62. fejezet

Amikor kinyitottam a szemeimet, már tudtam, hogy ez a nap nem az enyém lesz. Felültem, majd megláttam hogy Zayn nincs mellettem. Bevánszorogtam a fürdőszobába, majd 10 perc alatt összekaptam magam. 11 óra volt.

-           Sziasztok! –mentem le a lépcsőn. – A srácok? –néztem Dan-re.

-           Interjún, gyere nézzük őket. –mondta, én meg leültem mellé. Már javában ment a műsor, szóval figyeltem a srácokat.

Alan(műsorvezető): Kinek van barátnője? – kérdezte, mire mint a kisiskolások, mind feltették a kezüket.

Alan: Óóó az jó. Niall a te barátnődről nem hallottunk még sokat.

Niall: Igen. Nancy a neve és nagyon aranyos lány. Imádnivaló. –vigyorgott a szöszi.

Alan: És Harry?

Harry: Az én barátnőmet Liliennek hívják és szeretem. 

Alan: Tökéletes. Nagyon örülök hogy eljöttetek, remélem beszélünk még. Sziasztok srácok! –köszönt el Alan, majd a fiúk is elbúcsúztak mindenkitől.

-           Mikor érnek haza? –kérdezte Lil.

-           10 perc azt írta Liam. –vigyorgott Dani.

-           Ok addig én megreggelizek. Jöttök? –kérdeztem.

-           A-a, mi már ettünk.

-           Oké! –mondtam, majd gyorsba csináltam magamnak egy kis tojásrántottát. Eddig minden okés volt. Amikor a srácok megérkeztek még nagyban ettem a tojásrántottámat.

-           Szia kicsim! –jött oda Zayn majd nyomott egy puszit a fejemre.

-           Hagyjál. –húzódtam arrébb.

-           Kicsim ne hisztizz ma is kérlek!

-           Hagyjál már Zayn! Elegem van. Legalább a baba miatt ne veszekedjünk ma! –kiabáltam.

-           Hát nekem is kurvára elegem van már mindenből. Elegem van a hisztijeidből. Mindent megteszek hogy a kedvedben járjak, de már néha bennem is felmegy a pumpa. Elegem van belőled és elegem van a gyerekből is. Még meg sem született de már most csak a baj van vele. Hülyeség volt belevágnunk ebbe az egész babaprojektbe. –kiabált. Amint abbahagyta a monológját idegesen a hajába túrt, majd felkapta a kocsi kulcsát és kiviharzott a lakásból. Egy percig hitetlenül meredtem magam elé, majd végignéztem a többieken, akik szomorúan és tétlenül néztek maguk elé. Könnyek gyűltek a szemembe, majd felszaladtam az emeletre. Sírva berontottam a szobánkba, majd elővettem az ágy alól a bőröndömet és az összes ruhámat belerámoltam. A kisdobozomban még volt annyi pénz, hogy a repülőre elég legyen. Már indultam volna el amikor Eleanor benyitott a szobámba.

-           Hova készülsz szivi? –kérdezte majd amikor meglátta kisírt szemeimet, elkomorodott. –Mi van? Tényleg elmész?

-           Igen Eleanor. Sajnálom. Szeretnék elmondani neked valamit. Csak veled akarom a kapcsolatot tartani. Kérlek ne mond el senkinek se hogy hol leszek. A nagyimnál leszek mert nem akarom anyám „na én megmondtam” dumáját hallgatni. Szeretlek titeket, remélem hogy még találkozunk de nekem idő kell. És kérlek. Minden este hívj fel, de úgy hogy a többiek ne tudják hogy kivel beszélsz. Itt a nagyim címe. –mondtam, majd kezébe nyomtam egy papír cetlit.

-           Biztos hogy meggondoltad ezt? –kérdezte komoly arccal.

-           Igen, biztos. –mondtam. –A többiek hol vannak?

-           Állatkertbe mentek, Zayn meg biztos valahol bóklászik.

-           Oké. Még van fél órám, addig megírom a búcsúlevelemet. –mondtam, majd kezembe vettem egy papírt és egy tollat majd írni kezdtem.

„ Sziasztok gyerekek. Mire ezt a levelet olvassátok én már rég a repülőn fogok ülni messze tőletek. Nagyon sajnálom hogy így kellett ennek lennie, hiszen én az egész jövőmet veletek terveztem el. Nagyon fogtok hiányozni, és sosem foglak elfelejteni titeket.

Niall: Köszönök mindent. Köszönöm, hogy megértettél és nem akadtál ki rám amikor leordítottam a fejed. Köszönöm hogy még ha egy kis időre is de boldoggá tetted a barátnőmet. Vigyázz nagyon Nancy-re és sose engedd el. Szeretlek.

Harry: Köszönök mindent. Köszönöm azt a sok hülyéskedést, azt a sok emléket. Köszönöm hogy mindig mellettem álltál és hogy megbízhattam benned. Vigyázz nagyon Lilien-re és ne engedd el. Szeretlek.

Liam: Köszönök mindent. Köszönöm hogy mindig számíthattam rád és hogy amikor nem voltam itthon akkor megpróbáltad kordában tartani a fiúkat. Köszönöm hogy mindig te voltál a legjózanabb és együtt el tudtuk rendezni a többieket. Vigyázz nagyon Danielle-re és sose engedd el. Szeretlek.

Louis: Köszönök mindent. Te mindig mindenben mellettem álltál, bátyámként óvtál és szerettél. Nagyon köszönöm hogy megvigasztaltál és amikor úgy jött akkor Zayn-t helyettem is kupán vágtad. Köszönöm hogy annyiszor mosolyt csaltál az arcomra és hogy annyiszor megröhögtettél még a legrosszabb napjaimon is. Vigyázz nagyon Eleanor-ra, és sose engedd el. Szeretlek.

És végül Zayn: Köszönöm neked azt a sok csodás pillanatot amit okoztál nekem. Köszönöm azt a rengeteg emléket és azt a sok törődést amit kaptam tőled. Lehet hogy még egyszer összehoz minket a sors, de nekem idő kell. Ha mégsem, azért majd jelzek hogyha megszületett a kicsi. Ne őrlődj miattam. Elmondtad hogy eleged van belőlem, oké elfogadom. De azért remélem nem felejtesz el. Szeretlek.

Lányok: Köszönöm nektek azt a sok lelkizős beszélgetést, a sok törődést, sose foglak elfelejteni titeket. A sok együtt töltött napokat/heteket képtelenség lenne elfelejteni. Nagyon fogtok hiányozni. Szeretlek titeket.

Srácok! További sok sikert kívánok nektek és a bandának, remélem sok koncertet adtok még és még sokáig a topon maradtok. Nagyon szeressétek egymást és tartsatok össze nélkülem is. További sok sikert kívánok nektek és sosem foglak elfelejteni titeket.

Puszillak titeket: Dorka xx

Amint megírtam a levelet átolvastam. A könnyeim eláztatták a papírt, de szerencsére nem mosták el a sorokat. Beletettem egy borítékba és kimentem a szobámból. Lementem a konyhába, majd odaadtam Eleanornak a levelet.

-           Sajnálom hogy nektek lányoknak nem tudtam külön írni csak mindjárt megy a repülőm. De azért tudd hogy nagyon szeretlek! Minden este hívj. Szeretném tudni mi újság itt. –mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem.

-           Semmi gond. Én is nagyon szeretlek! Hiányozni fogsz. Rendben. Gyere kiviszlek a reptérre. –mondta. Beültünk Lou kocsijába, majd elindultunk a repülőtérre. Amint kiszálltunk a kocsiból, láttam hogy El-nek könnybe lábad a szeme.

-           Jaj El ne sírj nem halok meg! Beszélünk még nyugi! –mondtam, majd magamhoz húztam.

-           De annyira nem akarom hogy elmenj. –mondta.

-           Sajnálom, de nekem idő kell. Amiket Zayn ma a fejemhez vágott az…. –kezdtem bele de nem tudtam befejezni, mert megint könnyek gyűltek a szemembe. –Hívj este. –mondtam, mire bólintott egy aprót. Kirángattuk a bőröndömet a kocsiból, majd bementünk a becsekkoláshoz. Amikor egy gépies hang bemondta, hogy 10 perc múlva felszáll a gép, elkezdtünk búcsúzkodni.

-           Szia Eleanor. Vigyázz magadra, hívj este és mindennap beszélünk. De mondom ne mondj senkinek se semmit. Szeretlek titeket, hiányozni fogtok és sosem felejtelek el titeket.

-           Szia Dorka! Nagyon fogsz hiányozni és nagyon szeretünk és sose fogunk elfelejteni. –mondta, majd még egyszer szorosan megölelt.

-           Mennem kell. –húzódtam el tőle, majd még megpusziltam.

-           Szia. –mondta.

-           Szia! –integettem neki, majd bementem a repülőhöz vezető folyosóra. Még várni kellett pár percet, majd a gép a magasba emelkedett és elindultunk Magyarország felé.

*Eleanor szemszöge*

Könnyes szemekkel visszakullogtam a kocsihoz, majd beültem és hazamentem. Délután 1-re értem haza. Annyira sajnálom hogy Dorka elment….és itt hagyott minket. Nem tudom hogy fogjuk bírni nélküle. Minden napunkat színessé tette. De elment. És lehet hogy nem jön vissza többé. Leültem a nappaliba, majd épp amikor kifújtam az orrom akkor csődültek be a srácok Zaynnel együtt.

