*1,5 héttel később*
Az elmúlt másfél hétben csak szomorkodtam meg pakoltam,
ugyanis hazamegyek. Nem bírok tovább itt maradni. 1 óra múlva megy a gépem,
úgyhogy nemsoká indulnom kell. Pont most fejeztem be a pakolást, úgyhogy hívok
egy taxit. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, mert öt perc múlva jön a taxi.
-
Sziasztok srácok! Hiányozni fogtok. –mondtam
keserűen.
-
Te is nekünk!- mondták. Mindenkit megöleltem,
meg megpusziltam, de Zaynt nem.
-
Szia Zayn! Sok boldogságot továbbra is.
–mondtam, majd kiléptem az ajtón. Pont megérkezett a taxi, így gyorsan beültem,
majd a reptér felé vettük az irányt. Kifizettem a fuvart, majd bementem a reptérre.
Leültem, majd vártam a becsekkolást.
-
A repülőgép 10 perc múlva felszáll. –mondták.
Indultam volna a becsekkoláshoz, amikor hallottam hogy az én nevemet kiabálják.
-
Dorka, kérlek állj meg! –hallottam a kiabálást,
de nem láttam senkit. Nem sokkal később valaki mellém lépett.
-
Uramisten ne ijesztgess! –néztem szúrós
szemekkel Zaynre. –Mért jöttél ide? –kérdeztem.
-
Ne menj el kérlek! –mondta, majd megfogta a
kezem. Érintése szinte égette a bőröm. – Kérlek maradj itt velem! –mondta
szomorúan.
-
De Zayn…- kezdtem bele, de nem bírtam befejezni,
mert megcsókolt. A hasamban a pillangók újrakeltek, és melegség öntött el.
-
Ne menj el! –súgta.
-
Ne menjek el? –kérdeztem.
-
Ne! –mondta.
-
Jó! –mondtam, majd megfogtam a bőröndömet és a
kocsi felé indultunk. Beültem hátra, majd elindultunk haza.
-
Mért jöttél utánam? –kérdeztem.
-
Mert szeretlek, és nem akartam hogy itt hagyj!
–mondta. Nem tudom mit tegyek. Megbocsájtsak neki ilyen gyorsan? Nem, bűnhődnie
kell. Amint megérkeztünk, kiszálltam a
kocsiból, majd bementem a házba.
-
Hát te? –kérdezte tele szájjal Niall.
-
Neked is szia! –mondtam, majd mindenkit megöleltem.
-
Kibékültetek? –kérdezte Louis.
-
Nem! –mondtam, de Zayn ugyanabban az időpontban
mondott egy „Igent!”.
-
Na most akkor igen vagy nem? –kérdezte Lou.
-
Nem! –mondtam, majd felmentem az emeletre. Zayn
utánam.
-
Mért nem békülsz ki velem? –kérdezte, ahogy
beértünk a szobába.
-
Mert nem érdemled meg! –kiabáltam ki a fürdőből,
miközben fésülködtem.
-
De már annyit szenvedtem. –nyafogott.
-
És még mennyit fogsz. –mosolyogtam önelégülten.
-
Ne már!
-
De már! Amennyit én szenvedtem miattad,
megérdemled! –mondtam.
-
De nem történt semmi mondom hogy elzavartam.
-
Nem történt semmi, de akart történni. –mondtam.
-
Dehogy akart. Szerinted ha nem lettem volna
részeg akkor lefektettem volna?
-
Igen.
-
De nem! Dehogy fektettem volna le! Hogy
képzelhetsz ilyet?
-
Zayn! Ezek után? –kérdeztem az ajtóból kinézve
rá.
-
De mondom nem volt semmi!! –mondta.
-
Tudom, de akkor is! Tudod min mentem keresztül?
–kérdeztem.
-
Azon amin én! –mondta egy kicsit halkabban.
-
Komolyan? –néztem ki az ajtón, mire ő csak
bólintott egyet. Nem bírtam rá haragudni. Kimentem a fürdőből, majd az ölébe
ültem és mellkasára hajtottam a fejem.
-
Ugye nem haragszol már? –kérdezte.
-
De, még egy kicsit igen. –motyogtam.
-
Rendben! –mondta, majd hosszasan megcsókolt. –És
most? –kérdezte.
-
Hááát már nem! –mosolyogtam.
-
Köszönöm! –súgta a nyakamba, majd beleharapott
egy picit.
-
Kicsim, megint? –kérdeztem.
-
Igeeeen megint! –mosolygott, majd még mindig
harapdált.
-
Au kincsem! –sóhajtottam.
-
Hiányoztál baba! –mondta, majd belecsókolt a
nyakamba.
-
Te is! –mondtam és megcsókoltam. Amikor
elengedtem, homlokomat az övének támasztottam, majd beharaptam az alsó ajkam.
-
Ne csináld ezt, tudod hogy nem szabad!
–suttogta, majd megharapta az alsó ajkam és nem engedte el. Amint elengedte,
csak csendesen feküdtem mellette.
-
Lemegyünk? –suttogta, majd megpuszilta a
homlokom.
