32. fejezet

Dorka szemszöge

Reggel 10kor keltem a szekrényben. Kimentem a fürdőbe, majd megfésülködtem. Felvettem egy fekete cicanadrágot meg egy pólót és leültem az ágyra. Amúgy aludtam vagy 1 órát, a többin sírtam. Kopogtak.

-          Szia Dorka Eszter vagyok! –mondta.

-          Egyedül? –kérdeztem.

-          Nem, Vani is itt van. –mondta. Kinyitottam az ajtót, majd amint bejöttek, visszazártam.

-          Hallottuk mi van…- mondta Vani.

-          Hogy tehette ezt? –kérdeztem, majd nyakába borulva sírni kezdtem.

-          Figyelj ide! –mondta Eszter, mire kisírt szemekkel ránéztem. –Zayn rettenetesen ki van. Egész reggel fel alá járkált a házban. A gyűrűdet forgatja a kezében és idegeskedik. Egyfolytában a fejét veri a falba, hogy ő hogy lehetett ekkora balfasz.

-          Tudod mit? –mondtam. –Nem érdekel, elintézte magának. –mondtam. –Ha még mindig azt a kurvát akarja nyalni, akkor tessék, isten áldja, adja oda neki a gyűrűt. De engem felejtsen el. Meg is mondhatod neki.

-          Biztos? –kérdezte Vani.

-          Igen. Nem érdekel semmi. –mondtam lehajtott fejjel.

-          Hát jó! –mondta Eszter, majd kiment. Vani pedig magához húzott és megölelt meg csitítgatott.

-          Köszönöm! –mondtam.

-          Semmiség! –mosolygott. –Nyugi, minden rendbe jön.

-          Jó lenne. –mondtam.

-          Kérsz valamit enni? –kérdezte.

-          Nem kérek semmit, egy falat se megy le a torkomon. Add azt ide! –mutattam a borotvára. Furán nézett rám, de odaadta.

-          Köszönöm. –mondtam, majd levettem a kupakját és a karomhoz tettem.

-          Felejtsd el! –kapta ki a kezemből.

-          De én nem akarok élni tovább! –zokogtam.

-          De fogsz! –mondta, majd zsebre tette. –Biztos hogy nem kérsz semmit? –kérdezte.

-          Igen! –mondtam szomorúan.

-          Akkor jó! –mondta. –Lemegyek, jó? –kérdezte.

-          Menj csak! –mondtam. Én is visszamentem a szobába, majd elővettem a laptopomat és megnéztem a Twitterem. Ezt írta ki Zayn: „Elbasztam az életem, vége mindennek. És ez csakis az én hibám”. Persze ezt angolul. Legszívesebben odaírtam volna hogy „Igen ezt jól elbasztad”, de nem fogok hozzászólni. Felmentem facebookra is. Amint néztem a dolgokat a falamon, beugrott egy ablak. Zayn volt az.

Z: Szia L Tudom, elbasztam mindent, de hidd el nem akartam tőle semmit. Kérlek, bocsáss meg nekem, én még mindig téged szeretlek! Megkaptam az üzeneted, Eszter elmondta, majd Vanival együtt felpofoztak, a srácok meg kioktattak rendesen. Ha tehetném, visszatekerném az időt. –írta. Nem írtam vissza neki semmit se. Hagyjon békén. Nem vagyok rá kíváncsi. Megérdemel mindent…..

*3 nappal később*

Még mindig nem mozdultam ki a szobából, nem ettem semmit, csak fürödtem, aludtam meg sírtam. Egyszer csak kopogtak. Kinyitottam az ajtót, majd Eszterék jöttek be.

-          Figyi, kitaláltunk valamit.

-          Mondd! –néztem rájuk.

-          Na szóval. Tedd rendbe magad, és viselkedj úgy mint egy büszke lány! Hidd el, ha most szépen lezuhanyozol, felöltözöl, kisminkeled magad, megfogja látni mit veszített. És utána elmegyünk vásárolni ok?

-          Nem is tudom….be fog válni? –kérdeztem. A bosszúvágy erősebb volt bennem mint a szomorúság. 

-          Tuti a terv! –kacsintott Vani!

-          Oké! Vágjunk bele! –mondtam. Szépen megcsináltam mindent, sminkeltem, felöltöztem meg minden.

-          Kész vagy? –kérdezte Eszter.

-          Igen, menjünk. –sóhajtottam.

-          Nyugi, minden oké lesz csak bírd ki a kocsiig. –mondta Vani. Leslattyogtunk a lépcsőn, én mentem utoljára. Zayn a kanapén ült, majd amikor lejöttünk, csodálkozóan figyelt.

-          Majd jövünk! –mondtuk a lányokkal, majd kiléptünk az ajtón.

-          Bazdmeeeg! –mondta hangosan Eszter.

-          Mi van? –kérdeztem.

-          Nem láttad hogy lesett Zayn? –mondta.

-          De. És? –mondtam.

-          Nem lehetsz ennyire szerencsétlen! Mint amikor Vani amikor először talizott Niallel.

-          Nem is! –vágtam rá.

-          Dehogynem! –mosolygott Vani is.

-          Jó, nembaj, akkor sem érdekel. –mondtam. Jól bevásároltunk, meg minden, voltunk kajálni is. Egyszer csak megláttam egy pulcsit, olyat mint Zayn-é. Kész vége, kitört belőlem a sírás. Gyorsan beszaladtam a mosdóba, majd bezárkóztam egy fülkébe.

-          Dorka ittvagy? –rontottak be Eszterék.

-          Ittvagyok! –szipogtam.

-          Mi van? –kérdezte Vani.

-          Mindenről Ő jut eszembe. Meglátok egy pulcsit, és tessék, rögtön kitör belőlem a sírás. –mondtam.

-          Gyere ki! –parancsolt rám Eszter. Vele nem lehet vitázni. Kijöttem a fülkéből, majd a tükör elé álltam.

-          Én innen ki nem megyek így! –mondtam.

-          Akkor nyugodj le és csináld újra a fejed! –mondta Vani. 15 perc múlva már elégedetten léptem ki a mosdóból.

-          Menjünk haza. –mondtam. Hívtunk egy taxit, majd hazavitettük magunkat. Amint beléptünk a házba, felszaladtam cuccaimmal az emeletre. Bezárkóztam, majd a laptopomat az ölembe véve neteztem.

*Kopp-kopp*

Letettem a laptopomat, majd az ajtóhoz léptem. Kinyitottam, majd Zayn állt mögötte.

-          Mit akarsz? –kérdeztem kicsit sem kedvesen.

-          Beszélni veled.

-          Mondd gyorsan! –mondtam.

-          Bejöhetek? –kérdezte. Fintorogva beengedtem, majd leültem az ágyamhoz és tovább figyeltem a laptopomat.

-          Szóval…..tudom, nagyot hibáztam, tudom, hogy utálsz, és tudom hogy nem fogsz megbocsájtani, de el kell hinned hogy az alkohol hatása alatt voltam. Egyszerűen csak behívott a konyhába és elkezdett vetkőzni.

-          Az nem kifogás ha az alkohol hatása alatt vagy! –mondtam egyhangúan.

-          De te is megcsókoltad Harryt és én is megbocsájtottam.

-          De én csak megcsókoltam. Utána nem történt semmi. Én mondtam neki hogy nekem van barátom, nem akarok semmit tőle, te meg ha annyira szerettél volna, leállítod.

-          De mi köztünk se történt semmi. Elzavartam amikor feljöttél.

-          Ez nem változtat semmin. Ha nem megyek be akkor…… - mondtam, de már alig bírtam visszatartani a sírást.

-          De hidd el hogy nem akartam tőle semmit. –mondta.

-          Menj ki Zayn…-mondtam, majd bementem a fürdőszobába, és bezárkóztam.  Lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba és próbáltam elaludni.