-           Sziasztok! –mosolygott Lou, de amikor meglátott, lefagyott a mosoly az arcáról, majd odarohant hozzám. –Mi van El mi történt? Mondj már valamit! Mi történt, mi a baj? –nézett rám nagy szemekkel.

-           Elment! –mondtam, majd ránéztem Loura.

-           Ki? Hova? –kérdezte.

-           Dorka!! Elment! Itt hagyott minket és lehet hogy soha nem fog visszajönni! Elment érted? –kiabáltam. A hír mindenkit lesokkolt. Különösen Zayn reakciójára voltam kíváncsi. Szegényt annyira sajnálom, neki lehet most a legnehezebb.

-           Elment? –nézett rám, mire csak sírva bólintottam. –Nem ez nem történhet pont velem. Nem léphetett le! –mondta, majd belevert a falba.

-           Hagyott….egy levelet. Elolvassam? Vagy elolvassátok? –kérdeztem.

-           Elolvasom. –ajánlotta fel Danielle. Odaadtam neki a levelet, majd kibontotta és hangosan olvasni kezdett. Amikor ahhoz a részhez ért, hogy Liam vigyázzon rá már ő is elsírta magát így Nancy olvasta tovább a levelet. Amikor Nancy végigolvasta, visszatette a borítékba, majd Niallhez bújt.

-           Elment. Hagytam elmenni. A hülyeségem miatt. Pedig nem is gondoltam komolyan és most itt hagyott lehet hogy örökre. –mondta Zayn, majd leült a fal mellé és láttam hogy kifojt a szeméből néhány könnycsepp. Felálltam és odamentem hozzá majd megöleltem.

-           Szerinted visszajön egyszer? –súgta a fülembe.

-           Remélem! –szipogtam, majd elengedtem. Amikor már nagyjából mindenki lenyugodott, Zayn tárcsázta a számát vagy 20x de mindig kinyomta. Mindenkit kinyomott. Én nem is próbálkoztam, mert nekem felvenné. És megígértem hogy lakat van a számon.

-           Mért nem veszi fel? –szipogott Zayn.

-           Nem tudom. –mondta Lou. Az egész társaság egész délután maga alatt volt, egész délután otthon ültünk és tv-ztünk. De nem nagyon vonta el a figyelmünket. Zayn a közös képeiket nézegette a telefonján elvonulva egy sarokba. Szegény. Nagyon ki lehet….

*Dorka szemszöge*

Megérkeztem. Leszálltam a repülőről, majd fogtam egy taxit és elvitettem magam a nagyimékhoz.

-           Szia nagyi! –mondtam, amikor ajtót nyitott.

-           Szia kicsikém. Hát te hogyhogy itt? –kérdezte, majd beengedett.

-           Menjünk be és mindent elmondok. –mondtam. Bementünk a konyhába, majd leültünk és mesélni kezdtem.

-           Na szóval egy kicsit összekaptunk Zaynnel, úgyhogy egy kis ideig itt akarok maradni ha nem baj. –mondtam. –Anyáéknak nem kéne szólni mert nem akarom az „én megmondtam” dumájukat hallgatni. Itt maradhatok amíg szükséges? –kérdeztem.

-           Persze kicsikém, amíg csak kell. Menj fel, van balra egy szoba ott pakolj ki és utána gyere vacsorázni. –mondta. Felmentem a szobámba, majd kipakoltam a szekrényembe a bőröndömből. Már este hét van. Épp az egyik képet szedtem ki amin Zaynnel együtt vagyok amikor csörgött a telefonom. El volt az.

-           Szia Eleanor. –szóltam sóhajtva a készülékbe.

-           Szia. Sikerült elszöknöm egy fél órára úgyhogy beszélhetünk.

-           Okés. Mi újság otthon?

-           Mindenki ki van borulva. Dorka gyere haza. Nem bírjuk nélküled. Zayn egész délután sírt és a képeiteket nézegeti a telefonján. Hiányzol nekünk.

-           Sajnálom, idő kell nekem. Beszélünk minden este. De csak veled. Most nem lenne erőm beszélni a többiekel.

-           Zayn egész nap hívogatott. Láttad? Meg mindenki.   

-           Persze hogy láttam. Kinyomtam. Sajnálom.

-           Jó de tudd hogy nagyon hiányzol nekünk. Legfőképpen Zaynnek.

-           Szeretem Zaynt. De amit mondott az…….megbocsájthatatlan. Lehet hogy meg tudom neki egyszer bocsájtani, de az nem most lesz. De most mennem kell El, jó éjt szeretlek titeket. –mondtam.

-           Mi is téged, puszi! –mondta, majd letette. Lementem a nagyimékhoz, majd megettem a vacsorámat. Szótlanul ültem ott és kész. Nem volt kedvem beszélgetni. Vacsora után lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba és próbáltam elaludni, több-kevesebb sikerrel.