-
Ühüm! –mondtam, majd felkeltem az ágyból és
lementünk a többiekhez.
-
Louiiiiiiis! –ugrottam a hátára.
-
Mivaaaaaaaaaan? –kérdezte.
-
Semmmmmi! –mondtam, majd leszálltam róla és
megöleltem.
-
Kibékültetek? –súgta.
-
Ühüm. –bólogattam.
-
Örülök. –mosolygott.
-
Harryyyyyyyyyyyyyyyyy! –futottam oda hozzá.
-
Mondd! –mosolygott kedvesen.
-
Semmi! –mondtam, majd őt is megöleltem.
Eljátszottam ezt mindenkivel, mert nagyon boldog voltam.
-
Úúú basszus fel kell hívnom anyámékat hogy mégsem
megyek! –mondtam, majd felszaladtam az emeletre a telómért.
-
Szia anya na az van hogy mégse megyek!
–hadartam.
-
Szia hogyhogy? –kérdezte.
-
Kibékültünk! –mondtam mosolyogva.
-
Ja jó örülök!! –mondta.
-
Én is. Na de megyek, puszillak titeket,
sziasztok! –mondtam.
-
Mi is, szia! –mondta, én meg letettem a
telefonom. Leszaladtam a többiekhez, ők épp filmet néztek. Én is levágtam magam
Harry és Zayn közé.
-
Mit nézünk? –kérdeztem Harryt, majd vettem
popcornt.
-
Valami horrort, én se tudom mi a címe! –mondta.
-
Okéé!! –mosolyogtam, majd hozzábújtam
Zaynhez. –Szeretlek baba! –súgtam a
fülébe.
-
Én is! –mosolygott, majd kezemet a kezébe vette
és visszahúzta a gyűrűt. Elpirulva mosolyogtam, majd megcsókoltam.
-
Kimegyünk inni! –mondtam, majd megfogtam Zayn
kezét és a konyha felé mentünk.
-
Aha….inni! –mosolygott kacéran Harry.
-
Megverlek! –mondtam, majd kinyújtottam a
nyelvem. Kimentünk a konyhába, majd a hűtőhöz léptem. Kivettem az üdítőt, majd
mindketten ittunk egy pohárral. Betettem
a poharakat a mosogatóba, majd Zayhez léptem, ő meg felemelt és lábamat
derekára kulcsoltam.
-
Szeretlek! –mondta, miközben csókcsatáztunk.
-
Én is! –mosolyogtam. Amikor elengedett,
elégedetten mosolygott, majd nyakamat elkezdte harapdálni.
-
Au. –sóhajtottam.
-
Baba, felmegyünk? –kérdezte kacér mosollyal.
-
Nem! –adtam az egyszerű választ.
-
Mért?
-
Mert! –mondtam, majd visszamentem a nappaliba. A
film eléggé ijesztő volt, a lányokkal sokszor felsikítottunk. Mikor vége lett a
filmnek, 7 óra volt, és csöngettek.
-
Szia! –jött be Susan Matthewwel.
-
Szia! -mondtam.
-
Figyi! –emelte fel a kezét. Az ő ujján is gyűrű
volt. Én is felemeltem, majd sikítozva ugrálni kezdtünk mint akiket most hoztak
ki az elmegyógyászatról.
-
Rendeljünk pizzát vagy elmenjünk valahová?
–kérdezte Louis a kisasztalon állva.
-
Louis az a kis asztal nem bír…. –mondtam, de már
késő volt. Összeszakadt az asztal, Louis meg leesett.
-
Uramisten drágám ugye nem esett bajod? –szaladt
oda Harry, de mi csak röhögtünk.
-
Srácok, ha abbahagytátok a drámázást, szerintem
döntsünk!! –mondtam. Megszavaztuk, hogy elmegyünk egy étterembe. Zaynnel
felmentünk a szobánkba, de leállítottam.
-
Várj egy picit! –mondtam, majd kerestem neki egy
ruhát. –Tessék! –adtam oda neki, majd kitoltam az ajtón.
-
Mit csinálsz? –kérdezte.
-
Attól még hogy kibékültünk, nem lesz minden
olyan mint volt! –mondtam, majd bezártam az ajtót. Gyorsan elkészültem, majd
kiléptem az ajtón. Abban a pillanatban megcsókolt Zayn.
-
Már vártalak! –mosolygott, majd megfogta a kezem
és lementünk a lépcsőn. Elindultunk az étterembe, és nem fogjátok kitalálni
hová mentünk. Hát persze hogy a Nando’s-ba. :D Amint megérkeztünk, leültünk,
majd rendeltünk kaját. A fiúk már nem bírtak várni, ezért elkezdődött a káosz.
Liam minden asztalt körbejárt, és mindig felsikoltott a kanalak miatt…. Harry
flörtölt, Niall nyafogott, hogy mindent akar kérni ami az étlapon van, Louis
siránkozott, hogy Harry megcsalja, Zayn meg a kanálon leste magát.
