy egy kicsit megszáradjak.

-          Nem igaz! Ma már másodjára ázok át!

-          Nekem mondod? Én is! –mondta Zayn, miközben a haját igazgatta a visszapillantó tükörben. Jellemző…. Csukott szemmel relaxáltam, majd egyszer csak valami eltakarta a napot.

-          Állj arrébb! –mondtam neki, de nem tette meg. Arrébb mentem, és ő is velem együtt jött.

-          Ne szórakozz velem! –pattantam fel.

-          Végre!

-          Végre mi?

-          Végre felálltál! –lépett hozzám közelebb. Tudtam mit akar.

-          Nonononono! Álljunk csak meg egy kicsit! Még nem vagyunk együtt ugye tisztában vagy vele.

-          Igen! De nem tudom mért nem valósulhatna ez meg!

-          Zayn! 2 napja vagyok itt! Alig ismerlek! 

-          Tudom! És ezen változtatni akarok!

-          Én is! –simítottam meg a karját. –De még hagyj egy kis időt! Rendben? –mosolyogtam rá.

-          Oké, értem én! –mosolyodott el. –Töltsük együtt a napot! –kérlelt.

-          Rendben, legyen. –mondtam, majd a táskámból kivettem a telefonomat és dobtam egy üzit a lányoknak hogy ne várjanak, csak este megyek. –Mehetünk!- tettem el a telefonom, majd megvártam amíg Zayn lezárja a kocsit, és elindultunk. Séta közben jobban megismertük egymást, sokat nevettem, és rájöttem, hogy egy nagyon aranyos, kedves, hülyegyerekkel van dolgom. Ő is kérdezgetett rólam, meg minden ilyesmi.

-          Elmegyünk valahová? –kérdezte.

-          Maradjunk itt, olyan szép, nyugis ez a környék.

***

Zayn szemszöge

Mivel Dorka úgy döntött, maradjunk itt, visszamentünk a kocsimhoz, megint elővettük a plédet, és pihentünk. Nem tudom. Olyan fura érzés fogott el. Amilyet Perrie óta nem éreztem. Ahogy mellettem sétált, néha rásandítottam, és olyankor mindig elmosolyodtam. Mosolyt csal az arcomra. Épp elmélyültem a gondolataimban, amikor észrevettem hogy nincs mellettem. Már rég a kocsimnál toporgott, és várta hogy kinyissam, hogy elő tudja venni a plédet. Amikor már messziről megnyomtam a gombot, kivette a plédet, és a táskáját is. Egy ideig kutatott a táskájában, majd amikor végre megtalálta amit keresett, elmosolyodtam.

-          Na, milyen? –tett fel egy olyan szemüveget mint nekem van.

-          Jól áll! –mosolyodtam el.

-          Ú!! –mondta, majd megint kutakodni kezdett. –Csináljunk képeket! –vette elő a fényképezőgépét. Én is felvettem a szemüvegem, majd vártam hogy fotózzon. Átölelte a vállam, amitől melegség öntött el. Elővettem ellenállhatatlan mosolyomat (egó), majd amikor kész lett a kép, mosolyogva néztem meg. A következő pillanatban azt éreztem, hogy megpuszil, majd fényképez. A puszinál elakadtam. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam tolakodónak tűnni. Majd csináltunk egy olyan képet is, ahol én puszilom meg. Sok képet csináltunk. Amikor kezdett sötétedni, akkor már csak beszélgettünk. Amikor befejeztük a fényképezkedést, bekapcsoltam a kocsimban a mi számunkat a srácokkal, a  Stole My Heart-ot. De előtte hozzátettem, hogy ezt ő tette velem. Ekkor elmosolyodott. Együtt énekeltük a számot. Annak nagyon örültem amikor annál a résznél hogy „And you stole my heart” rám mutatott majd magára. Az én szóló részemet én énekeltem egyedül. Mögé álltam, majd átkaroltam a derekát és úgy énekeltem a részemet. Ő felnézett rám, én meg mosolyogva énekeltem tovább. Amikor vége lett a részemnek (mért kell olyan hamar vége lennie?) elengedtem, majd rákacsintottam. Ekkor ő elmosolyodott, majd tovább énekeltük a számot.

-          Amúgy ez igaz? –kérdezte tőlem félve.

-          Mi?

-          A stole my heartos! –mosolyodott el.

-          Igen! Tudod te is! –mosolyogtam. Egymás után jöttek a szerelmes dalok (szinte mindegyik az), és boldog voltam hogy vele énekeltem ezeket. Perrie-vel sose lehetett így hülyülni. Az „I Wish-t” azt csak én énekeltem neki, amin el is sírta magát. Megöleltem, majd kikapcsoltam a magnót amíg lenyugodott. Szegényt megsajnáltam, hogy megsirattam. Tudom, ez bunkóság, de örültem amiért sírt, mert olyan jó volt megölelni. Örültem ennek egy kicsit, mert vagy 10 percig vigasztaltam. Mikor megnyugodott, tovább énekeltük az albumot. Amikor vége lett az albumnak, már nagyon sötét volt, úgyhogy elindultunk haza. Amikor beparkoltam a garázsba, még átkísértem, majd az ajtójukban megpusziltam. Kár hogy csak ennyi volt. Megint elénekeltem a stole my heartos részemet, mire elmosolyodott, és megölelt.

-          Jó éjt Zayn! –mondta, majd bement az ajtón. Még vagy egy percig biztos ott álltam az ajtóban mosolyogva. Amikor hazamentem a fiúk a TV előtt ültek.

-          Hali! –köszöntem be a nappaliba, miközben levettem a bőrdzsekimet.

-          Szia haver! Hallod, igazán ideszólhattál volna, hogy ilyen későn jössz.

-          Bocs skacok! Mással voltam elfoglalva. – mosolyogtam magam elé. A fiúk tiszta hülyének néztek.

-          Na, mivolt? –kérdezgetett Harry. –Felszedted a csajt? –mosolygott.

-          Nem, nem ment! –mondtam csalódottan. –De igaza van. Most költöztek ide, alig ismerjük egymást.

-          Hé, Zayn, ha télleg tetszik a csaj, mért nem mondtad el neki? –kérdezte Liam.

-          Azt hiszed nem mondtam? Már megcsókoltam! Csak időt kért még!

-          Úúúúú! –gúnyolódtak a fiúk.

-          Na! Akkor szabad a pálya előtted haver! Grat! –veregette meg a vállamat Louis. –De hogy mondtad?

-          Együtt énekeltük egymásnak a stole my heartot. –mondtam mosolyogva. –Az én részemnél átkaroltam a derekát… érted…

-          Aha! Vágom! Sok sikert haver!

-          Kösz! Én sztem lefekszem. Álmos vagyok! –nyarvogtam, majd felvonszoltam magam az emeletre, és bedőltem az ágyamba.

Dorka szemszöge

Ahogy beléptem az ajtón, a lányok sikítozva rohantak oda hozzám.

-          Milyen volt? Ú mesélj el mindent! –követelte Vani. Bementünk a nappaliba, majd odaadtam nekik a gépet.

-          Nézzétek meg a képeket! Majd utána elmesélek mindent. –buzgón nézegetni kezdték a képeket.

-          Júúj ez de ari! –mutatta meg Vani azt a képet, ahol Zayn megpuszil. Mosolyogva figyeltem a képet, majd visszaadtam a gépet. Amikor végignézték a képeket, belevágtam a mesélésbe.

-          Hát először is feltetetett velem egy szemtakarót, majd egy ilyen tóparthoz mentünk ahol volt egy kis ház. Megcsináltam a szendvicseket, ekkor ő a hátam mögé lopózott, és beledobott a tóba. Én is magam után rántottam, majd utána megcsókolt. Amikor kimentünk lefeküdtem a plédre szárítkozni, de mindig elém állt. Felálltam, és ő ezt akarta elérni végig. Megint meg akart csókolni, de leállítottam, hogy alig ismerjük egymást. Aztán elmentünk sétálni, majd amikor visszamentünk a kocsihoz, akkor csináltuk a képeket, utána meg együtt énekeltük a számaikat. A stole my heartot egymásnak énekeltük. Ú Vani tudod van az a rész amikor csak a Zayn énekel! Na ott olyan ari volt, azt csak ő énekelte, és hátulról átkarolta a derekamat. Ja meg az „I Wish-en” elsírtam magam. Hát kábé ennyi. –mosolyogtam.

-          Júúúúj ez de ari! –mosolygott Vani.

-          Ja, az! Szurkolok! De mért utasítottad vissza? –kérdezte Eszter.

-          Mondtam! Nekem ez túl gyors. Alig ismerem.

-          Értem! Na de menjünk aludni! –mondta, majd felmentünk a szobánkba. Még egyszer beugrott az a rész, amikor átkarolta a derekamat. A napomon gondolkoztam, majd elnyomott az álom. Reméltem hogy Zaynnel álmodom…..