-
Srácok hagyjátok abba, Harry ne zaklasd azt a
lányt, Louis, ne siránkozz Harry visszajön, Niall válasz már valamit, Liam ne
sikoltozz, Zayn te meg tedd le azt a kanalat. –mondtam mérgesen. A csajok csak
kiröhögtek, de én eléggé kiakadtam a srácokra.
-
Végre hogy itt vagy szerelmem!! –ölelte meg
Louis Harryt.
-
Nem foglak megcsalni!! –enyelegtek. Liam is
megnyugodott, Niallnek is sikerült kaját választani, és Zayn is békén hagyta
azt a rohadt kanalat.
-
Köszönöm!! –sóhajtottam. Kihozták az ételeket,
majd kaja után hazafelé vettük az irányt. A kocsiban végigbuliztuk az utat,
Zayn vezetett, és így a nagy kanyaroknál rángatta a kormányt, majdnem
felborultunk.
-
Bazd meg vezess
már normálisan! –kiabáltam rá.
-
De ez olyan vicces! –mondta amikor leparkolt a
ház elé.
-
Az is vicces lesz amikor felborulunk te
szerencsétlen? –röhögtem, majd kiszálltam a kocsiból.
-
Ajj nem na. –durcázott be. – Mért kell ilyen
keserűnek lenni? –kérdezte.
-
Nem vagyok keserű, csak tudod, 11 ember ült a
kocsiban te szerencsétlen! Csak féltem az életünket.
-
Jól van de akkor sem kell kiabálni. Nekem te ne
mondd meg hogy mit csináljak! – kapta fel a vizet.
-
Rendben van Zayn Malik! –mondtam mérgesen, majd
dühösen felbaktattam a lépcsőn, és becsaptam az ajtót magam után. Fúú de fel
tud idegesíteni. Mindegy, levágtam magam az ágyra, majd beléptem Facebookra.
Volt vagy ezer üzenetem, meg egy csomó barátjelölésem. Nagyjából mindenkit
visszajelöltem, amikor kopogtak.
-
Ki az? –kérdeztem.
-
Egy idióta. –hallottam Zayn hangját.
-
Ahh…..gyere be! –sóhajtottam miközben tovább
nyomogattam a laptopot.
-
Szia! –mondta, majd leült a lábamhoz. Kapta
magát, majd térdemtől felfelé elkezdett puszilgatni, miközben hasamat
simogatta. Kellemes volt, de nem tudom mért csinálta, mikor most kiabált velem.
Mindegy, nem zavartattam magam, tovább laptopoztam, majd amikor már a hasamnál
járt kivette a kezemből a laptopomat.
-
Na! –nyafogtam. –Amúgy is nem az előbb
üvöltötted le a fejem és mondtad hogy semmi közöm a dolgaidhoz? –kérdeztem, de
nem reagált csak tovább puszilgatott. Amikor már majdnem megcsókolt,
leállítottam és kérdőn néztem rá.
-
Ne haragudj! –mondta.
-
Nem haragszom! Én is hibás vagyok hogy annyira
kiakadtam. –mondtam.
-
Nem, én is hibás vagyok hogy leüvöltöttem a
fejed! –mondta és megcsókolt.
-
Jogos. Béke?
-
Béke! –mosolygott.
-
Álmos vagyok lezuhanyozom! –mondtam, majd
felálltam és a fürdőbe vettem az irányt. Zayn mint egy árnyék úgy követett.
-
Zayn?
-
Tessék.
-
Mit csinálsz?
-
Lezuhanyozunk! –mosolygott.
-
Lezuhanyozok!! –mondtam, majd kitoltam a
fürdőből és bezártam az ajtót. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy testre
simuló hálóinget. Gyorsan fogat mostam, majd kimentem a szobába.
-
Te mért vagy itt? –álltam Zayn elé.
-
Mert ez az én szobám és itt lakok. –nézett értetlenül.
-
Menj fürdeni. –ásítottam majd bebújtam a takaró
alá. Ő a hátam mögé jött és megpuszilt.
-
El ne aludj mire visszajövök! –mondta. Miután
végzett kijött és épp be akart feküdni mellém, amikor megszólaltam.
-
Nem alhatsz itt! –morogtam.
-
Mért nem?
-
Mondtam! Nem lesz minden úgy ahogy eddig.
-
Ne már plíííz. –nyavalygott, majd adott egy
puszit az arcomra. –Kééééééééééééérlek! –nézett rám boci szemekkel.
-
Ne nézz így olyan kis édes vagy ilyenkor! –mosolyogtam.
-
Itt aludhatok? –kérdezte.
-
Neem! –mosolyogtam.
-
Ahh….jó! –mondta sértődötten. Átment a
vendégszobába, én meg elaludtam. Nagy dörgésre keltem, majd szakadni kezdett az
eső, dörgött az ég meg villámlott, mire kopogtak.
-
Gyere be! –mondtam.
-
Ajj úgy félek olyan nagy vihar van itt alhatok? –nézett
rám Zayn boci szemekkel.
-
Gyere te kis hülye! –nevettem fel majd
megöleltem. Gyorsan bebújt mellém a takaró alá majd átöleltük egymást és
elaludtunk……
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése